MTI

Öngyilkosságok a koreai műszaki egyetemen

Dél-Korea legtekintélyesebb egyetemén most zajlanak a félévi vizsgák, de az intézmény még mindig forrong négy diák és egy népszerű professzor közelmúltbeli öngyilkosságától.

Tanulmányaik rendkívüli súllyal nehezednek a Koreai Tudományos és Műszaki Felsőegyetem (Korea Advanced Institute of Science and Technology), hivatalos rövidítéssel a KAIST diákjaira, és az öngyilkosságok óta pszichológusaik meghosszabbított munkaidőben állnak a rendelkezésükre. Az egyetem elnöke érvénytelenítette azt a sok diákot sújtó előírást is, amelynek értelmében a vizsgaeredmények romlása tandíjnövelést von maga után. Az utolsó, áprilisi diáköngyilkosság után az egyetem diáktanácsa nyilatkozatot adott ki, amely szerint "vérvörös szélroham söpör végig az egyetem területén".

"Naponta kegyetlen versenyre kényszerülünk, ami megfojt bennünket. Fél óránk sincs bajba jutott csoporttársainkra a sok házi feladat miatt. Már felszabadultan nevetni sem tudunk" - fogalmazott a tanács. Pak Szun Hoan, az egyetem tanácsadó központjának pszichológusa szerint "az intézmény még mindig ott tart, hogy igyekszik visszatérni a normális állapotokhoz". Egy másik tanácsadó, Kim Mi Hi szerint az egyetemre "nagyon rossz idők" jártak.

A pszichológusok azt mondják, hogy a vizsgák okozta időhiány miatt nagyon kevés diák kért tanácsot az utóbbi napokban. Paradoxon, de tény, hogy ebben a maximális stresszel járó időszakban az orvosok csak néhány esetet kezeltek. "Ne felejtsük el, hogy az itteni diákok nagyon fiatalok, és kevés tapasztalatuk van a kiszámíthatatlan helyzetek kezelésében - mondta Kim Mi Hi, akinek becslése szerint a KAIST diákjainak tíz százaléka kereste fel eddig segítségért a központot. - Hajlamosak rá, hogy ha problémával találkoznak, egyedül töprengjenek el a megoldáson. De olyan okosak, értelmesek, hogy tulajdonképpen meg tudnak birkózni a stresszel..." Az egyetemen azonban továbbra sem működik teljes munkaidős pszichiáter, és a professzorokat nem készítik fel arra, hogy észrevegyék a túl feszült, rossz állapotban lévő diákokat.


A világ fejlett országai közül Dél-Koreában a legnagyobb az öngyilkosságok aránya. A szöuli metróállomásokon korlátok akadályozzák, hogy az emberek az érkező szerelvények elé vessék magukat, és a főváros nyolc hídjára szereltek zárt láncú öngyilkosfigyelő kamerákat. Az énekesek, modellek, népszerű színészek, atléták, milliomos örökösnők öngyilkosságai megszokott eseteknek számítanak az országban. Egy korábbi államfő, Ro Mu Hjun 2009-ben leugrott egy szikláról, mert megszégyenült honfitársai előtt.

A KAIST négy diákjának öngyilkossága - hárman a mélybe vetették magukat, egy pedig gyógyszerrel ölte meg magát - azonban megdöbbentette az egész országot. A professzor - egy biológus, aki ellen hírek szerint vizsgálat folyt a kutatási pénzek nem rendeltetésszerű felhasználása miatt - április közepén akasztotta fel magát. A vezető egyetemekre való bekerülésért vívott harc a legtöbb dél-koreai diák számára már középiskolás korban elkezdődik. A koreai fiatalok több mint 80 százaléka jár egyetemre, és a szülők több pénzt költenek gyerekeik különóráira, iskolán kívüli taníttatására, mint a fejlett országokat tömörítő OECD bármelyik más tagállamában.


A nyomás novemberben éri el a csúcspontját, amikor az egyetemi felvételi vizsgákat tartják. Vannak anyák, akik ilyenkor egész nap templomban imádkoznak, miközben gyerekeik a tesztet írják, amire kilenc órájuk van. A diákok zömének legfőbb célja, hogy bekerüljön valamelyikre az úgynevezett SKY intézmények közül - ezek a Szöuli Országos, a Korea és a Jonszej Egyetem. Aki ezek valamelyikén végez, az majdnem biztosan nagy karriert fut be, és anyagilag jó élete lesz.

A KAIST azonban más. Ez az egyetem nem törődik az országos felvételivel, csaknem valamennyi diákját különleges, tudományorientált középiskolák legkiemelkedőbb diákjai közül választja ki. A KAIST-ra évente csupán mintegy ezer új hallgatót vesznek fel. A döntés a személyes elbeszélgetés, a középiskolai osztályzatok és a tanárok ajánlása alapján születik meg. Az egyetem diákjaiban a közvélemény a műszaki fejlődéstől hajtott dél-koreai gazdaság leendő vezetőit látja. Sokukra hatalmas, sokszor elviselhetetlen terhet ró, hogy megfeleljen az általános elvárásoknak. A KAIST diákvezetőinek nyilatkozata is "a koreai tudomány leendő csillagaiként" említi az egyetem hallgatóit.

A nyomás különösen azok számára lehet túl nagy, akik korábban sztároknak számítottak iskolájukban, ám az egyetemre bekerülve hirtelen kemény harcba csöppennek, mert ott minden diáktársuk hasonlóan kiemelkedő képességekkel bír. "Mindig elsők voltak a középiskolában, de lehet, hogy a KAIST-on csak a negyvenedik vagy a négyszázadik helyet foglalják el. A verseny kegyetlen" - mondta Oh Kjung Ja, a Jonszej Egyetem Harvardon végzett klinikai pszichológusa a The New York Timesnak.

2006-ban az évekig a Massachusettsi Műszaki Egyetemen (MIT) tanító Szu Nam Pjo mérnök lett a KAIST elnöke. Tisztségének elfoglalása után nem sokkal hozzálátott ahhoz, hogy az intézményt az MIT és a világ más, tudományos és kutatási téren kiemelkedőnek számító egyetemei mintájára átalakítsa. Elrendelte például, hogy az oktatás nyelve az angol legyen, ami aggodalmat váltott ki, mert nem minden diák és oktató tudott annyira angolul, hogy az új követelménynek eleget tudjon tenni. Szu azt is bevezette, hogy az a diák, akinek a tanulmányi eredménye (a 4,3 pontos értékelési rendszerben) 3,0 pont alá csökken, minden századpontos csökkenésért tandíjpótlékot fizessen. (Egyébként a KAIST diákjai minden félévben csak egy alapdíjat fizetnek, és azt leszámítva a tanulásuk díjmentes, pontosabban állami ösztöndíjból fedezik.)

A büntető tandíjrendszer szerint egy rosszul teljesített szemeszter több ezer dollárjába is kerülhetett a diák családjának. A programot kezdetben megtapsolták, de azóta sok hallgatónak okozott súlyos gondot. Egyes bírálói könyörtelennek minősítették, és akadtak olyanok is, akik szerint a közelmúlt öngyilkosságainak egyik okozója. "Ezek a diákok életükben először élnek át kudarcot - fejtette ki Jin Szeng Park szöuli pszichiáter. - Ez óriási megpróbáltatás nekik. Soha nem volt még részük hasonlóban, és elveszítik korábbi, felsőbbrendűségükbe vetett hitüket."

Szu elnök a súlyos bírálatok hatására visszavonta a tandíjfizetési rendelet nagy részét, az egyetem pedig bejelentette, hogy néhány tantárgyat ezután angolul és koreaiul oktatnak. A KAIST területén működő tanácsadó központba is felvettek két új pszichológust, az intézmény munkaidejét meghosszabbították, mi több, tanácsadói program indult be és, telefonos segélyvonal kezdte meg a működését.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Etinger #92
    Szerintem klassz, hogy a végére közelednek az álláspontok... Ami a cikkben le van írva, egyelőre szerencsére nagyon távolinak tűnik... belegondolni is rossz miket élhettek át, hogy öngyilkosságot választották.

    Egyébként a nagy vállalatok műszaki cégeinél sem ritka az öngyilkosság arrafelé..
  • Petko #91
    Itt egymásnak estetek, pedig szerintem a kettőtök általános képe a dologról egybecseng.

    Szerintem is igaz hogy a "liberális"-ként aposztrofált oktatáspolitika tönkrecseszte az egész rendszert, de kiegészítésként a rendszer már jó 50-60 éve úgy vacak ahogy van, úgyhogy ez csak az utolsó döfés volt bele.
    A tanári szakma presztízse (és anyagi megbecsülése) annyira lecsökkent (politikai behatásra) a kommunista, szocialista rendszer alatt, hogy tényleg pont azok jutottak és jutnak ma is oktatói pályára akik már semmi másra már nem jók. És ez alap-, közép- és felsőoktatási szinten is érvényes. (Mély tisztelet annak a mindössze tucatnyi igazi tanár egyéniségnek, aki ennek ellenére mégis ezt a pályát választja, mert mélyről jövő küldetéstudata van)
    És szépen újra meg újra kitermelik az ostobábbnál ostobább és alkalmatlanabb oktatókat, amely folyamat melléktermékeként pedig egyre gyengébb és selejtesebb képzéssel és tudással kerülnek ki oktatásban résztvevő egyéb emberek.
    Egyben a teljes társadalom morális szétesése itt is szépen kivetül. Én az elmúlt 23 évnyi oktatásban töltött éveim során végig azt tapasztaltam, hogy mindig az tudott eredményesen teljesíteni diákként, akit abszolút de nem érdekelt az egész, csak lecsalta, ész nélkül bemagolta, lepuskázta stb. Aki pedig tényleg bele akart mélyedni, meg akarta érteni, el akarta sajátítani az mindig kudarcot vallott, mert az alkalmatlan oktatók nem is voltak képesek átadni a tudást, nem tudtak összefüggéseiben átláthatóan oktatni, legtöbbször még saját maguk se tudták mit oktatnak, csak droid módjára valamilyen lexikális nyers anyagot értelmetlenül bemagoltattak. Nem voltak sose igazán tisztában azzal, hogy kinek mit miért és hogyan oktatnak.
    A diákok közül az kapott 5-öst, az csinálta meg 5 év alatt, akinek abszolút de nem szabadott volna, és sokszor olyanok hullottak ki vagy betegedtek bele, aki pedig tényleg jó és elhivatott szakember lenne.
    Középiskolában is abszolút csak erre emlékszem, hogy a tanárok abban az egyben voltak eredményesek, hogy az ezernyi érdekesebbnél érdekesebb és az ember természetéből fakadóan élvezettel tanulható témaköröket sikerült olyan kínkeservesen rossz módon tálalni, hogy a diák mindet megutálja és többet az egész életében ne akarjon semmi ilyennel foglalkozni, tudat alatt beleégjen minden tudomány és művészet iránti elutasítás.
  • Blacktom #90
    De jó, hogy megint feleslegesen próbáltam elolvasni a kommenteket...
    Senkit sem érdekel, hogy emberek haltak meg? 3-4 ember tesz úgy mintha a magyar oktatásról beszélne, miközben egymást anyázzák
    És elnézést akire nem tartozik, pl Khan linkje és egyéb építő jellegű hozzászólások (többnyire első kommentek).
    Én is bocsánatot kérek, mert ez se a cikkről, sokkal inkább a kommentekről szól. Arról kellene már egy sg-s cikk, hogy hogy alakul(hat) ki itt gyakorlatilag bármilyen témából veszekedés
  • bah #89
    Szerintem a hazai felsőoktatás színvonala helyenként tényleg elmarad az elvárttól, az itt előttem írók beszámolói ugyan túlzóak, de koránt sem alaptalanok. Inkább képezzen az iskola szakbarbárokat, mint mindenhez érteni akaró ,de semmihez nem értő szakembereket. Ha el akarsz kezdeni dolgozni, sajna nem elég csupán a tanultakra hagyatkozni, hanem ahhoz önerőből hozzá kell tanulnod, mert sok helyen mindent tanítanak, csak azt nem amit kéne. Max ilyen tanár szakokon + ilyesmiken elég az ott tanult.

    Szerintem jelentősen jobbá tehető lenne az egész felsőoktatás. Például ha létrehoznának egy országos egyetemi hálózatot. Ez a hálózat tartalmazna mindent amit tudni kell az adott szakterülethez. Videók, leírások, interaktív programok,stb.. formájában, a tanulás szempontjából maximálisan hatékony formában. Párhuzamosan az egyetemeket át lehetne úgy alakítani, hogy nem lennének előadások és olyan órák ,ahol csak figyelni kell. Helyette csak konzultációk és laborfoglalkozások, a gyakorlati területre fókuszálva. És nem unalmas órákat hallgatni járnának be a hallgatók, hanem valós gyakorlati problémák megoldását gyakorolnák. Szerintem tök fölös minden évben ugyanazt és ugyanazt leadni, amikor videóra felvéve sokkal jobb lenne. De sajna nem lenne szükség annyi tanárra, úgyhogy nem valószínű ilyen változás.

    És akár európai szinten is meg lehetne ezt csinálni, nemcsak országosan, a költségek csökkentése érdekében.

    Van is egy emberke külföldön , aki valami hasonlót kezdett el csinálni, ingyen.
    http://www.khanacademy.org/
  • bvalek2 #88
    Az akkori tudásom alapján tényleg nem voltam alkalmas arra, hogy folytassam a fizika tanulmányaimat. Mi értelme lett volna ülni a modern-fizika órákon anélkül hogy fogalmam lett volna miről beszélnek? Elsősorban a gimnáziumból odáig görgetett matematikatudásbeli hátrányom tehetett róla. A tanár a bukóknak azt javasolta, hogy keressenek más szakot maguknak, teljesen jogosan. Nem hallgattam rá, összeszedtem magam és eljutottam az államvizsgáig, ezt teheti az, aki nem érzi magát hibásnak az ilyen esetekben.

    Ami az informatika szakot illeti, abban a csoportban amiben kezdtem, 3-an szerettünk programozni az 50-ből. Néhány még tudott de rühellte, és voltak 40-en, akik úgy államvizsgáztak végül többszörös bukdácsolás után, hogy sosem tanulták meg rendesen. Ők mi a fenének mentek oda, és miért nem szórták ki őket mint a fizikán? Szétszórta őket azóta az élet, sokan remélem nem informatikusok lettek, akik meg igen, azok csak szobadísznek lennének jók, ha nem lenne olyan ronda alkoholista fejük.
  • Etinger #87
    Néhol nem lett túl kerek a mondanivalóm, tessék elnézni nekem :)
  • Etinger #86
    Picit komplikáltabb ez azért, továbbra is élesen el kell választani azokat akik el akarnak valamit érni, és akik csak úgy "el vannak az egyetemen". Nem tudom mennyire érzed pl korrektnek, hogy téged kiszórtak anno. Most az ELTE-ről szerintem amúgy csak az bukik ki, aki tényleg tojik az egészre.. az meg meg is érdemli.

    Az érdekes viszont, hogy informatikai kart mennyire kerülik még mindig. Bár rendkívül sokat javult a megítélése, de még mindig hatalmas ziccer egy ilyen sulit elvégezni... a munkaerő piac is szinte sírva könyörög a több mérnökért, több infósért... de őszintén szólva ez nem annyira nagy gond, ezt a vonalat kell választani. Aki pedig megy sokadiknak is médiatudományisnak, andragógusnak stb az meg is érdemli valahol, ha utána nem talál munkát.

    A cikkhez hozzászólva pedig csak annyit, hogy azért az öngyilkosság már valahol egy erős véleménynyilvánítás (önkritika egy formája... na jó ez gonosz volt, de régi mondás...), de itt valaki - valakik sarasok, és a rendszer kompletten rossz. Itt sem jó, de itthon máshogy nem.

    Idehaza az a legnagyobb baj, hogy a jó diákokat nem tudja megfogni az állam. Mindenki aki picit is jobb az átlagnál, külföldben gondolkozik - van kivétel persze, akik idehaza is meglátják a lehetőséget.
  • bvalek2 #85
    Pécsett 2000-ben a fizikatanár szakon 40 fölötti osztálylétszámmal kezdtünk, amit utána félévenként majdnem megfeleztek, a 3. évfolyamig. Amikor én is kiestem, már csak 5-en maradtak (újrajártam a szemesztert, és utána sikerült rendesen befejezni). Hidd el, akik kiszóródtak, azok meg is érdemelték. Azért találták ki a második vizsgát meg a pótvizsgát, hogy ne a pillanatnyi szerencsén múljon.
  • Etinger #84
    Szülő is igazolhat 3 napot.
  • JMáté #83
    Ez szerintem nagyrészt a szakma hígulásának köszönhető. Nekem volt olyan tanárom általánosban aki lopott, és nem mellesleg irodalom tanár létére nem ismerte a modernitás szót meg néhány ilyen apróságot, szóval szakmailag is topon volt. Ma is ott tanít. Ebben az iskolában ő volt az átlag szakmailag, emiatt akik oda járatják gyerekeiket azoknak igencsak megvan a vélemyényük a tanárokról. Nekem szerencsére középsuliban alkalmam volt megtapasztalni másik végletet is, ott majdnem minden tanárom kiemelkedően jól értett a tárgyához és többnyire még jófej is volt.