Gyurkity Péter
Szökőár söpörte el az európai Atlantiszt
A Brit-szigeteket a kontinenssel összekötő területet norvégiai földcsúszások által keltett szökőár söpörte el.
A régiót kutató szakemberek körében meglehetősen jól ismert a Doggerland név, amely a Brit-szigetektől keletre található egykori földterületet jelzi. Ez évezredekkel ezelőtt összekötötte a szigeteket az európai kontinenssel, a vízszint emelkedésével azonban idővel eltűnt, mostanra pedig egyáltalán nem látható, hiszen teljes mértékben víz alatt van. Tudósok szerint megtalálták az okát annak, hogy lakosai végül miért döntöttek a távozás mellett.
Korábban kézenfekvőnek tűnt a feltételezés, miszerint a jégkorszak végével, illetve a vízszint fokozatos emelkedésével a terület elmocsarasodott, így az ott élő mezolitikus törzsek nem is maradhattak volna helyükön. Ahhoz sem fért sok kétség, miszerint a régió valóságos földi paradicsom lehetett mintegy 10 ezer évvel ezelőtt, a halászat-vadászat terén elsőrendű forrásként szolgálva az ott élőknek, bőséges édesvíz-készlettel, amelyet többek között a Temze táplált. 8 ezer évvel ezelőtt azonban a mai Északi-tenger déli része egyre inkább mocsárhoz kezdett hasonlítani, a fokozatos elköltözés után pedig a maradék lakosság is eltűnt.
A szakértők szerint az utolsó drámai változás a Storegga-földcsúszás eredménye volt, pontosabban ez szolgált annak kiinduló pontjaként. Nyugat-Norvégia partjainál egy 400 km-es víz alatti szikla a kontinentális kőzet peremén összeomlott, a törmelék pedig egy nagyjából Skócia méretéhez fogható területen szóródott szét. A földmozgás által keltett hullámok magassága elérhette az 5 métert, így a 2004-es cunamihoz hasonló szökőár indult útjára, amely gyakorlatilag teljesen letarolta a Doggerland felszínét, menekülésre kényszerítve a túlélőket. A tenger mélyéről előkerült leletek közül egyetlen darab sem datálható a fenti eseményt követő időszakra, így logikusnak tűnik a feltételezés, hogy ezen túlélők soha nem is tértek vissza.
Meggyilkolt nők - a tengerszint emelkedésével nagy harc lehetett az erőforrásokért
A számítógépes szimuláción jól látható, hogy az árhullám nemcsak a szigetek és Norvégia közötti területet, de az észak-atlanti régió minden egyes részét érintette, Észak-Skócia partvonala például 14 méteres hullámokkal dacolhatott, bár az nem világos, hogy ez a terület ekkor lakott volt-e - ennek fényében azonban nem tűnik túl merésznek az állítás, miszerint Atlantisz legendája ezen eseményből fakadhatott.
A régiót kutató szakemberek körében meglehetősen jól ismert a Doggerland név, amely a Brit-szigetektől keletre található egykori földterületet jelzi. Ez évezredekkel ezelőtt összekötötte a szigeteket az európai kontinenssel, a vízszint emelkedésével azonban idővel eltűnt, mostanra pedig egyáltalán nem látható, hiszen teljes mértékben víz alatt van. Tudósok szerint megtalálták az okát annak, hogy lakosai végül miért döntöttek a távozás mellett.
Korábban kézenfekvőnek tűnt a feltételezés, miszerint a jégkorszak végével, illetve a vízszint fokozatos emelkedésével a terület elmocsarasodott, így az ott élő mezolitikus törzsek nem is maradhattak volna helyükön. Ahhoz sem fért sok kétség, miszerint a régió valóságos földi paradicsom lehetett mintegy 10 ezer évvel ezelőtt, a halászat-vadászat terén elsőrendű forrásként szolgálva az ott élőknek, bőséges édesvíz-készlettel, amelyet többek között a Temze táplált. 8 ezer évvel ezelőtt azonban a mai Északi-tenger déli része egyre inkább mocsárhoz kezdett hasonlítani, a fokozatos elköltözés után pedig a maradék lakosság is eltűnt.
A szakértők szerint az utolsó drámai változás a Storegga-földcsúszás eredménye volt, pontosabban ez szolgált annak kiinduló pontjaként. Nyugat-Norvégia partjainál egy 400 km-es víz alatti szikla a kontinentális kőzet peremén összeomlott, a törmelék pedig egy nagyjából Skócia méretéhez fogható területen szóródott szét. A földmozgás által keltett hullámok magassága elérhette az 5 métert, így a 2004-es cunamihoz hasonló szökőár indult útjára, amely gyakorlatilag teljesen letarolta a Doggerland felszínét, menekülésre kényszerítve a túlélőket. A tenger mélyéről előkerült leletek közül egyetlen darab sem datálható a fenti eseményt követő időszakra, így logikusnak tűnik a feltételezés, hogy ezen túlélők soha nem is tértek vissza.
Meggyilkolt nők - a tengerszint emelkedésével nagy harc lehetett az erőforrásokért
A számítógépes szimuláción jól látható, hogy az árhullám nemcsak a szigetek és Norvégia közötti területet, de az észak-atlanti régió minden egyes részét érintette, Észak-Skócia partvonala például 14 méteres hullámokkal dacolhatott, bár az nem világos, hogy ez a terület ekkor lakott volt-e - ennek fényében azonban nem tűnik túl merésznek az állítás, miszerint Atlantisz legendája ezen eseményből fakadhatott.