Klasszikus RPG-vel készül a Bigmoon Entertainment berkeiben. A Demons Age egy pazar, a klasszikusok előtt fejet hajtó játék lesz.

Őszintén megmondva bármennyire is szeretem az RPG műfaját, bizonyos játékok egyszerűen nem tudtak megfogni. Éppen ezért például az én életemből szinte teljesen kimaradt a Diablo franchise, melynek első részével pár órát elszórakoztam, de ez a klikkelős bajnokság nem nekem való. Ugyanakkor az Icewind Dale, a Baldur's Gate vagy a Dragon Age első és harmadik része magába szippantott és hosszú napokat/heteket töltöttem az általuk nyújtott világban. Éppen ezért örültem a lehetőségnek, hogy a Bigmoon Entertainment elérhetővé tette számomra legújabb RPG-je, a Demons Age közel végleges változatát.

Moragon világában évszázadokon át a béke uralkodott és a tündék, törpék és félszerzetek békésen élnek egymás mellett - míg egy napon felbukkan az ember és a különböző kolóniái között kiépült kereskedelmi útvonalakkal felborítja ezt az egyensúlyt. Ennek köszönhetően az addig békésen élő teremtmények elszakadnak egymástól és önkéntelenül is feszültségeket okoz az új helyzet. Főleg úgy, hogy a sötétség ura, Vazuhr csak a lehetőségre vár, hogy visszatérjen. Segítségére siet a hatalmas erejű mágus, Zogalon is aki képes egy portált megnyitni, amin orkok özönlenek át a békés világba. Szerencsére a veszélyt időben felismeri Moragon népe és összefogva a sötétségbe taszítja őt.



Ezután ismét egy évtizedes béke következik, ám miután eltűnik az emberek uralkodója, Konrad Lijak eltűnik, ismét felmerül a gyanú, hogy a portál ki fog nyílni és visszatér a sötétség. Itt kapcsolódunk be a játékba és bár szabadon választhatunk a különböző karakter-típusok között, de mégis bizonyos szinten meg van kötve a kezünk. A jópofa induláskor ugyanis egy rabszolgaszállító hajón választhatjuk ki a számunkra legmegfelelőbb összeállítást, tehát van ott férfi ember-harcos, női tünde-mágus és még számtalan "összetétel". Miután kiválasztottuk, megadjuk a nevünket és máris megszabadultunk a rabságból.

Ezután indul az igazi kaland. A grafika természetesen nem a legmagasabb színvonalat képviseli, de számomra mégis kellemes emlékeket idézett. Ne értsen félre senki, a Demons Age cseppet sem csúnya, de nem veheti fel látványban a versenyt mondjuk egy Dragon Age: Inquisitiorral. Az izometrikus megvalósítás ennek ellenére nagyon jó és szerencsére a játék során viszonylag kevés alkalommal találkozunk hibákkal (például nem tudunk felmászni egy létrán mert beakad karakterünk vagy nem igazán látjuk, merre is kell tovább haladni). Az igazi élmény azonban a harcoknál jön el, ilyenkor ugyanis átvált a program egy körökre osztott megoldásra.



Az egyedi vonalat az adja, hogy a sorsolás alapján cseppet sem biztos, hogy a karaktereink egymás után lépnek majd. Tehát például ha úgy jön ki a sorrend, akkor a kör így néz ki: saját karakterünk - ellenfél - ellenfél - másik karakterünk - ellenfél. Ennek köszönhetően valódi stratégiát kell kidolgoznunk, hiszen például ha mondjuk a második karakterünkkel dobunk egy védő mágiát az első hősre, mely csak egy körig tart, akkor bizony egy lépéssel később már ismét védelem nélkül vagyunk, hiszen véget ért az aktuális menet.

A Demons Age sztorija is érdekes és izgalmas és bár még nem sikerült végigvinni, de folyamatosan tartja fent az érdeklődését a játékosnak. Ráadásul a megszokott mellékküldetések mellett (hozz egy gyökeret, vidd el a levelet stb) kapunk izgalmas, a sztorihoz is kapcsolható feladatokat is. A dialógusok fontosak, nem mindegy mikor mit válaszolunk a kérdező félnek. Lehetne sokat írni még a szeptemberben megjelenő Demons Age-ről, de inkább arra bíztatok mindenkit, hogy tegyenek egy próbát a programmal. És ha minden igaz, akkor ebben majd segíteni is tudunk, hiszen a fejlesztőktől ígéretet kaptunk arra, hogy a premier előtt adnak pár Steam-kulcsot, amit persze majd elosztunk az olvasóink között.