Gyurkity Péter
Megindult az ózonréteg gyógyulása
Három évtizedre volt szükség ahhoz, hogy az intézkedések meghozzák az első eredményt.
Mintegy 300 kutatóból áll az a panel, amely minden négy évben eljuttatja összefoglaló dokumentációját a légköri ózonréteg állapotáról az ENSZ megfelelő szervezeteinek, elsősorban a döntéshozók figyelmébe ajánlva annak főbb számait és következtetéseit. Most először tudtak beszámolni a helyzet javulásáról.
A friss jelentésben arról olvashatunk, hogy egy három évtizedes periódus után végre javuló tendenciát figyeltek meg a tudósok az Antarktisz, vagyis a Déli-sarkvidék felett jóval korábban kialakult ózonlyuk kapcsán, amely a jelenlegi adatok alapján csökkenni látszik. Ez véleményük szerint egyértelműen az úgynevezett CFC-gázok betiltásának köszönhető, amelyről ugyan még az 1987-es montreali jegyzőkönyvben döntöttek, annak előírásai pedig 1989. január 1-én léptek életbe, ám a várt hatásra az érintett gázok lassú lebomlása miatt egészen mostanáig kellett várnunk.
Az ózonrétegre káros halogénezett szénhidrogén-származékok (CFC) negatív oldalára még a hetvenes években figyeltek fel, ezt pedig különböző tanulmányokban a bőrrák előfordulásának gyakoriságával, a növények növekedésének megszakításával, valamint a tengerek vizében meglévő élelemlánc felborulásával kötötték össze, ami a megnövekedett ultraibolya-sugárzásnak volt köszönhető. A nyolcvanas évek végére ezért vált szükségessé ezen gázok betiltása, amely ellen az ipari szereplők ugyan eleinte tiltakoztak, amikor azonban megtalálták a megfelelő helyettesítőket, ezen hangok gyorsan elnémultak. Csaknem 30 évvel ez egyezmény után végre megindult az ózonlyuk szűkülése, de az eredeti, az 1980-as évek elején mért állapot helyreállása csak 2050-2075 között megy majd végbe.
2006-ban a Déli-sarkvidék felett tátongó lyuk kiterjedése mintegy 78 millió négyzetkilométer volt, ez mára 52 millió négyzetkilométerre csökkent. Legalább ilyen fontos körülmény azonban, hogy a szintén betiltott szén-tetraklorid koncentrációja megnőtt, ami arra utal, hogy illegális úton továbbra is felhasználják azt, a CFC-t kiváltó kemikáliák pedig hozzájárulnak a klímaváltozás erősödéséhez.
Mintegy 300 kutatóból áll az a panel, amely minden négy évben eljuttatja összefoglaló dokumentációját a légköri ózonréteg állapotáról az ENSZ megfelelő szervezeteinek, elsősorban a döntéshozók figyelmébe ajánlva annak főbb számait és következtetéseit. Most először tudtak beszámolni a helyzet javulásáról.
A friss jelentésben arról olvashatunk, hogy egy három évtizedes periódus után végre javuló tendenciát figyeltek meg a tudósok az Antarktisz, vagyis a Déli-sarkvidék felett jóval korábban kialakult ózonlyuk kapcsán, amely a jelenlegi adatok alapján csökkenni látszik. Ez véleményük szerint egyértelműen az úgynevezett CFC-gázok betiltásának köszönhető, amelyről ugyan még az 1987-es montreali jegyzőkönyvben döntöttek, annak előírásai pedig 1989. január 1-én léptek életbe, ám a várt hatásra az érintett gázok lassú lebomlása miatt egészen mostanáig kellett várnunk.
Az ózonrétegre káros halogénezett szénhidrogén-származékok (CFC) negatív oldalára még a hetvenes években figyeltek fel, ezt pedig különböző tanulmányokban a bőrrák előfordulásának gyakoriságával, a növények növekedésének megszakításával, valamint a tengerek vizében meglévő élelemlánc felborulásával kötötték össze, ami a megnövekedett ultraibolya-sugárzásnak volt köszönhető. A nyolcvanas évek végére ezért vált szükségessé ezen gázok betiltása, amely ellen az ipari szereplők ugyan eleinte tiltakoztak, amikor azonban megtalálták a megfelelő helyettesítőket, ezen hangok gyorsan elnémultak. Csaknem 30 évvel ez egyezmény után végre megindult az ózonlyuk szűkülése, de az eredeti, az 1980-as évek elején mért állapot helyreállása csak 2050-2075 között megy majd végbe.
2006-ban a Déli-sarkvidék felett tátongó lyuk kiterjedése mintegy 78 millió négyzetkilométer volt, ez mára 52 millió négyzetkilométerre csökkent. Legalább ilyen fontos körülmény azonban, hogy a szintén betiltott szén-tetraklorid koncentrációja megnőtt, ami arra utal, hogy illegális úton továbbra is felhasználják azt, a CFC-t kiváltó kemikáliák pedig hozzájárulnak a klímaváltozás erősödéséhez.