SG.hu·

Közösségi alkalmazások: mi a siker titka?

Két szakember arra volt kíváncsi, hogy mitől népszerűek az úgynevezett kooperatív technológiákon alapuló alkalmazások.

Christiane Schulzki-Haddouti és Lorenz Lorenz-Meyer, a Darmstadti Egyetem munkatársai megvizsgálták az azonnali üzenetküldő programok, a blogok és a wikik technológiáit. A tapasztalataikat egy tanulmányban foglalták össze. Kiemelték, hogy ezek a technológiák még azért nem terjedtek el világszerte, mert a döntéshozók gyakran úgy ítélik meg, hogy az internet alapú szolgáltatások biztonsági kockázatokat rejtenek. Szintén előfordul, hogy maguk a felhasználók sem tudják azonnal, hogy mit is kezdjenek egy új funkcióval vagy szoftverrel. Nehezíti a helyzetet, hogy nagyon sok egymással konkuráló alkalmazás létezik és sokan nem hisznek abban, hogy ezek egymásba integrálhatók.

A szakember rámutatott, hogy minél több tudás érhető el, annál innovatívabb lehet egy társadalom. A kutatások során Lorenz-Meyer és kolléganője egy belső és egy külső wikit, illetve egy blogot is használt. A belső wiki célja az volt, hogy a szakemberek folyamatosan tájékoztathassák egymást, míg a külső wikiben a visszajelzéseket gyűjtötték össze.


"Az úgynevezett kooperatív technológiák alkalmazási lehetőségei nagyon sokfélék. Ezek a megoldások egyaránt használhatók a tervezésben, a koordinációban, a tudásmenedzsmentben, valamint a belső és a külső kommunikációban. De senki sem számíthat csodára, az alkalmazásuknak gyakran vannak kulturális, vagy éppen technikai akadályai. Az informatikusok által használt környezetekben gyakran lehet még találkozni a levelezőlistákkal, az IRC-vel, sőt, még a Usenettel is, miként az azonnali üzenetküldőkkel és a wikikkel is. Vannak ugyanakkor olyan szolgáltatások - például az úgynevezett social bookmarking - amelyek még nem találták meg a helyüket."

"Az emberek sok programot nehézkesen fogadnak el, mivel először be kell bizonyosodnia annak, hogy hasznosak, ráadásul fel is kel kelteniük a felhasználók érdeklődését. Az új technológiák bevezetésekor óvatosnak kell lenni és nyitott füllel kell várni az emberek reakcióira. Sok minden, ami papíron jó és működik, a gyakorlatban nem megvalósítható. Ezért is fontos, hogy a nyílt hozzáférésű eszközökön maguk a felhasználók is dolgozhatnak és új funkciókkal láthatják el őket" - jelentette ki Lorenz Lorenz-Meyer.

A különböző területek képviselői nem mindig reagálnak megfelelően a különböző fejlesztésekre. A legjobb példát a fájlcserélő hálózatok és az online rádiók jelentik. Nem szabad ugyanakkor elfelejteni, hogy néha nagyon sok idő telik el addig, amíg egy jó ötletből használható termék lesz. "Pont a szórakoztatóiparnak és a kiadóknak nem lenne szabad az ár ellen úszniuk. Pszichológiai szempontból biztosan nem könnyű, hogy sok időt és pénzt kell befektetniük egy új területen, amiről tudják, hogy meggyorsítja a saját klasszikus üzleti modelljük eltűnését. Hosszú távon azonban csak azok a vállalatok maradhatnak fenn, amelyek összekötik egymást és ezáltal integrálódnak az általános innovációs folyamatokba.

"Különösen azt kutattuk, hogy egy szerkesztőségben miként használhatók a kooperatív technológiák. A wikik kiválóak voltak a forrás- és tudásmegosztásban, valamint a szerkesztőségi munka koordinálásában. A social bookmarking alkalmazások a kutatást segítették. A jövő hírszobáiban pedig a közösen szerkesztett anyagok még nagyobb szerepet fognak játszani. Figyelembe kell majd venni a Google Wave-t, amely lehetővé teszi, hogy miközben egy szerző még dolgozik az anyagán, a szerkesztő már átnézhesse azt. A folyamatok ráadásul minden résztvevő számára nyomon követhetők. A kooperatív technológiák azonban más területeken is hasznosak lehetnek és alkalmasak a felhasználók folyamatokba való integrálására is" - szögezte le végül Lorenz Lorenz-Meyer.

Kapcsolódó cikkek és linkek

Hozzászólások

Jelentkezz be a hozzászóláshoz.

© Vorpal2009. 09. 12.. 15:44||#8
Ez a szemléltetõ ábra mutatja e a legjobban hogy kommercializálódott a web. AJAX meg web 2 - javascript meg valami ami akármi lehet, ezeken kívül minden más egy világosan elkülöníthetõ funkció.

Web 2.0 - a hátamon a szõr…
© Utokverek2009. 09. 11.. 12:40||#7
szerintem a wikikkel semmi baj nincs, én is szerkesztgetem alkalomadtán, de az tény, hogy annyi szemét, mint amennyi a közösségi oldalakon van, nem található máshol ekkora mennyiségben. Nézz el a napiszarra, ott van egy kis kellemes kivonat belõle 😄

Mellesleg, én inkább nem tartok magamról minden érdeklõdõnek többtonnányi információt az életemrõl, fenének se kell ez.
© Cat2009. 09. 11.. 09:22||#6
Õszintén kiváncsi lennék, hogy a tudásmegosztásnak (wiki,blog) milyen negatív oldala lehet. (Mielõtt megemlítenéd, nem, egy szó nincs benne saját adataid közösségi oldalakon való kiteregetésérõl.)
© Griphons2009. 09. 11.. 06:07||#5
Ez gyakorlatilag egy globalizációs propaganda. Értelme tulajdonképpen nincs. Biztos Lorenz-Lorenz bácsi nagy pénzt akasztott ezért a tanulmányért, csak érdekes módon a tanulmány a negatívumait nem tárja fel a nagy webkettes technológiáknak, és így elég egyoldalú az írása. És mivel csak egy oldalról nézi a dolgot, nem lehet tanulmány, csak propaganda.
© Utokverek2009. 09. 11.. 02:23||#4
hát ezzel egyet is értek..
Tény, hogy jó dolog, meg segít sok mindent sok mindenhol, de minek web2.0-át brandingelni mindenhova, azt nem értem. Akkora váltás nincs igazából, de legalább misztifikálni lehet mindent, had ne értse a fél világ, hátha akkor jobban viszik.
© Doktor Kotász2009. 09. 11.. 00:28||#3
"mirõl is szól ez a cikk?"

Miért nem figyelsz?
Ez egy nagyon érdekfeszítõ írás volt az albániai vajat köpülõ vénasszonyokról. :-)

Egyébként azt kellene kiherélni, aki a Webkettes vagy Web2.0 kifejezést kitalálta a blogra meg az egymást beklikkelgetõs közösségi oldalakra.

Körülbelül olyan fazonok lehettek, mint akik ezt a semmit mondó tanulmányt összefosták...
© NEXUS62009. 09. 10.. 23:25||#2
A negatív korpuszkuláris tendencia multiplikációs random stacioner autoinszeminációról, gondolom.
<#hehe>
© djw2009. 09. 10.. 20:30||#1
mirõl is szól ez a cikk?