Gyurkity Péter
Felfedezték a galaxishalmazok bölcsőit
Két távcső kombinálásával bukkantak a csillagászok a galaxishalmazok korai elődeire.
Az Európai Űrügynökség közleményben jelentette be, hogy csillagászok egy csoportja fontos felfedezést tett a galaxishalmazok, és ezzel a korai Univerzum kialakulásával kapcsolatban. Munkájuk eredményeként immár számos példából válogathatunk, így felvázolható a halmazok kialakulása.
A szakemberek arra voltak kíváncsiak, hogy a ma létező óriási galaxishalmazok miként alakulhattak ki, mi előzte meg azok létezését, a kialakulás folyamata pedig milyen gyorsan ment végbe. A 2009-ben fellőtt Planck űrtávcső segítségével kilenc különböző hullámhosszon vizsgálták meg a teljes égboltot, hogy felvázolják az Ősrobbanás lenyomataként megmaradt kozmikus háttérsugárzás térképét, kiszűrve a saját és a szomszédos galaxisok zavaró hatását. Ennek során távoli és nagyon korai, az Univerzum születésétől számítva mintegy 3 milliárd éves objektumokra akadtak, amelyek gyárakként ontják magukból a csillagokat, azt jelezve, hogy a folyamat korai fázisa rendkívül gyorsan ment végbe.
A kapott adatokat a Herschel űrtávcső vette közelebből szemügyre, mégpedig a szubmilliméteres tartományban, nagyobb érzékenység és felbontás mellett. Ebből derült ki, hogy a megfigyelt objektumok galaxisok korai és sűrű koncentrációjaként írhatók le, amelyek a korai Univerzumban gőzerővel termelték a csillagokat. Az úgynevezett „bébihalmazok” számos kérdésre választ adhatnak, dacára annak, hogy azok pontos korát és fényerejét még nem tudjuk. Eddig ugyanis ezekből alig néhány állt rendelkezésre, a mostani felfedezéssel viszont 200 fölé emelkedett a létszám, vagyis bőven van miből válogatni.
Jól mutatja ezen objektumok aktivitását, hogy amíg a Tejútrendszer évente átlagosan egy naptömegnyi csillagot termel, addig a korai bébihalmazok évente több száz, sőt akár 1500 naptömegnyi csillagot állítanak elő a bennük található gáz és por keverékéből, amit drámai folyamatként írnak le – mintha egy maratoni futó az első kilométert sprintelve, a táv megmaradt részét pedig gyalogolva tenné meg. Ezzel a kozmikus kirakó egy fontos része került a helyére, de még további munkára lesz szükség, hogy meghatározzák a bébihalmazok pontos korát és egyéb jellemzőit.
Az Európai Űrügynökség közleményben jelentette be, hogy csillagászok egy csoportja fontos felfedezést tett a galaxishalmazok, és ezzel a korai Univerzum kialakulásával kapcsolatban. Munkájuk eredményeként immár számos példából válogathatunk, így felvázolható a halmazok kialakulása.
A szakemberek arra voltak kíváncsiak, hogy a ma létező óriási galaxishalmazok miként alakulhattak ki, mi előzte meg azok létezését, a kialakulás folyamata pedig milyen gyorsan ment végbe. A 2009-ben fellőtt Planck űrtávcső segítségével kilenc különböző hullámhosszon vizsgálták meg a teljes égboltot, hogy felvázolják az Ősrobbanás lenyomataként megmaradt kozmikus háttérsugárzás térképét, kiszűrve a saját és a szomszédos galaxisok zavaró hatását. Ennek során távoli és nagyon korai, az Univerzum születésétől számítva mintegy 3 milliárd éves objektumokra akadtak, amelyek gyárakként ontják magukból a csillagokat, azt jelezve, hogy a folyamat korai fázisa rendkívül gyorsan ment végbe.
A kapott adatokat a Herschel űrtávcső vette közelebből szemügyre, mégpedig a szubmilliméteres tartományban, nagyobb érzékenység és felbontás mellett. Ebből derült ki, hogy a megfigyelt objektumok galaxisok korai és sűrű koncentrációjaként írhatók le, amelyek a korai Univerzumban gőzerővel termelték a csillagokat. Az úgynevezett „bébihalmazok” számos kérdésre választ adhatnak, dacára annak, hogy azok pontos korát és fényerejét még nem tudjuk. Eddig ugyanis ezekből alig néhány állt rendelkezésre, a mostani felfedezéssel viszont 200 fölé emelkedett a létszám, vagyis bőven van miből válogatni.
Jól mutatja ezen objektumok aktivitását, hogy amíg a Tejútrendszer évente átlagosan egy naptömegnyi csillagot termel, addig a korai bébihalmazok évente több száz, sőt akár 1500 naptömegnyi csillagot állítanak elő a bennük található gáz és por keverékéből, amit drámai folyamatként írnak le – mintha egy maratoni futó az első kilométert sprintelve, a táv megmaradt részét pedig gyalogolva tenné meg. Ezzel a kozmikus kirakó egy fontos része került a helyére, de még további munkára lesz szükség, hogy meghatározzák a bébihalmazok pontos korát és egyéb jellemzőit.