SG.hu·2009. december 21.

EU: szükség van az ACTA-egyezményre

Az Európai Unió különleges megoldást keres arra, hogy még az európai büntetőjogi harmonizáció keresztül vitele előtt lezárhassa az ACTA megállapodással kapcsolatos tárgyalásokat.

Az Anti-Counterfeiting Trade Agreement (ACTA) egyezményhez kötődő háttéregyeztetések több mint két éve tartanak. Mivel hivatalos állásfoglalás vagy nyilatkozat még az Európai Unió egyik képviselőjétől sem érkezett az ACTA-val kapcsolatban, így a sajtó és a felhasználók csak a kiszivárgott információk és dokumentumok alapján tájékozódhatnak. Most például az EU kereskedelmi főigazgatóságának egyik neve elhallgatását kérő munkatársa árult el néhány részletet a legutóbbi stockholmi tárgyalásokról. Ezeken az Európai Unió delegáltjai azzal érveltek, hogy az egyezményre mindenképpen szükség van a szerzői jogsértések elleni harcban.

Az egyeztetéseken csak kevesen vetették fel a kötelezettségek és a jogok közötti egyensúly megteremtését. Egyaránt szóba kerültek viszont a márka, a szabadalmi és a szerzői jogsértések. A tervezett megállapodás bizonyos pontokban hasonlóságot mutat az EU tervezett IPRED2 büntetőjogi harmonizációs irányelvével, annak hatályba lépését azonban még sem akarják megvárni az ACTA tárgyalódelegációi.

Kostas Rossoglou, a BEUC fogyasztóvédelmi szervezet képviselője meghívottként részt vehetett a stockholmi tárgyalásokon, de ő is csak annyit árulhatott el, hogy bizonyos kérdésekben a feleknek meg kell várniuk az Európai Parlament és az Európai Tanács kifogásait, illetve javaslatait. Az IPRED2-vel kapcsolatban Rossoglou szerint az a legnagyobb probléma, hogy minden felhasznált gyakorlatilag potenciális bűnözőként kezel és az a helyzet addig nem is változhat, amíg az európai törvényalkotók nem határozzák meg konkrétan, hogy mi tekinthető kereskedelmi mértékű jogsértésnek és mi nem.

Annette Kur, a müncheni Max Planck Intézet szerzői jogi szakértője ugyanakkor veszélyesnek nevezte a különböző márka-, szabadalmi és szerzői jogsértések egy kalap alá vételét, hiszen másról van szó egy hamisított gyógyszer és megint másról egy illegálisan lemásolt zenei CD tekintetében. A törvényeket szerinte nem lehet általánosítani és nem lehet általánosságban szigorítani. Vagy ha mégis ezt teszik, akkor egy teljesen egyoldalú jogszabály-környezet jön létre. Civil szervezetek egyébként attól tartanak, hogy az ACTA-egyezmény már akár hónapokon belül hatályba léphet. A kiszivárgott részletek között volt az is, hogy az internetszolgáltatók felelnének a jogsértő ügyfelekért.

Az Egyesült Államok és Japán 2006-ban kezdeményezte az ACTA megkötését, amiről azóta hat fordulóban tárgyaltak a két ország és Ausztrália, Kanada, Új-Zéland, Mexikó, Szingapúr, több EU-tagország, illetve az unió nevében a soros elnök (jelenleg Svédország) megbízottai. Legutóbb Dél-Koreában ültek asztalhoz a felek, és a tervek szerint a jövő év elején Mexikóban lezárják az előkészítést. A megállapodás elfogadása ellen legutóbb több nemzetközi civil szervezet is nyílt levélben tiltakozott, köztük volt a magyar Open Standards Alliance.

Kapcsolódó cikkek és linkek

Jön a CETA?Búcsú az ACTA-tól, jöhet a TPP és az IPRED Elutasította az Európai Parlament az ACTA-t Július elején szavazhat az Európai Parlament az ACTA-ról Nem számol az ACTA-val Neelie Kroes Az ACTA lehetséges hatásaira figyelmeztettek Már az ACTA utódján dolgoznak a G8-as államok Szavazást sürget az ACTA ügyében egy amerikai szenátor

Hozzászólások

Jelentkezz be a hozzászóláshoz.

A rosszul felépített társadalmak korát éljük és ez meglátszik a gazdagok gondolkodásmódjában is. Kötelességüknek érzik és büszkék arra, hogy lehetõségeiket és kapcsolataikat kihasználva sok pénzt szednek be a hétköznapi emberektõl. Ezt bárki meg tudná tenni, de az átlagembernek nincs pofája hozzá.
Elhangzott itt a sarc szó is ami teljesen fedi az igazságot, ugyanis az egyének nem tudják a saját érdekeket megvédeni a nagy multikkal, szolgáltatókkal szemben. A "gazdagok" elhiszik magukról, hogy nekik jár ez az osztályrész, hiszen sok pénzük van. Néhány dolgot elfelejtenek! Közülük szinte senki sem szerezte az elsõ millióit kemény munkával (mert úgy nem/ritkán lehet meggazdagodni). Sokan csak örökölték a társadalmi hovatartozásukat, rangjukat, vagyonukat. Ügyeskedéssel, támogatások felvételével, a hétköznapi emberek lehúzásával (nézd a reklámokat) keresnek pénzt. Profi marketing szakembereket fizetnek azért, hogy eladhatóak legyenek a hazugságaik.
Érdekes amikor arról beszélnek, hogy szellemi tulajdon, de amikor a kis ember szellemi tulajdonáról beszélünk, akkor nem áll senki mögé, de amikor az ASVA, vagy más hasonló szervezet elkezd méltatlankodni, rögtön mellé tudnak állni politikusok akiknek majd csurran-cseppen néhány (nem kis) falat a törvények megváltoztatása után. De a szellemi tulajdont védõ szervezetek azoknak az érdekét is védik akik nem is állnak szerzõdésben velük, de a sápot leszedik mindenrõl(lásd pendrive), de annak akinek járna nem is fizetik ki.
Látom megint hosszú volt, de a társadalmi összefüggéseknek nyitni kellene egy új fórumot.

"Európai Unió delegáltjai azzal érveltek, hogy az egyezményre mindenképpen szükség van a szerzõi jogsértések elleni harcban."
Csak egyszer élném már meg, hogy valaki az átlagember érdekeit is nézi, amikor pl. õket tapossa el egy multi. Mindig csak azt hallani, hogy a kiadók érdekeit így kell védeni, a multik érdekeit úgy kell védeni, és a mi érdekeinket ki védi? mert nem utolsó sorban belõlünk élnek..

.....talán mi magunk, mi lenne ha sorba vennénk a drágalátós lobbikat és csak 3-4 hónapig nem vásárolnánk tõlük.....

Amire szükség van azt apiac mindenképpen jutalmazza, mert a szellemi munka elterjedése is idõbe kerül tehát egy ideig lehet érte pénzt kapni, a baj ott van, hogy monopól árakat akarnak hosszú idõre biztosítani és megakadályozni hosszú idõre a "law of diminishing return" néven ismert törvényt. A tudományos munka alkalmazása a termelésben egy ideig monopól árakat biztosít a feltaláló cégnek (még a konkurencia nem másolja le), persze a konkurenciának nem igen érdeke a kopasz másolás mert azzal nem biztosít magának monopól árakat hanem csak képes megmaradni tehát neki is innoválni kell ha akar egy rövid ideig monopól árakat biztosítani magának (és többé kevésbé ez jelenti a profitot).

A baj ott van amikor egy adott tudás nem igen alkalmazható a termelésben és szolgáltalásban hanem inkább csak másik tudás produkciójához szükséges, itt van gond mert itt nem lehet monopól árakat biztosítani rövid idõre sem. A zene, film viszont más kategoria ezt nem egyenlíteném ki a tudományos vagy mérnöki munkával persze ettõl függetlenül nem anyagi dolog tehát meg kell találni a módszert arra, hogy egy ideig biztosítsa a bevételt (és ez meg is van mert ha nem lenne igy akkor senki sem csinálná) a gond, hogy minden áron megakarják hosszabítani a bevételt még akkor is ha már szép hasznot biztosítottak az a rövid idõ allatt még lehetetlen vagy csak nagyon nehéz hozzáférni ingyen. Persze miért nem próbálnák ha lehet, nem az õ hibájuk, a politikusok azok akiknek kellene minnél hamarább a többség által képviselt nézõpontokat törvénybe foglalni mert az tény, hogy a többség ingyenes dolgokért nem akar fizetni (és ezek ingyenes dolgok ha elfogadja valaki ha nem, az a pillanat után amikor erõfeszítés nélkül elérhetõek úgy, hogy semmi másról nem muszáj lemondani).

Ha objektíven nezzük a dolgokat , akkor ugye "nincs új a nap alatt"... tehát a dolgok nem azért léteznek , mert egy kétlábonjáró biokémiai és fizikai reakciók összessége, amelyet tömören csak embernek hívunk, rájött és feltalálta a spanyolviaszt... fizikai Nobel díjnál pl. és tudományos vívmányoknál igenis kell jutalmazni a feltalálókat, mert a közösség javát szolgálják... de a szórakoztatóiparban mindenki éljen, bolgoguljon ezutánis ahogy eddig is , ahogyan tud.

Felesleges, sõt egyenesen bûn ezt nagydobraverni, cikke(ke)t csinálni "nekik" és tovább sajnálni azokat akik a legnagyobb lóvékat harácsolják ki a zsebünkbõl.

És én mondom ezt mint olyan aki szinte kivétel nékül szellemi munkából élek. Tehát nekem a rövid távú érdekem, hogy a törvény ismerje ezt a téves koncepciót (szellemi tulajdon), de mivel a rövid távú érdekeimet képes vagyok a társadalmi fejlõdés által biztosított hosszútávú érdekeim mögé tenni (és az igaz hátráltatása a fejlõdés hátráltatását eredményezi), akkor nyiltan kimondom az igazat és nem csak kimondom hanem dolgozok is ahogy tudok megvalósításának érdekében.

Vagyis, a tévhitt, hogy létezik szellemi tulajdon, valójában ilyen nincs (nem logikus "mentális" koncepció) hiszen a tulajdon koncepciója azért jött létre a társadalomban, hogy korlátolt (rivális) dolgokat gazdaságosan lehessen használni. Egy nem korlátolt dolog esetében a tulajdon koncepciója értelmét veszti egyáltalán mellõz minden logikai alapot.

Itt azt akartam mondani, hogy "NEM létezik szellemi tulajdon", vagyis, hogy egy téves koncepcióról van szó. Elgépeltem.

Ez nem kérdéses, de ettõl függetlenül ezeknek az embereknek is alkalmazkodni muszáj (hosszú távon) persze rövid távon mindent megtesznek, hogy megvigyázzák azt a jövedelemforrást amely semmi vagy nagyon kis erõfeszítést követel meg tõllük. Az egéssz csak idõ kérdése... jobb volna elõbb de ha nem lehet akkor meg kell elégednünk a késõbbel is. 😊

Én inkább úgy látom, hogy létezik a földön mindenütt egy "réget", akik mindig, mindenbõl hasznot akarnak húzni, és tök mindegy hogy kinek a mijébõl, vagy minek a kijébõl, de a lényeg , hogy minden szellemi tulajdon, és egyéb könnyen megsarcolható és könnyen szemmeltartható dologról, minden ami a kezükön átmegy mindenbõl pénzt akarnak kovácsolni, ha kell tûzzel-vassal, foggal-körömmel.
Adókkal, vámokkal stb..

Na ezt a réteget kell "megszüntetni" és egybõl oldódik a probléma.

<#violent><#violent><#violent><#violent><#violent><#violent><#violent><#violent><#violent><#violent>

Ez az egéssz baromság addig fog a nyakunkban lenni még a piac át nem töri azt a tévhittet, hogy létezik szellemi tulajdon, vagyis addig még nem fogják fel, hogy gazdaságos számolás csak olyan dolgokkal lehetséges amelyekkel gazdálkodni muszáj. A másik dolog pedig az, hogy a gyakorlatilag ingyenes dolgok azért vannak ingyen mert egy idõben számtalan helyen használhatók, tehát nincs rivális koncepció, nem fizet értük senki sem éppen azért mert nem versenyezik valaki mással, hogy az adott dolog az õ tulajdona legyen, õ használja.

Ezért értelmét veszti a gazdálkodás koncepciója ezekkel a dolgokkal. Még akkor is ha éppen ezek a dolgok nélkül nincs más sem (recept nélkül nincs ebéd csak egy rakás nyersanyag). Szóval az értéket éppen a szellemi munka növeli és az az ami miatt fejlõdünk, mégis amikor már megvan akkor már inygenes mert nem rivális. A jelenlegi gazdasági modelek a rivális termékeken és szolgáltatásokon alapszanak és egyáltalán nem könnyû bekötni ezt a nemrég megjelent koncepciót, de egy biztos elõbb vagy utobb majd megtalálják a módját addig meg ezekkel a nem optimális "megoldásokkal" kell szenvedni. Sajnos minden átmeneti korszak ezzel jár.

Most a korlátlan mennyiségben elérhetõ dologból mesterségessen korlátolt mennyiségût akarnak csinálni (aki fizet az kap), és ez nem fogadható el az emberek töbségének ezért nem is maradhat fenn sokáig, mert nem szabad elfelejteni a törvényeket is úgy alkotják meg, hogy hosszú távon a többség érdekeit szolgálják (rövid távon persze nem mindég ez az eset sõt sokszor éppen az ellenkezõje). Nem lehet a többséget bezárni vagy bûntetni.

További bejegyzések a fórumban...