Berta Sándor
A kulturális átalánydíj mellett az első PC-s MP3-lejátszó fejlesztője
A PC-re elkészített első MP3-lejátszó szoftver társfejlesztője szerint a letöltések hosszú távon meg fogják határozni a zenei piacot, feltéve, ha lesznek megfelelő előfizetéses modellek.
Dagfinn Bach az online zene egyik úttörője. 1993-ban részt vett az első PC-re készített MP3-lejátszó program kifejlesztésében, majd éveken át tanulmányozta az online zeneterjesztés jövőjét. 2007-ben megalapította a Bach Technology AS céget, amely megalkotta a MusicDNA formátumot. A MusicDNA egy olyan zenei szabvány, amely a zenén kívül egyéb információkat is tartalmazhat. Ezek az információk akár frissíthetők is, igaz azt minden esetben a felhasználó dönti el, hogy él-e ezzel a lehetőséggel.
"A Fraunhofer Intézet már 1988-ban kifejlesztette az MPEG-3 algoritmust. Felvettük velük a kapcsolatot és különböző felhasználási lehetőségeket akartunk kipróbálni. Miután sikerült megegyeznünk, Norvégiában három éven át teszteltük az MP3-as fájlokat, a tesztekben különböző zenei kiadók is részt vettek. 1993-ban megjelent a piacon az Intel Pentium 90 típusú processzora, amely elsőként volt elég erős az MP3-as fájlok dekódolásához. Éppen ezért 1993 előtt nem volt lehetőség PC-s MP3-lejátszó szoftvert készíteni."
"Együttműködési megállapodást kötöttünk a Fraunhofer Intézettel és megalkottuk az első ilyen programot, amit eredetileg a könyvtárak számára fejlesztettünk ki. Ezután 1995-ben a megoldást alkalmaztuk az első európai online zenei szolgáltatásnál, a Music On Demandnál is. Ez a projekt Európa hat országában két éven át tartott. A felhasználók összesen 20 000 zeneszámot tölthettek le. Az MP3-lejátszót ezután az Eurovíziós Dalfesztiválokon használták és teljesen úttörő megoldásnak számított. A fejlesztések innentől kezdve gyorsultak fel igazán" - emlékezett vissza a kezdetekre Dagfinn Bach.
A szakember mindig hitt abban, hogy az MP3 sikeres lesz, mivel egy nyitott szabványról volt szó. Akkoriban még mindenki őrültnek tartotta a Fraunhofer Intézet munkatársait, de ma már senki sem nevet ezen a dolgon. Biztos, hogy voltak más zenelejátszó programok is, azonban az emberek nagyon gyorsan elfogadták az MP3 formátumot és még napjainkban is a legnépszerűbb audioformátum a világhálón. Mindenesetre nagyon ritka az IT-ágazat történetében, hogy egy olyan technológia, amit 20 évvel ezelőtt fejlesztettek ki, még mindig meghatározza a piacot.
Bach szkeptikus a számítási felhő technológián alapuló zenei szolgáltatásokkal kapcsolatban. "Gazdasági okokból rendkívül riasztónak tartom, ha a jövőben a felhasználók a saját zenei gyűjteményükhöz már csak streamek formájában férhetnek hozzá. Nagyon sok energiát emészt fel, ha egy amerikai szerveren tárolt zenei fájlt Európába kell továbbítani. A streamelés nagyon sok erőforrást köt le, ráadásul nem is egy túl ésszerű dolog és egyszerűen őrültségnek tűnik egy zenét átküldeni a világon csupán azért, mert meg akarjuk hallgatni. Éppen ezért hiszem, hogy hosszú távon a letöltések lesznek a meghatározóak. Az adattárolók egyre olcsóbbak, ezért nem látom értelmét a cloud-fejlesztéseknek."
"A letöltések végső sikerét egyedül az gátolhatná meg, ha fizetni kellene az egyes dalok letöltéséért. Hosszú távon kétségtelenül el fognak terjedni a kulturális átalánydíjas modellek. A Spotify vagy a Simfy megmutatták, hogy mindez hogy nézhet majd ki a jövőben. Ugyan ma még streamszolgáltatásoknak nevezzük őket, de valójában letöltéseket is kínálnak, hiszen a dalokat a felhasználók készülékein el is tárolódnak, így internetkapcsolat nélkül is meghallgathatók. Ez a számomra nem egy klasszikus streamelés, sokkal inkább egy környezetbarátabb fájlcserélés. A klasszikus zenei Cloud-szolgáltatások egészen addig nem fognak elterjedni, amíg a Spotify, a Simfy és más hasonló szolgáltatásokat havi átalánydíjért használni lehet" - hangsúlyozta a fejlesztő.
Dagfinn Bach szerint környezetvédelmi szempontból a streamelés egyáltalán nem jobb megoldás a DVD-k megrendelésénél. Egy normál hosszúságú film DVD-n való megrendelése és postai kiszállítása ugyanis nagyjából ugyanannyi energiát emészt fel, mint ha valaki azt a művet streameli. Ha másodszor is megtekinti, akkor már több energia ment veszendőbe. A zenénél ez ugyanígy van, hiszen az emberek általában egy dalt nem csak egyszer játszanak le. A Spotify vagy a Simfy még egy szempontból fontosak: legális alternatívát kínálnak a fájlcserélőknek. Mióta a Spotify Norvégiában megjelent, drasztikusan lecsökkent a fájlcserélők száma.
Érdemes belegondolni, hogy sok fájlcserélő havonta komoly összegeket fizet ki azért, hogy elrejtse az IP-címét, vagy hogy nagyobb sávszélességhez jusson. Ha viszont szembesülnek a legális és ami még fontosabb, olcsó ajánlatokkal, akkor rá fognak döbbenni, hogy értelmetlen a dolog. Ráadásul a Spotify vagy a Simfy esetében az is azonnal kiderül, hogy a bevételek nem a kiadókhoz, hanem a zenészekhez kerülnek, ez pedig sokakat az álláspontjuk megváltoztatására késztethet. Mindez persze a művészeknek is előnyös. Norvégiában - a Spotifynek köszönhetően - az elmúlt két évben jelentősen megnőttek a zenészek bevételei és ez a folyamat folytatódik.
Dagfinn Bach az online zene egyik úttörője. 1993-ban részt vett az első PC-re készített MP3-lejátszó program kifejlesztésében, majd éveken át tanulmányozta az online zeneterjesztés jövőjét. 2007-ben megalapította a Bach Technology AS céget, amely megalkotta a MusicDNA formátumot. A MusicDNA egy olyan zenei szabvány, amely a zenén kívül egyéb információkat is tartalmazhat. Ezek az információk akár frissíthetők is, igaz azt minden esetben a felhasználó dönti el, hogy él-e ezzel a lehetőséggel."A Fraunhofer Intézet már 1988-ban kifejlesztette az MPEG-3 algoritmust. Felvettük velük a kapcsolatot és különböző felhasználási lehetőségeket akartunk kipróbálni. Miután sikerült megegyeznünk, Norvégiában három éven át teszteltük az MP3-as fájlokat, a tesztekben különböző zenei kiadók is részt vettek. 1993-ban megjelent a piacon az Intel Pentium 90 típusú processzora, amely elsőként volt elég erős az MP3-as fájlok dekódolásához. Éppen ezért 1993 előtt nem volt lehetőség PC-s MP3-lejátszó szoftvert készíteni."
"Együttműködési megállapodást kötöttünk a Fraunhofer Intézettel és megalkottuk az első ilyen programot, amit eredetileg a könyvtárak számára fejlesztettünk ki. Ezután 1995-ben a megoldást alkalmaztuk az első európai online zenei szolgáltatásnál, a Music On Demandnál is. Ez a projekt Európa hat országában két éven át tartott. A felhasználók összesen 20 000 zeneszámot tölthettek le. Az MP3-lejátszót ezután az Eurovíziós Dalfesztiválokon használták és teljesen úttörő megoldásnak számított. A fejlesztések innentől kezdve gyorsultak fel igazán" - emlékezett vissza a kezdetekre Dagfinn Bach.
A szakember mindig hitt abban, hogy az MP3 sikeres lesz, mivel egy nyitott szabványról volt szó. Akkoriban még mindenki őrültnek tartotta a Fraunhofer Intézet munkatársait, de ma már senki sem nevet ezen a dolgon. Biztos, hogy voltak más zenelejátszó programok is, azonban az emberek nagyon gyorsan elfogadták az MP3 formátumot és még napjainkban is a legnépszerűbb audioformátum a világhálón. Mindenesetre nagyon ritka az IT-ágazat történetében, hogy egy olyan technológia, amit 20 évvel ezelőtt fejlesztettek ki, még mindig meghatározza a piacot.
Bach szkeptikus a számítási felhő technológián alapuló zenei szolgáltatásokkal kapcsolatban. "Gazdasági okokból rendkívül riasztónak tartom, ha a jövőben a felhasználók a saját zenei gyűjteményükhöz már csak streamek formájában férhetnek hozzá. Nagyon sok energiát emészt fel, ha egy amerikai szerveren tárolt zenei fájlt Európába kell továbbítani. A streamelés nagyon sok erőforrást köt le, ráadásul nem is egy túl ésszerű dolog és egyszerűen őrültségnek tűnik egy zenét átküldeni a világon csupán azért, mert meg akarjuk hallgatni. Éppen ezért hiszem, hogy hosszú távon a letöltések lesznek a meghatározóak. Az adattárolók egyre olcsóbbak, ezért nem látom értelmét a cloud-fejlesztéseknek."
"A letöltések végső sikerét egyedül az gátolhatná meg, ha fizetni kellene az egyes dalok letöltéséért. Hosszú távon kétségtelenül el fognak terjedni a kulturális átalánydíjas modellek. A Spotify vagy a Simfy megmutatták, hogy mindez hogy nézhet majd ki a jövőben. Ugyan ma még streamszolgáltatásoknak nevezzük őket, de valójában letöltéseket is kínálnak, hiszen a dalokat a felhasználók készülékein el is tárolódnak, így internetkapcsolat nélkül is meghallgathatók. Ez a számomra nem egy klasszikus streamelés, sokkal inkább egy környezetbarátabb fájlcserélés. A klasszikus zenei Cloud-szolgáltatások egészen addig nem fognak elterjedni, amíg a Spotify, a Simfy és más hasonló szolgáltatásokat havi átalánydíjért használni lehet" - hangsúlyozta a fejlesztő.
Dagfinn Bach szerint környezetvédelmi szempontból a streamelés egyáltalán nem jobb megoldás a DVD-k megrendelésénél. Egy normál hosszúságú film DVD-n való megrendelése és postai kiszállítása ugyanis nagyjából ugyanannyi energiát emészt fel, mint ha valaki azt a művet streameli. Ha másodszor is megtekinti, akkor már több energia ment veszendőbe. A zenénél ez ugyanígy van, hiszen az emberek általában egy dalt nem csak egyszer játszanak le. A Spotify vagy a Simfy még egy szempontból fontosak: legális alternatívát kínálnak a fájlcserélőknek. Mióta a Spotify Norvégiában megjelent, drasztikusan lecsökkent a fájlcserélők száma.
Érdemes belegondolni, hogy sok fájlcserélő havonta komoly összegeket fizet ki azért, hogy elrejtse az IP-címét, vagy hogy nagyobb sávszélességhez jusson. Ha viszont szembesülnek a legális és ami még fontosabb, olcsó ajánlatokkal, akkor rá fognak döbbenni, hogy értelmetlen a dolog. Ráadásul a Spotify vagy a Simfy esetében az is azonnal kiderül, hogy a bevételek nem a kiadókhoz, hanem a zenészekhez kerülnek, ez pedig sokakat az álláspontjuk megváltoztatására késztethet. Mindez persze a művészeknek is előnyös. Norvégiában - a Spotifynek köszönhetően - az elmúlt két évben jelentősen megnőttek a zenészek bevételei és ez a folyamat folytatódik.