Gyurkity Péter
Kiborg-csótányok derítenék fel a veszélyzónákat
Az átalakított rovarokkal számos kutatóközpont kísérletezik, most az energiaellátást egyszerűsítenék.
Oszakai és tokiói egyetemi kutatók közös munkájaként jött létre egy miniatűr energiacella, amely elsősorban speciálisan átalakított csótányokon kapna helyet, hogy a vezérelhető mini-kiborgok energiaellátásában, az itt eddig alkalmazott akkumulátorok kiváltásában segédkezzen. A cella érdekes módon a rovarok saját testnedvét használja fel az energia termelésénél.
A 3D-nyomtatóval elkészített üzemanyagcella mindössze 20 x 15 mm méretű, ez elektródákból, egy aprócska tartályból, valamint a rovar testébe helyezett tűből áll. A tartályba a rovar saját testnedvét juttatják be, amely a trehalóz cukor, ebből generálják az áramot, amely később a vezérléshez szükséges technológiát, valamint a csótányon elhelyezett érzékelőket táplálná. A diffúzióval a tartályba jutó cukor átmegy a dialízis membránon, itt két enzim segítségével glükózzá alakul át, amely ezután oxidáción (az oxigént a negatív oldalon generálják) megy át. A megoldás egyetlen csótány esetében 50,2 mikrowattos teljesítményt tudott felmutatni, ami elegendő lehet a szélesebb körű alkalmazáshoz.
A rovarok ilyen jellegű felhasználásával számos kutatóközpont foglalkozik, hiszen itt több eltérő terület jöhet szóba. Elsősorban érzékelők hordozására szeretnék felkészíteni a miniatűr kiborgokat, hogy azután ezekkel felderítsék a katasztrófa sújtotta területeket, mégpedig anélkül, hogy emberek alkalmazására kerülne sor. Amíg azonban az eddigi kísérletekben többnyire akkumulátorok szolgáltatták a szükséges energiát, az üzemanyagcella integrálása ezt kiválthatja, így nem lenne szükség utántöltésre, vagy akár egy későbbi cserére.
A vezeték nélküli érzékelőket cipelő rovarokból mobil hálózatot alakítanának ki, ezzel pedig széles területeket fednének le - hogy ez mennyiben lesz életképes megoldás, az majd az elkövetkező években derülhet ki.
Oszakai és tokiói egyetemi kutatók közös munkájaként jött létre egy miniatűr energiacella, amely elsősorban speciálisan átalakított csótányokon kapna helyet, hogy a vezérelhető mini-kiborgok energiaellátásában, az itt eddig alkalmazott akkumulátorok kiváltásában segédkezzen. A cella érdekes módon a rovarok saját testnedvét használja fel az energia termelésénél.
A 3D-nyomtatóval elkészített üzemanyagcella mindössze 20 x 15 mm méretű, ez elektródákból, egy aprócska tartályból, valamint a rovar testébe helyezett tűből áll. A tartályba a rovar saját testnedvét juttatják be, amely a trehalóz cukor, ebből generálják az áramot, amely később a vezérléshez szükséges technológiát, valamint a csótányon elhelyezett érzékelőket táplálná. A diffúzióval a tartályba jutó cukor átmegy a dialízis membránon, itt két enzim segítségével glükózzá alakul át, amely ezután oxidáción (az oxigént a negatív oldalon generálják) megy át. A megoldás egyetlen csótány esetében 50,2 mikrowattos teljesítményt tudott felmutatni, ami elegendő lehet a szélesebb körű alkalmazáshoz.
A rovarok ilyen jellegű felhasználásával számos kutatóközpont foglalkozik, hiszen itt több eltérő terület jöhet szóba. Elsősorban érzékelők hordozására szeretnék felkészíteni a miniatűr kiborgokat, hogy azután ezekkel felderítsék a katasztrófa sújtotta területeket, mégpedig anélkül, hogy emberek alkalmazására kerülne sor. Amíg azonban az eddigi kísérletekben többnyire akkumulátorok szolgáltatták a szükséges energiát, az üzemanyagcella integrálása ezt kiválthatja, így nem lenne szükség utántöltésre, vagy akár egy későbbi cserére.
A vezeték nélküli érzékelőket cipelő rovarokból mobil hálózatot alakítanának ki, ezzel pedig széles területeket fednének le - hogy ez mennyiben lesz életképes megoldás, az majd az elkövetkező években derülhet ki.