Ez az étel csak a disznóknak való. Természetellenes és veszélyes, állítólag betegségeket is okozhat. Nem a bogarakról van szó, nem is a genetikailag módosított terményekről beszélünk, a fenti mondat a 18. század elejének egy általános nézetét tükrözi, méghozzá a burgonyával kapcsolatban.

Megjelenését követően a krumpli két évszázadon át szigorúan csak állati takarmányként volt értékesíthető, egészen XVI. Lajos francia uralkodó egyik születésnapi lakomájáig, melyen a királyi pár burgonyából készült előételt fogyasztott, Marie Antoinette pedig krumplivirágokból készült fejdíszt viselt a bálon, divatba hozva ezt a ma már teljesen általánosnak - sokak számára nélkülözhetetlennek számító élelmiszernövényt.

Ma a rovarok váltanak ki hasonló reakciókat. Bár a világ jelentős részén fogyasztják az ízeltlábúakat, a nyugati kultúra számára visszataszító, ha egy hatlábú rágcsálnivalóval kínálják meg, legfeljebb, mint kulináris újdonság jöhet szóba - az is csak módjával. Ez valamilyen szinten probléma, rovarokat tenyészteni ugyanis sokkal környezetbarátabb, mint más élőállat állományokat. Az ENSZ jelentése szerint egy kilogramm marhahúshoz 10 kilogramm takarmányra van szükség, míg a tücskök esetében egy kilogrammhoz mindössze 1,7 kilogramm takarmány fogy, miközben a tücsökből őrölt liszt 70 százaléka fehérje. Ugyanakkor ennek is megvannak a maga kihívásai: sok rovarfaj alapvető biológiáját sem ismerjük, ami igaz a hozzájuk kapcsolódó parazitákra és betegségekre, melyek kockázatossá teszik ezt az üzletet.

Talán egy jobb marketing segíthet, ami eltünteti a nyüzsgő soklábúak és csápjaik képét a fejekből, ilyen megoldás lehet az étkezési céllal tenyésztett rovarok lisztté őrlése. Egy amerikai kezdeményezés, a kizárólag rovar alapú élelmiszerekkel foglalkozó Six Foods, sem termékei reklámozásához, sem a csomagolásukon nem tüntet fel képeket az alapanyagul szolgáló rovarokról. Hogy ez-e a jó megközelítés egy olyan fogyasztói társadalomban, ahol minden korábbinál többet számít a címkék valóságtartalma, lásd marhahúsként eladott lóhús, genetikailag módosított összetevők, vagy akár az alapanyag humánus lemészárlása? Nos, azt majd az idő fogja eldönteni, hogy mennyire izgatja az embereket a tücsökliszt a tortilla chipsükben.


Tücsökliszt és tücsök-chips a Six Foods tálalásában
Forduljunk újra a történelemhez, térjünk vissza a 18. századhoz, amikor Boston kikötője nyüzsgött a homártól. AKkoriban erre a ma ínyenc fogásnak számító ételre azonban csak a börtönben sínylődőket tartották "érdemesnek", vagyis kizárólag a rabok élelmezésére szolgált. Ha jól meggondoljuk a látvány hasonló, mint a bogarak és rovarok esetében, csak nagyobb az elfogyasztásra váró falat, a rákoknak mégis sikerült meghódítaniuk a világ éttermeit.

Felfutásuk onnantól számítható, amikor húsukat már külön dobozolni tudták és a fogyasztók főként az íz alapján értékelték az élményt, vagyis a feldolgozás segíthet. A homár elterjedését azonban az is segítette, hogy a városlakók akkoriban valami újat kerestek a már megszokott, mondjuk inkább megcsömörlött ízek mellé. Ahogy a burgonya esetében, úgy a rovarokhoz is stílusikonokra és ügyes kereskedőre lehet szükség, hogy meggyőzzék az ódzkodó tömeget, rávezetve az embereket a rovarok ízére.