Gyurkity Péter
Kihalt emberek génje segíti a tibetieket
A kihalt gyenyiszovai emberek génje teszi lehetővé a magas hegyek közt lakó tibetiek túlélését.
Érdekes tanulmány látott napvilágot a Nature magazinban, amely a tibeti lakosok egyik génjére, pontosabban annak eredetére hívja fel a szakemberek és az érdeklődők figyelmét. A kutatás szerint a tibeti emberek egy régen kihalt csoport génjét hordozzák magukban, amely lehetővé teszi a nagy magasságokban történő folyamatos életet. Ezzel újabb bizonyítékot nyerhetünk a különböző emberi fajok közti keveredésre.
A ma élő emberek nagy többségében megtalálható génváltozat a mintegy 4 ezer méteres magasság felett a hemogoblin fehérje és a vörösvérsejtek túltermelését idézi elő, ez pedig veszélyes mellékhatásokkal jár. Éppen ezért a legtöbbünk számára a folyamatos életvitel komoly akadályokba ütközne ezen nagy magasságokban, míg a tibeti lakosok mintha jóval könnyebben megbirkóznának ezzel. A kutatásból kiderül, hogy a helyi emberekben a termelés növekedését előidéző gén egy eltérő változata található meg, ez pedig jóval visszafogottabban reagál az ottani viszonyokra, így lehetővé teszi a viszonylag normális életet.
A gén ezen eltérő változatát a gyenyiszovai embercsoportra vezetik vissza, amelynek tagjai nagyjából 50 ezer évvel ezelőtt éltek. Akkori jelenlétükre egy 2010-es szibériai lelet, egészen pontosan egy ujjcsont és két fog utal, amiből arra következtettek, hogy ezen emberek mind a Neander-völgyiektől, mind pedig a Homo sapiens sapiens alfajtól is különböztek. A gén jelenléte a ma élő tibeti lakosokban azt jelenti, hogy itt is keveredésre került sor, amikor a modern emberek kirajzottak Afrikából, és többek között Ázsia felé vették útjukat. A változat a tibetiek 90 százalékában megtalálható, de még a Han kínaiak (Kína legnagyobb népcsoportjának) egy elenyésző részében is kimutatható, amely megerősíti a közös őssel kapcsolatos eddigi álláspontot (a szükséges DNS-vizsgálatot 40 tibeti és 40 Han kínai emberen végezték el).
A kutatás egyben még tovább fokozhatja a szakemberek érdeklődését az eltérő alfajok együttélésének, illetve a köztük történő keveredés kérdésének vizsgálata iránt, amely jelenleg amúgy is kiemelt területnek számít.
Érdekes tanulmány látott napvilágot a Nature magazinban, amely a tibeti lakosok egyik génjére, pontosabban annak eredetére hívja fel a szakemberek és az érdeklődők figyelmét. A kutatás szerint a tibeti emberek egy régen kihalt csoport génjét hordozzák magukban, amely lehetővé teszi a nagy magasságokban történő folyamatos életet. Ezzel újabb bizonyítékot nyerhetünk a különböző emberi fajok közti keveredésre.
A ma élő emberek nagy többségében megtalálható génváltozat a mintegy 4 ezer méteres magasság felett a hemogoblin fehérje és a vörösvérsejtek túltermelését idézi elő, ez pedig veszélyes mellékhatásokkal jár. Éppen ezért a legtöbbünk számára a folyamatos életvitel komoly akadályokba ütközne ezen nagy magasságokban, míg a tibeti lakosok mintha jóval könnyebben megbirkóznának ezzel. A kutatásból kiderül, hogy a helyi emberekben a termelés növekedését előidéző gén egy eltérő változata található meg, ez pedig jóval visszafogottabban reagál az ottani viszonyokra, így lehetővé teszi a viszonylag normális életet.
A gén ezen eltérő változatát a gyenyiszovai embercsoportra vezetik vissza, amelynek tagjai nagyjából 50 ezer évvel ezelőtt éltek. Akkori jelenlétükre egy 2010-es szibériai lelet, egészen pontosan egy ujjcsont és két fog utal, amiből arra következtettek, hogy ezen emberek mind a Neander-völgyiektől, mind pedig a Homo sapiens sapiens alfajtól is különböztek. A gén jelenléte a ma élő tibeti lakosokban azt jelenti, hogy itt is keveredésre került sor, amikor a modern emberek kirajzottak Afrikából, és többek között Ázsia felé vették útjukat. A változat a tibetiek 90 százalékában megtalálható, de még a Han kínaiak (Kína legnagyobb népcsoportjának) egy elenyésző részében is kimutatható, amely megerősíti a közös őssel kapcsolatos eddigi álláspontot (a szükséges DNS-vizsgálatot 40 tibeti és 40 Han kínai emberen végezték el).
A kutatás egyben még tovább fokozhatja a szakemberek érdeklődését az eltérő alfajok együttélésének, illetve a köztük történő keveredés kérdésének vizsgálata iránt, amely jelenleg amúgy is kiemelt területnek számít.