Gyurkity Péter
Újra vadászhatók a ritka elefántok
Namíbia engedélyt adott a kihalás szélén álló sivatagi elefántok vadászatára, ami gyorsan nagy vihart kavart.
Június második felében az ország környezetvédelmi és turizmussal kapcsolatos kérdésekben illetékes minisztériuma kilenc különböző engedélyt adott ki, amelyek lehetővé teszik a ritka, egyes szakértők szerint a kihalás szélén álló elefántok legális vadászatát. Az első példányt már el is ejtették, miközben külföldi csoportok élesen tiltakoznak a pusztítás ellen.
A vita elsősorban az érintett, az ország területén élő elefántok besorolása és a becsült példányszámok közti eltérésekből adódik. Nyugati szakértők szerint a Namíbia és Mali régiójában élő, úgynevezett sivatagi elefántok ugyan nem képeznek külön fajt vagy alfajt, ezek azonban mégis jelentős módon különböznek a szavannai elefánttól (Loxodonta africana). Példaként említik a vékonyabb testet és a szélesebb talpakat, valamint az olyan egyedülálló szokásokat, mint amilyen a kutak ásása - az itt élő állatok ugyanis így próbálják megtisztítani a túlélést biztosító ivóvizüket.
Az illetékes minisztérium mintegy 600-ra teszi a régióban élő elefántok számát, így szerintük a most kiadott engedélyek nem jelentenek különösebb veszélyt a faj fennmaradására. A külföldi szakértők azonban (nyilván a fent említett különbségtételből fakadóan) alig 100-ra becsülik a még élő példányokat, és mivel az engedélyek a felnőtt hímek kilövését teszik lehetővé, kiemelik, hogy ezekből jó eséllyel is mindössze 18 található meg az országban, vagyis az illetékesek meggondolatlan lépése a teljes populáció megmaradását kérdőjelezi meg.
A minisztérium még június elején közölte, hogy a vádak nem megalapozottak, itt nincs szó sem politikai érdekekről, sem pedig haszonszerzésről - a faj kipusztításának kérdése fel sem merülhet, mert a sivatagi elefántok nem különböznek az egyéb régiókban élő társaiktól.
Június második felében az ország környezetvédelmi és turizmussal kapcsolatos kérdésekben illetékes minisztériuma kilenc különböző engedélyt adott ki, amelyek lehetővé teszik a ritka, egyes szakértők szerint a kihalás szélén álló elefántok legális vadászatát. Az első példányt már el is ejtették, miközben külföldi csoportok élesen tiltakoznak a pusztítás ellen.
A vita elsősorban az érintett, az ország területén élő elefántok besorolása és a becsült példányszámok közti eltérésekből adódik. Nyugati szakértők szerint a Namíbia és Mali régiójában élő, úgynevezett sivatagi elefántok ugyan nem képeznek külön fajt vagy alfajt, ezek azonban mégis jelentős módon különböznek a szavannai elefánttól (Loxodonta africana). Példaként említik a vékonyabb testet és a szélesebb talpakat, valamint az olyan egyedülálló szokásokat, mint amilyen a kutak ásása - az itt élő állatok ugyanis így próbálják megtisztítani a túlélést biztosító ivóvizüket.
Az illetékes minisztérium mintegy 600-ra teszi a régióban élő elefántok számát, így szerintük a most kiadott engedélyek nem jelentenek különösebb veszélyt a faj fennmaradására. A külföldi szakértők azonban (nyilván a fent említett különbségtételből fakadóan) alig 100-ra becsülik a még élő példányokat, és mivel az engedélyek a felnőtt hímek kilövését teszik lehetővé, kiemelik, hogy ezekből jó eséllyel is mindössze 18 található meg az országban, vagyis az illetékesek meggondolatlan lépése a teljes populáció megmaradását kérdőjelezi meg.
A minisztérium még június elején közölte, hogy a vádak nem megalapozottak, itt nincs szó sem politikai érdekekről, sem pedig haszonszerzésről - a faj kipusztításának kérdése fel sem merülhet, mert a sivatagi elefántok nem különböznek az egyéb régiókban élő társaiktól.