Gyurkity Péter
ACTA - ellentétek a globális szerzői jogi tervezet mögött
A jelentősebb országok évek óta tartó egyezkedése alatt több alkalommal megtudhattunk részleteket arról, hogy azok vezetői és illetékesei miként képzelik el a szerzői jogi intézkedések, az illegális másolatok elleni védelem, illetve a felelősségre vonás következő lépcsőfokát. A most nyilvánosságra hozott tervezet egyes vélemények szerint azt jelzi, hogy közel állunk a megállapodáshoz, mások azonban rávilágítanak, hogy komoly ellentétek húzódnak meg a felek között.
A hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás (Anti-Counterfeiting Trade Agreement - ACTA) kidolgozásában több kontinens számos országa vesz részt, az Egyesült Államoktól és Kanadától, az Európai Unió tagállamain keresztül egészen Japánig és Dél-Koreáig. A cél egy olyan egységes tervezet kidolgozása, majd pedig a résztvevők döntéshozó testületei elé terjesztése, amely majdhogynem globális szinten egységes alapot biztosítana az illegális másolatok terjesztése és nagy méretekben történő felhasználása ellen. Ez azonban korántsem olyan egyszerű, mint ahogy azt az optimista nyilatkozatok alapján gondolnánk.
A 2007 óta tartó tárgyalások alatt több alkalommal is kiszivárogtak bizonyos részletek - nyilvánvaló volt, hogy a meglévő belső ellentéteket egyesek ezzel szerették volna a közvélemény előtt is megvilágítani. Idén áprilisban végre egy publikus változatot is a kezünkbe vehettünk, amely nagyjából be is igazolta a korábbi szivárogtatások eredményeként megismert információmorzsákat. Ebben többek között arról olvashattunk, hogy a többnyire magánkézben lévő internetszolgáltatókat is felelősségre vonnák, amennyiben úgy találják, hogy nem tettek meg mindent a jogsértő tartalmak terjesztése ellen. Hasonlóan érdekes pont, hogy a felhasználók IP-címeinek gyűjtéséről és azok megőrzéséről nem értesítenék az érintett előfizetőket. Feltűnő volt azonban a zárójelbe tett szövegrészletek alkalmazása, amely a feltételes módban használt kitételeket jelezte, vagyis azt, hogy mely pontokon ütköznek a felek álláspontjai.
Arról persze továbbra sincs szó, hogy az EU-országok határozottan elleneznék mondjuk az internetszolgáltatók felelősségre vonását, amennyiben azok nem tudják megfelelő módon igazolni, hogy eleget tettek az előzetes elvárásoknak. Elég, ha csak a britek által elfogadott Digital Economy Act azon passzusaira gondolnunk, amelyek 2011 elejétől előírják az illegális másolatokat feltöltők adatainak gyűjtését. Az már más kérdés, hogy friss hírek szerint a szabályozó hatóság szerepkörét betöltő Ofcom olyan kivételek alkalmazását tervezi, amely kiterjedne az összes nagyobb internetszolgáltatóra, ennek eredményeként pedig a szigetország mintegy 400 ezer internetezője kibújhatna ezen fenyegetés alól.
Az már sokkal jobban rávilágít a résztvevő felek közötti ellentétekre, hogy egyes értesülések szerint legfőképpen az USA ragaszkodik a tárgyalások zárt ajtók mögötti további folytatásához. Ez eddig is így zajlott, ám éppen a napokban jelent meg az EP-képviselők által aláírt nyilatkozat, amely többek között éppen ez ellen emel kifogást, szerintük ugyanis a nyilvános egyeztetések garantálnák a legfőbb európai kívánságokat. Ezen kívánságok között szerepel, hogy az egységes jogharmonizációt ne erőltessék ilyen és hasonló nemzetközi megállapodásokkal, vagyis az egyes tagországok egy hosszabb, elnyújtott periódus alatt közelítsék egymáshoz saját jogszabályaikat. Szeretnék továbbá, ha az adatgyűjtés előírásának elfogadását megfelelő kockázatelemzés és további részletes vizsgálódás előzné meg, az internetszolgáltatók ugyanis nem tehetők ilyen mértékben felelőssé a felhasználók által lebonyolított adatforgalomért.
Jellemző a színfalak mögötti küzdelemre, hogy júliusban annak ellenére szivárgott ki egy újabb változat, hogy az EP-képviselők számára szigorúan megtiltották az azzal kapcsolatos nyilatkozatokat, illetve bármilyen megnyilvánulást. A múlt héten egy texasi tanácsadó cég hozta nyilvánosságra saját gyűjteményét, amelyben több verzió is megtalálható - ezek egyrészt alátámasztják a korábbi szivárogtatások hitelességét, másrészt pedig azt jelzik, hogy az áprilisi szövegben még zárójelbe tett szövegrészletek jó részét eltávolították, illetve jelentős mértékben módosították, nyilván az azóta lezajló egyeztetéseknek köszönhetően.
Az internetezők adatainak gyűjtését illetően továbbra is szigorú passzusokat találunk a friss tervezetben, eszerint pedig nemcsak a gyanús tartalmakat megosztó számítógépek IP-címét, hanem az előfizető személyes adatait - úgy mint teljes név, lakcím és telefonszám - is át kell adni a jogvédők ilyen irányú kérelme esetén, akik ezzel megkezdhetnék a felelősségre vonást célzó eljárást. Nem véletlen, hogy az ellenzők ilyen hangosan szólalnak meg az ügyben, a most kiadott nyilatkozat pedig arra is rámutat, hogy a tárgyalások titokban tartása már önmagában ellentétes az uniós joggal - hiszen ezzel nem kell garanciát vállalniuk arra nézve, hogy az állampolgárok jogai továbbra is előtérben maradnak a kormányzatok érdekeivel szemben (pontosabban, nem tudhatjuk, hogy ezt egyáltalán megpróbálják biztosítani az egyeztetések során).
Legalább ilyen fontos kívánság az alapvető emberi és polgári jogok tiszteletben tartása, amely különösen az adatgyűjtéssel kapcsolatban merülhet fel. Egy ilyen szigorú és mindenre kiterjedő globális egyezmény ráadásul úgy kényszerítené az EU-tagállamokat a szellemi tulajdon fokozott védelmére, hogy közben egyes országokban hiányoznak az ehhez szükséges jogszabályok, biztosítékok, illetve a védelem szükségességének elismerése és tudomásul vétele. És akkor még nem szóltunk arról, hogy az ACTA a résztvevők hivatalosan is közölt szándéka szerint úgy védené a szerzői jogokat, hogy közben nem emelne be újabb kiváltságokat, illetve nem módosítaná (kisebbítené avagy nagyobbítaná) a már meglévő jogokat.
Az EU eközben a maga részéről azt is igyekszik elkerülni, hogy a közösség szabályozása közelebb kerüljön az észak-amerikai államokéhoz, vagy akár az ázsiai partnerek által alkalmazotthoz. Ezt ők hosszabb távon, "organikus" és számos megfontolást figyelembe vevő úton képzelik el - magyarul, ebbe inkább nem szóljanak bele az EU-n kívül állók, majd mi elvégezzük a munkát, ha erre megfelelő igény mutatkozik a közösségen belül.
Egyelőre tehát a szigorú tervezet megléte ellenére nem igazán látszik az alagút vége - túlságosan sok az ellentét és a vita a partnerek között. Néhány hónapon belül azonban kiderülhet, hogy mit is jelent majd mindez számunkra, és hogy mikortól kényszerülünk majd az új intézkedések betartására.
A hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás (Anti-Counterfeiting Trade Agreement - ACTA) kidolgozásában több kontinens számos országa vesz részt, az Egyesült Államoktól és Kanadától, az Európai Unió tagállamain keresztül egészen Japánig és Dél-Koreáig. A cél egy olyan egységes tervezet kidolgozása, majd pedig a résztvevők döntéshozó testületei elé terjesztése, amely majdhogynem globális szinten egységes alapot biztosítana az illegális másolatok terjesztése és nagy méretekben történő felhasználása ellen. Ez azonban korántsem olyan egyszerű, mint ahogy azt az optimista nyilatkozatok alapján gondolnánk.
A 2007 óta tartó tárgyalások alatt több alkalommal is kiszivárogtak bizonyos részletek - nyilvánvaló volt, hogy a meglévő belső ellentéteket egyesek ezzel szerették volna a közvélemény előtt is megvilágítani. Idén áprilisban végre egy publikus változatot is a kezünkbe vehettünk, amely nagyjából be is igazolta a korábbi szivárogtatások eredményeként megismert információmorzsákat. Ebben többek között arról olvashattunk, hogy a többnyire magánkézben lévő internetszolgáltatókat is felelősségre vonnák, amennyiben úgy találják, hogy nem tettek meg mindent a jogsértő tartalmak terjesztése ellen. Hasonlóan érdekes pont, hogy a felhasználók IP-címeinek gyűjtéséről és azok megőrzéséről nem értesítenék az érintett előfizetőket. Feltűnő volt azonban a zárójelbe tett szövegrészletek alkalmazása, amely a feltételes módban használt kitételeket jelezte, vagyis azt, hogy mely pontokon ütköznek a felek álláspontjai.
Arról persze továbbra sincs szó, hogy az EU-országok határozottan elleneznék mondjuk az internetszolgáltatók felelősségre vonását, amennyiben azok nem tudják megfelelő módon igazolni, hogy eleget tettek az előzetes elvárásoknak. Elég, ha csak a britek által elfogadott Digital Economy Act azon passzusaira gondolnunk, amelyek 2011 elejétől előírják az illegális másolatokat feltöltők adatainak gyűjtését. Az már más kérdés, hogy friss hírek szerint a szabályozó hatóság szerepkörét betöltő Ofcom olyan kivételek alkalmazását tervezi, amely kiterjedne az összes nagyobb internetszolgáltatóra, ennek eredményeként pedig a szigetország mintegy 400 ezer internetezője kibújhatna ezen fenyegetés alól.
Az már sokkal jobban rávilágít a résztvevő felek közötti ellentétekre, hogy egyes értesülések szerint legfőképpen az USA ragaszkodik a tárgyalások zárt ajtók mögötti további folytatásához. Ez eddig is így zajlott, ám éppen a napokban jelent meg az EP-képviselők által aláírt nyilatkozat, amely többek között éppen ez ellen emel kifogást, szerintük ugyanis a nyilvános egyeztetések garantálnák a legfőbb európai kívánságokat. Ezen kívánságok között szerepel, hogy az egységes jogharmonizációt ne erőltessék ilyen és hasonló nemzetközi megállapodásokkal, vagyis az egyes tagországok egy hosszabb, elnyújtott periódus alatt közelítsék egymáshoz saját jogszabályaikat. Szeretnék továbbá, ha az adatgyűjtés előírásának elfogadását megfelelő kockázatelemzés és további részletes vizsgálódás előzné meg, az internetszolgáltatók ugyanis nem tehetők ilyen mértékben felelőssé a felhasználók által lebonyolított adatforgalomért.
Jellemző a színfalak mögötti küzdelemre, hogy júliusban annak ellenére szivárgott ki egy újabb változat, hogy az EP-képviselők számára szigorúan megtiltották az azzal kapcsolatos nyilatkozatokat, illetve bármilyen megnyilvánulást. A múlt héten egy texasi tanácsadó cég hozta nyilvánosságra saját gyűjteményét, amelyben több verzió is megtalálható - ezek egyrészt alátámasztják a korábbi szivárogtatások hitelességét, másrészt pedig azt jelzik, hogy az áprilisi szövegben még zárójelbe tett szövegrészletek jó részét eltávolították, illetve jelentős mértékben módosították, nyilván az azóta lezajló egyeztetéseknek köszönhetően.
Az internetezők adatainak gyűjtését illetően továbbra is szigorú passzusokat találunk a friss tervezetben, eszerint pedig nemcsak a gyanús tartalmakat megosztó számítógépek IP-címét, hanem az előfizető személyes adatait - úgy mint teljes név, lakcím és telefonszám - is át kell adni a jogvédők ilyen irányú kérelme esetén, akik ezzel megkezdhetnék a felelősségre vonást célzó eljárást. Nem véletlen, hogy az ellenzők ilyen hangosan szólalnak meg az ügyben, a most kiadott nyilatkozat pedig arra is rámutat, hogy a tárgyalások titokban tartása már önmagában ellentétes az uniós joggal - hiszen ezzel nem kell garanciát vállalniuk arra nézve, hogy az állampolgárok jogai továbbra is előtérben maradnak a kormányzatok érdekeivel szemben (pontosabban, nem tudhatjuk, hogy ezt egyáltalán megpróbálják biztosítani az egyeztetések során).
Legalább ilyen fontos kívánság az alapvető emberi és polgári jogok tiszteletben tartása, amely különösen az adatgyűjtéssel kapcsolatban merülhet fel. Egy ilyen szigorú és mindenre kiterjedő globális egyezmény ráadásul úgy kényszerítené az EU-tagállamokat a szellemi tulajdon fokozott védelmére, hogy közben egyes országokban hiányoznak az ehhez szükséges jogszabályok, biztosítékok, illetve a védelem szükségességének elismerése és tudomásul vétele. És akkor még nem szóltunk arról, hogy az ACTA a résztvevők hivatalosan is közölt szándéka szerint úgy védené a szerzői jogokat, hogy közben nem emelne be újabb kiváltságokat, illetve nem módosítaná (kisebbítené avagy nagyobbítaná) a már meglévő jogokat.
Az EU eközben a maga részéről azt is igyekszik elkerülni, hogy a közösség szabályozása közelebb kerüljön az észak-amerikai államokéhoz, vagy akár az ázsiai partnerek által alkalmazotthoz. Ezt ők hosszabb távon, "organikus" és számos megfontolást figyelembe vevő úton képzelik el - magyarul, ebbe inkább nem szóljanak bele az EU-n kívül állók, majd mi elvégezzük a munkát, ha erre megfelelő igény mutatkozik a közösségen belül.
Egyelőre tehát a szigorú tervezet megléte ellenére nem igazán látszik az alagút vége - túlságosan sok az ellentét és a vita a partnerek között. Néhány hónapon belül azonban kiderülhet, hogy mit is jelent majd mindez számunkra, és hogy mikortól kényszerülünk majd az új intézkedések betartására.
médiavállalatok
