Egy részletes új tanulmány először szögezi le azt, amit a szakértők már régóta gyanítanak: az emberek étrendje világszerte egyre jobban uniformizálódik, a trenden pedig egyáltalán nem mutatkoznak a lassulás jelei. Mindennek komoly következményei lehetnek táplálkozásunkra nézve, és az élelmiszerkészletek biztosíthatóságára is.

„Egyre több ember, egyre több kalóriát, fehérjét és zsírt fogyaszt, és egyre nagyobb mértékben támaszkodnak a nagy élelmiszernövények viszonylag rövid listájára. A táplálék nagy részét a búza, kukorica és a szójabab teszi ki a hússal és tejtermékekkel kiegészítve“ - taglalta a tanulmány szerzője, Colin Khoury, a CGIAR (Nemzetközi Mezőgazdasági Kutató Konzultatív Csoport) konzorcium tudósa, aki szerint ezek az ételek kritikusnak nevezhetők az éhínség elleni harcban, egy globális étrendet ilyen korlátozott diverzitásra építeni rendkívül kockázatos.

Az új kutatás szerint az egyre csökkenő paletta világszerte felgyorsíthatja az elhízás, a szívbetegségek és a cukorbetegség terjedését. A jelenleg domináns élelmiszerek között számos olyan található, ami már egy félévszázada is komoly szerepet játszott étrendünkben, ilyen a búza, rizs, kukorica és a burgonya. A tanulmányban felvázolt, erősödő „egységes globális élelmiszerellátás“ azonban olyan energiában gazdag élelmiszereket is tartalmaz, melyek egész új keletűek, ilyen a szójabab, napraforgóolaj és pálmaolaj. A búza az országok 98 százalékában, a rizs 91 százalékában, míg a szójabab 74 százalékában tartozik a főcsoportba.

Ezzel szemben sok területileg nagy múlttal rendelkező termény, mint a cirok, a köles és a rozs, valamint az édesburgonya, a manióka és a yamgyökér jókora teret vesztett. Ugyancsak aggasztó, hogy sok helyileg jelentős termény és zöldség is ugyanerre a sorsra jutott. Például egy tápláló gumós növény, az Andok fennsíkjain honos oca, vagyis a gumós madársóska jelentős hanyatlást könyvelhet el, mind a termesztés, mind a fogyasztás terén. „Az egyre homogénebb élelmiszerkosár egy másik veszélye, hogy sebezhetőbbé teszi a mezőgazdaságot olyan kockázatokkal szemben, mint az aszály, a kártevők és a betegségek, melyek az éghajlatváltozás következtében a világ sok részén súlyosbodhatnak“ - magyarázta a tanulmány társszerzője, Luigi Guarino. „A globális népesség emelkedésével. és a globális élelmiszer-rendszerre növekedő nyomás növekedésével együtt a globális élelmiszerektől és előállító-rendszerektől való függésünk is nő. Ha bármelyik élelmiszer kiesik, rendkívül nagy árat fizethetünk“

Khoury és Guarino elemzése során egy érdekes paradoxonra is felhívja a figyelmet. Az emberi étrend egyre színtelenebbé válásával sok ország, különösen Afrikában és Ázsiában szélesítette a fő élelmiszerek palettáját, miközben globalizáltabb étrendre tért át. „Kelet - és Délkelet-Ázsiában számos nagy élelmiszernövény, mint a búza és a burgonya teret nyert olyan régi szereplőkkel szemben, mint a rizs“ - jegyezte meg Khoury. „Ez azonban a sokszínűbb, ugyanakkor kevésbé jelentős élelmiszerek rovására zajlott, melyek fontos szerepet töltöttek be a helyiek étrendjében“

A tanulmányban dokumentált étrendben bekövetkezett változásokat erős társadalmi és gazdasági erők vezérelték. A fejlődő országokban jelentkező keresetnövekedés egyre több fogyasztó számára tette lehetővé a nagyobb mennyiségű állati eredetű termékek, olajok és cukrok beépítését étrendjükbe. Ezen felül a városiasodás a feldolgozott- és a gyorsételek növekvő fogyasztását eredményezte. A kapcsolódó fejlődés, mint a kereskedelem liberalizálódása, a szállítmányozás és a multinacionális élelmiszeripar előretörése, valamint az élelmiszerbiztonság egységesítése tovább erősítette ezeket a trendeket. Szerencsére ezzel ellentétes sémák is kezdenek kirajzolódni, Észak-Európában a vásárlók egyre több gabona- és zöldségfélét vásárolnak, miközben csökken a hús, a cukor és az olaj fogyasztása.