MTI
Perzsiából érkezett selyem a vikingekhez
A vikingek kereskedőhálózatokon keresztül kapcsolatban álltak a perzsa és a bizánci birodalommal, és ennek révén eljutott hozzájuk a perzsa selyem is - erre a megállapításra jutott négyéves kutatómunka eredményeként egy norvég tudós.
A kutatás szerint a vikingek korának (8-11. század) selyemkereskedelme sokkal szélesebb körű lehetett, mint azt korábban a régészek gondolták, és a friss eredmények a vikingek történelmével kapcsolatos korábbi ismereteteket is felülírják. Marianne Vedeler, az Oslói Egyetem tudósának kutatómunkájáról a skóciai székhelyű Past Horizons régészeti portál számolt be. A professzor a selyemmel és a skandináv országok selyemkereskedelmével kapcsolatos információkat gyűjtötte össze kutatása során. Tanulmányozta a selyemre írott szövegeket, és az orosz folyók mentén, valamint a bizánci birodalomban és Perzsiában zajló kereskedelmet.
Selyemmaradványokat már a száz évvel ezelőtt feltárt, Oseberg nevű híres egykori viking hajón is találtak a régészek. A hajó két előkelő származású, 1200 éve elhunyt viking nő sírhelye volt, amely kitűnő állapotban maradt fenn, és számos értékes korabeli tárgyleletet tartalmazott. Az ott fellelt több mint száz selyemfoszlányról korábban azt gondolták, hogy zömmel angol és ír kolostorok kifosztásakor szerezhették a hódítók. Ez a nézet tartotta magát a skandináv országokban egészen a legutóbbi időkig feltárt selyemmaradványokról is.
Vedeler azonban kutatásai nyomán arra a következtetésre jutott, hogy logikusabbnak látszik az, hogy a vikingek korában két fő forrásból szerezték be a selymet a skandináv népek, egyfelől a bizánci Konstantinápolyból, másfelől Perzsiából. A selyem számos úton-módon érkezhetett északra: szállíthatták Európa középső területein át a mai skandináv területekre, de Vedeler szerint a selyem legnagyobb része a Dnyeper és a Volga mentén jutott fel a vikingekhez, bár a vízi út a helyi törzsek támadásai miatt nagyon veszélyes volt a kereskedők számára. A selyemmaradványok elemzéséből, az anyag mintázatának vizsgálatából arra következtetett a kutató, hogy a vikingekhez érkező selyem zömmel Perzsiából származott.
Miközben a selyem fontos státuszszimbólum szerepét töltötte be a vikingeknél, mégsem a legnemesebb selymeket szerezték be, a hozzájuk érkező selyem közepes minőségű volt, vagy még annál is silányabb. Ez azzal is magyarázható, hogy Bizáncban és Perzsiában is szigorú szabályok korlátozták a selyemkereskedelmet. Vedeler a továbbiakban a selyem szövési technikáit és mintázatát vizsgálja. Reményei szerint a Koppenhágai Egyetemen jelenleg fejlesztés alatt álló új módszerrel a selymek földrajzi származási helyét is pontosan meg tudja majd állapítani - ismertette a régészeti honlap írása.
A kutatás szerint a vikingek korának (8-11. század) selyemkereskedelme sokkal szélesebb körű lehetett, mint azt korábban a régészek gondolták, és a friss eredmények a vikingek történelmével kapcsolatos korábbi ismereteteket is felülírják. Marianne Vedeler, az Oslói Egyetem tudósának kutatómunkájáról a skóciai székhelyű Past Horizons régészeti portál számolt be. A professzor a selyemmel és a skandináv országok selyemkereskedelmével kapcsolatos információkat gyűjtötte össze kutatása során. Tanulmányozta a selyemre írott szövegeket, és az orosz folyók mentén, valamint a bizánci birodalomban és Perzsiában zajló kereskedelmet. Selyemmaradványokat már a száz évvel ezelőtt feltárt, Oseberg nevű híres egykori viking hajón is találtak a régészek. A hajó két előkelő származású, 1200 éve elhunyt viking nő sírhelye volt, amely kitűnő állapotban maradt fenn, és számos értékes korabeli tárgyleletet tartalmazott. Az ott fellelt több mint száz selyemfoszlányról korábban azt gondolták, hogy zömmel angol és ír kolostorok kifosztásakor szerezhették a hódítók. Ez a nézet tartotta magát a skandináv országokban egészen a legutóbbi időkig feltárt selyemmaradványokról is.
Vedeler azonban kutatásai nyomán arra a következtetésre jutott, hogy logikusabbnak látszik az, hogy a vikingek korában két fő forrásból szerezték be a selymet a skandináv népek, egyfelől a bizánci Konstantinápolyból, másfelől Perzsiából. A selyem számos úton-módon érkezhetett északra: szállíthatták Európa középső területein át a mai skandináv területekre, de Vedeler szerint a selyem legnagyobb része a Dnyeper és a Volga mentén jutott fel a vikingekhez, bár a vízi út a helyi törzsek támadásai miatt nagyon veszélyes volt a kereskedők számára. A selyemmaradványok elemzéséből, az anyag mintázatának vizsgálatából arra következtetett a kutató, hogy a vikingekhez érkező selyem zömmel Perzsiából származott.
Miközben a selyem fontos státuszszimbólum szerepét töltötte be a vikingeknél, mégsem a legnemesebb selymeket szerezték be, a hozzájuk érkező selyem közepes minőségű volt, vagy még annál is silányabb. Ez azzal is magyarázható, hogy Bizáncban és Perzsiában is szigorú szabályok korlátozták a selyemkereskedelmet. Vedeler a továbbiakban a selyem szövési technikáit és mintázatát vizsgálja. Reményei szerint a Koppenhágai Egyetemen jelenleg fejlesztés alatt álló új módszerrel a selymek földrajzi származási helyét is pontosan meg tudja majd állapítani - ismertette a régészeti honlap írása.
