Gyurkity Péter
Megállapodott a klímakérdésekben az USA és Kína
A két ország csökkenteni fogja kibocsátását, ám drámai fordulatra nem számíthatunk.
Az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC, Asia-Pacific Economic Cooperation) napokban megrendezett legújabb találkozóján az egyik fontos téma a klímaváltozás kérdése volt, ahol sokan a két legnagyobb kibocsátótól vártak újabb megállapodást, valamilyen előrelépést, hogy bizakodva nézzenek az elkövetkező évtizedek felé. Erre sor is került, ám a konkrét ígéretek nem túl sok jót tartogattak a reménykedők számára.
Egyes portálok drámainak, mások pedig - így például a BBC is – fontosnak nevezték a megállapodást, mivel az többek között rögzíti, hogy az Egyesült Államok 2025-ig a jelenleginél kétszer gyorsabb ütemben csökkenti az üvegházhatásért felelős gázok kibocsátását, ez pedig egy évtized múlva a 2005-ös szinthez képest 26 százalékos csökkenést eredményezne. A kínai elnök a maga részéről ezt azzal fejelte meg, hogy országa 2030 után nem sokkal érné el a kibocsátás tetőpontját, vagyis még másfél évtizedig emelkedő trenddel kell megbirkóznunk, de 2030-ra az általuk előállított elektromos áram 20 százaléka származna alternatív energiaforrásokból.
A 2030-as, egyébként sem túl konkrét határidő sokak szerint túlságosan kitolódik, Kínának ugyanis már a húszas évek közepére el kellene érnie a tetőpontot ahhoz, hogy a Föld átlaghőmérséklete legfeljebb 2 Celsius-fokkal növekedjen az iparosodást megelőző korszakhoz képest. A mostani megállapodás nem eredményezi a remélt ütem elérését és annak tartását, ez pedig számos területen visszaüthet, bár nem feledkezhetünk meg arról, hogy a 2 Celsius-fokos kívánt emelkedési limit is pusztán egy korábbi egyezmény értelmében született még 2009-ben, amikor Koppenhágában a vezető hatalmak ennek elérése érdekében kötöttek egyezséget.
A harmincas évekre mindenesetre mind az Egyesült Államok, mind pedig Európa számára kötelező lenne a fosszilis energia teljes mértékű száműzése, ami egyelőre nem látszik megvalósíthatónak, pláne úgy, hogy a két legnagyobb kibocsátó (akik a teljes mennyiség egyharmadát állítják elő) a reméltnél lassabb ütemben halad előre.
Az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC, Asia-Pacific Economic Cooperation) napokban megrendezett legújabb találkozóján az egyik fontos téma a klímaváltozás kérdése volt, ahol sokan a két legnagyobb kibocsátótól vártak újabb megállapodást, valamilyen előrelépést, hogy bizakodva nézzenek az elkövetkező évtizedek felé. Erre sor is került, ám a konkrét ígéretek nem túl sok jót tartogattak a reménykedők számára.
Egyes portálok drámainak, mások pedig - így például a BBC is – fontosnak nevezték a megállapodást, mivel az többek között rögzíti, hogy az Egyesült Államok 2025-ig a jelenleginél kétszer gyorsabb ütemben csökkenti az üvegházhatásért felelős gázok kibocsátását, ez pedig egy évtized múlva a 2005-ös szinthez képest 26 százalékos csökkenést eredményezne. A kínai elnök a maga részéről ezt azzal fejelte meg, hogy országa 2030 után nem sokkal érné el a kibocsátás tetőpontját, vagyis még másfél évtizedig emelkedő trenddel kell megbirkóznunk, de 2030-ra az általuk előállított elektromos áram 20 százaléka származna alternatív energiaforrásokból.
A 2030-as, egyébként sem túl konkrét határidő sokak szerint túlságosan kitolódik, Kínának ugyanis már a húszas évek közepére el kellene érnie a tetőpontot ahhoz, hogy a Föld átlaghőmérséklete legfeljebb 2 Celsius-fokkal növekedjen az iparosodást megelőző korszakhoz képest. A mostani megállapodás nem eredményezi a remélt ütem elérését és annak tartását, ez pedig számos területen visszaüthet, bár nem feledkezhetünk meg arról, hogy a 2 Celsius-fokos kívánt emelkedési limit is pusztán egy korábbi egyezmény értelmében született még 2009-ben, amikor Koppenhágában a vezető hatalmak ennek elérése érdekében kötöttek egyezséget.
A harmincas évekre mindenesetre mind az Egyesült Államok, mind pedig Európa számára kötelező lenne a fosszilis energia teljes mértékű száműzése, ami egyelőre nem látszik megvalósíthatónak, pláne úgy, hogy a két legnagyobb kibocsátó (akik a teljes mennyiség egyharmadát állítják elő) a reméltnél lassabb ütemben halad előre.