Balázs Richárd
Gekkólábakon a világűrbe
A gekkóláb tapadását visszaadó eszköz, illetve az ezekből álló rajok elvileg az űrhajók, vagy űrállomások külsején adódó meghibásodások javításában játszana szerepet, így nem kellene az űrhajósoknak kockáztatniuk az életüket egy-egy űrsétán. A gekkórobot, név szerint az Abigaille III Michael Henrey és a kanadai Simon Fraser Egyetem csapatának szülötte. Az Abigaille űrbeli képességeinek teszteléséhez Henrey az Európai Űrügynökséghez (ESA) fordult segítségért, így a kanadai csapat az ESA hollandiai laboratóriumában tehette próbára a kis robotot a világűrt idéző szélsőséges hőmérsékletek és a súlytalanság közegében.
Henrey trükkje a lábat, illetve a száraz tapadást illetően egy száraz polimer ragasztó alkalmazása, ami egy gombaszerű szerkezetet borít, mindehhez pedig nagy felület társul. A száraz ragasztó előnye a nedvesekkel szemben, hogy nem gyűjti össze a port és nem bocsát ki olyan vegyületeket, ami kockázatot jelentene egy űrhajó műszereire nézve.
A Földön az Abigaille nem jutna túl messzire, ha valamilyen rakományt is vinnie kellene, a gravitáció ugyanis azt jelenti, hogy saját súlyának többszörösét is el kellene bírnia, ha használni is akarják valamire. Erre a célra elektromosan melegített lábpárnákkal ellátott robotokat alkalmaznak, melyek már bizonyítottak.