Berta Sándor
A MySpace a digitális társadalom gettója
Danah Boyd médiaszociológus szerint nem csak a személyes szimpátia dönti el, hogy egy felhasználó a Facebook vagy a MySpace regisztrált tagja lesz. A regisztrált tagok egyre nagyobb része színesbőrű.
Danah Boyd négy éven át kutatta, hogy vajon milyen szempontok alapján döntik el az emberek, hogy melyik közösségi portálon regisztráltatják magukat. A tapasztalatait most hozta nyilvánosságra. A szakember első és legfontosabb megállapítása, hogy a szegények és a gazdagok közötti különbség a világhálón is megfigyelhető. A kutatónő óva intett egy digitális kettős társadalom kialakulásától, és már 2006-ban élesen bírálta azt a republikánus elképzelést, miszerint meg kellene tiltani az amerikai iskolákban és könyvtárakban a MySpace használatát.
A legtöbb szakértő a közösségi oldalak fejlődését az egyes trendekhez köti. Ezek a trendek különböző szolgáltatások rendszereiben jelentek meg: először következett a Friendster, majd a MySpace, végül a Facebook. A legtöbb felhasználó követte a divatot és előbb elhagyták a Friendstert a MySpace, majd a MySpace-t a Facebook kedvéért. Az egyértelmű vesztes a mostani folyamatokban a MySpace. Hiába keresték fel a portált még májusban is 116 millióan, de az IT-szaksajtó egy része gyakorlatilag vesztesként tekint a szolgáltatóra. Pete Cashmore, a Mashable.com alapítója például odáig ment, hogy egy cikkben a MySpace végének közeledtét prognosztizálta.
Boyd viszont úgy gondolja, hogy sokkal összetettebb az egyes oldalak feltűnésének, majd bukásának története. "Úgy vélem, hogy még mindig sokan regisztrálják magukat a MySpace rendszerébe, de becsléseim szerint az emberek többsége ezeket az új tagokat már nem ismeri. Ennek nagyon egyszerű oka van, nagyon különböznek tőlük" - jelentette ki Boyd az egyik konferencián tartott beszédében. A médiaszociológus az elmúlt négy évben számos tinédzserrel és felnőttel készített interjút, melyek során arra volt kíváncsi, hogy az egyes esetekben mi vezetett az adott közösségi portálon való regisztrációhoz, illetve az oldal használatához.
A kutatás érdekessége, hogy gyakorlatilag valós időben követhette nyomon azt, hogy miként váltak a felhasználók a MySpace tagjaiból a Facebook látogatóivá. Boyd elmondta: a tapasztalatok azt mutatták, hogy a MySpace a digitális társadalom gettójává vált. A regisztrált tagok többsége színes vagy barna bőrű és olyan értékrendjük van, amitől a fehér társadalom többsége irtózik. A kutatónő a folyamatot leginkább az amerikai városokban korábban megfigyelhető és végbemenő "fehér menekülés" jelenséghez hasonlította. A fehér lakosok folyamatosan a nagyvárosok külső kerületeibe menekültek a belső negyedekből, hogy ott építsék fel jólétüket. Számos elővárosban például külön rendeleteket hoztak, amelyek tiltották a több családos házak építését. Ezeket az intézkedéseket azzal indokolták, hogy amennyiben ezt megengednék, akkor csökkenne a többi ház értéke.
Boyd párhuzamot látott a pedofíliával kapcsolatos hisztéria és a MySpace honlapjain felbukkanó exhibicionista tinédzserek között is. Szerinte a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy például a chatszobák sokkal veszélyesebbek, mint a MySpace, de a sajtó ezt nem így mutatja be. "Úgy ábrázolják a közösségi platformot, mint az internet veszélyes árnyékoldalát, a Facebookot pedig utópisztikus megmentőként állítják be" - nyilatkozta a médiaszociológus. A Facebookra váltó korábbi MySpace-tagok is azzal magyarázták a döntésüket, hogy így akartak egy nyugodtabb, békésebb és kevésbé nyilvános környezetbe kerülni. Korábban az amerikai nagyvárosokból kimenekülő fehérek is ugyanezzel érveltek.
Nem mindenki osztja ugyanakkor Boyd véleményét. Jonathan Pourzal amerikai újságíró például azt írta egyik cikkében, hogy a Facebook népszerűségének egyetlen oka, hogy a használata elengedhetetlen a kollégiumi diákok számára. Aki tudni szeretné, hogy mi történik az egyetemén, annak muszáj regisztráltatnia magát a Facebookon. "Nagyon sok különböző etnikai hovatartozású barátom van a Facebookon. Ez az oldal egyszerűen egy kényelmes kapcsolattartást biztosító online hálózat, jóval kényelmesebb, mint a MySpace" - foglalta össze tapasztalatait Pourzal.
Nos, az igazság biztosan valahol a két vélemény között van. Tény ugyanis, hogy a két szolgáltatás más-más célokkal indult. A MySpace a zeneszerető fiatalok gyűjtőhelye volt, míg a Facebook a kezdetekkor az elitegyetemek hallgatóinak zárt hálózataként működött. Utóbbiak azonban folyamatosan meghívták a barátaikat és ezáltal bővült a tagok tábora. Boyd szerint viszont ez önmagában nem magyarázza, hogy miért váltottak egyes a Facebookhoz, mások pedig miért nem. Ő ügy foglalta össze a dolgot, hogy ez a folyamat az amerikai társadalmat mintázza: "A fehérek a fehéreket ismerik, a demokraták a demokratákat, míg a gazdagok a gazdagokat. Ezek a trendek azért annyira erősek, mert hiszünk az internetnek, mint demokratikus médiának a mítoszában. Gyakran úgy hisszük, hogy az internet valami utópisztikus megmentőnk. De nem várhatjuk el, hogy a technológia automatikusan feloldja a határokat és kulturális harmóniát teremtsen."
Danah Boyd négy éven át kutatta, hogy vajon milyen szempontok alapján döntik el az emberek, hogy melyik közösségi portálon regisztráltatják magukat. A tapasztalatait most hozta nyilvánosságra. A szakember első és legfontosabb megállapítása, hogy a szegények és a gazdagok közötti különbség a világhálón is megfigyelhető. A kutatónő óva intett egy digitális kettős társadalom kialakulásától, és már 2006-ban élesen bírálta azt a republikánus elképzelést, miszerint meg kellene tiltani az amerikai iskolákban és könyvtárakban a MySpace használatát.
A legtöbb szakértő a közösségi oldalak fejlődését az egyes trendekhez köti. Ezek a trendek különböző szolgáltatások rendszereiben jelentek meg: először következett a Friendster, majd a MySpace, végül a Facebook. A legtöbb felhasználó követte a divatot és előbb elhagyták a Friendstert a MySpace, majd a MySpace-t a Facebook kedvéért. Az egyértelmű vesztes a mostani folyamatokban a MySpace. Hiába keresték fel a portált még májusban is 116 millióan, de az IT-szaksajtó egy része gyakorlatilag vesztesként tekint a szolgáltatóra. Pete Cashmore, a Mashable.com alapítója például odáig ment, hogy egy cikkben a MySpace végének közeledtét prognosztizálta.
Boyd viszont úgy gondolja, hogy sokkal összetettebb az egyes oldalak feltűnésének, majd bukásának története. "Úgy vélem, hogy még mindig sokan regisztrálják magukat a MySpace rendszerébe, de becsléseim szerint az emberek többsége ezeket az új tagokat már nem ismeri. Ennek nagyon egyszerű oka van, nagyon különböznek tőlük" - jelentette ki Boyd az egyik konferencián tartott beszédében. A médiaszociológus az elmúlt négy évben számos tinédzserrel és felnőttel készített interjút, melyek során arra volt kíváncsi, hogy az egyes esetekben mi vezetett az adott közösségi portálon való regisztrációhoz, illetve az oldal használatához.
A kutatás érdekessége, hogy gyakorlatilag valós időben követhette nyomon azt, hogy miként váltak a felhasználók a MySpace tagjaiból a Facebook látogatóivá. Boyd elmondta: a tapasztalatok azt mutatták, hogy a MySpace a digitális társadalom gettójává vált. A regisztrált tagok többsége színes vagy barna bőrű és olyan értékrendjük van, amitől a fehér társadalom többsége irtózik. A kutatónő a folyamatot leginkább az amerikai városokban korábban megfigyelhető és végbemenő "fehér menekülés" jelenséghez hasonlította. A fehér lakosok folyamatosan a nagyvárosok külső kerületeibe menekültek a belső negyedekből, hogy ott építsék fel jólétüket. Számos elővárosban például külön rendeleteket hoztak, amelyek tiltották a több családos házak építését. Ezeket az intézkedéseket azzal indokolták, hogy amennyiben ezt megengednék, akkor csökkenne a többi ház értéke.
Boyd párhuzamot látott a pedofíliával kapcsolatos hisztéria és a MySpace honlapjain felbukkanó exhibicionista tinédzserek között is. Szerinte a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy például a chatszobák sokkal veszélyesebbek, mint a MySpace, de a sajtó ezt nem így mutatja be. "Úgy ábrázolják a közösségi platformot, mint az internet veszélyes árnyékoldalát, a Facebookot pedig utópisztikus megmentőként állítják be" - nyilatkozta a médiaszociológus. A Facebookra váltó korábbi MySpace-tagok is azzal magyarázták a döntésüket, hogy így akartak egy nyugodtabb, békésebb és kevésbé nyilvános környezetbe kerülni. Korábban az amerikai nagyvárosokból kimenekülő fehérek is ugyanezzel érveltek.
Nem mindenki osztja ugyanakkor Boyd véleményét. Jonathan Pourzal amerikai újságíró például azt írta egyik cikkében, hogy a Facebook népszerűségének egyetlen oka, hogy a használata elengedhetetlen a kollégiumi diákok számára. Aki tudni szeretné, hogy mi történik az egyetemén, annak muszáj regisztráltatnia magát a Facebookon. "Nagyon sok különböző etnikai hovatartozású barátom van a Facebookon. Ez az oldal egyszerűen egy kényelmes kapcsolattartást biztosító online hálózat, jóval kényelmesebb, mint a MySpace" - foglalta össze tapasztalatait Pourzal.
Nos, az igazság biztosan valahol a két vélemény között van. Tény ugyanis, hogy a két szolgáltatás más-más célokkal indult. A MySpace a zeneszerető fiatalok gyűjtőhelye volt, míg a Facebook a kezdetekkor az elitegyetemek hallgatóinak zárt hálózataként működött. Utóbbiak azonban folyamatosan meghívták a barátaikat és ezáltal bővült a tagok tábora. Boyd szerint viszont ez önmagában nem magyarázza, hogy miért váltottak egyes a Facebookhoz, mások pedig miért nem. Ő ügy foglalta össze a dolgot, hogy ez a folyamat az amerikai társadalmat mintázza: "A fehérek a fehéreket ismerik, a demokraták a demokratákat, míg a gazdagok a gazdagokat. Ezek a trendek azért annyira erősek, mert hiszünk az internetnek, mint demokratikus médiának a mítoszában. Gyakran úgy hisszük, hogy az internet valami utópisztikus megmentőnk. De nem várhatjuk el, hogy a technológia automatikusan feloldja a határokat és kulturális harmóniát teremtsen."
