SG.hu·

E-könyvek: jön a DRM és a vízjel

A re:publica'09 nemzetközi bloggerkonferencia egyik népszerű témája volt az elektronikus könyv és annak várható jövője. A zenekiadóknál már lezajlott folyamat ismétlődhet meg itt újra, kicsiben.

"Az e-könyvek még csak a fejlődés korai szakaszában vannak. A jövőben megjelennek majd a hajlítható kijelzővel ellátott készülékek, amelyek folyamatosan online lesznek. A felhasználók tartalmakat cserélhetnek, animációkat játszhatnak le és az eszközökbe GPS-modulok is kerülnek. Az új e-művekkel és a hozzájuk tartozó mobil olvasókkal olyan üzleti modellek jöhetnek létre, amelyek kedvezők lesznek a szerzők, de rosszak a kiadók szempontjából" - jelentette ki Joscha Bach kommunikációtudományi szakember, a txtr Readers e-könyv olvasót fejlesztő csoport egyik vezetője.

Bach elmondta, hogy az új üzleti modellek olyan helyzetbe sodorhatják a kiadókat, mint amivel a zenei ágazatban lévő cégeknek kell évek óta megküzdeniük. A digitalizálás ugyanis nem csak a gyártási folyamatokat változtatja meg, hanem egész ágazatokat változtatásokra kényszeríthet. Elég csak abba belegondolni, hogy mindenkiből lehet szerző vagy akár kiadó és terjesztő is. A szakember úgy vélte, hogy az írott sajtó nem fog eltűnni, de komoly hátrányba kerülhet az e-könyvek folyamatos térhódítása miatt. A kérdés csak az, hogy a folyamatra milyen választ adnak majd a kiadók.

Az első elképzelések már ismertek és sajnos a régi, megszokott, de nem igazán bevált utat követik. A kiadók ugyanis első lépésként a digitális másolásvédelmek bevezetését tartanák jó megoldásnak. Az nem zavarja őket, hogy ez a megoldás már a zenei alkotások esetében sem vált be. "Úgy gondolom, hogy a most még ismeretlen szerzőknek jól jön, ha illegálisan lemásolják a könyveiket, hiszen így ismertté, az alkotásaik pedig keresettekké válhatnak. Az ismeretlen szerzők semmit sem veszíthetnek az e-könyv olvasók megjelenésével, sőt akár még többet is kereshetnek így, mintha hagyományos módon jelentetnék meg a műveiket" - szögezte le Bach.

S valóban: ha eltűnnek a kiadók és a könyvterjesztés költségei, akkor több pénz marad az írók zsebében. Ez a lehetőség azonban a kiadóknak természetesen egyáltalán nem tetszik. Hogy mi lehetne a kompromisszumos megoldás? Nos, Bach szerint a digitális vízjel alternatívát jelenthet a digitális másolásvédelmekkel szemben. Ennek oka, hogy egyrészt nehezen eltávolítható, ezáltal kevésbé vonzó az ilyen művek P2P-hálózatokba való feltöltése, másrészt lehetővé válna, hogy valaki átalánydíjért cserébe kölcsönözzön ki egy elektronikus könyvet.

A legfontosabb azonban, hogy egy mindenkinek megfelelő és jól működő megoldást kell találni. A mostani időszakban még számos új üzleti modell jöhet létre. Ezek közé tartozhatnának a blogok tartalmához való hozzáférésért fizetendő átalánydíjak. Így a felhasználók támogathatnák a blogokat, a bloggerek írásai pedig nagyobb közönséghez juthatnának el. Persze az is könnyen előfordulhat, hogy nem csak új üzleti modellek alakulnak ki, hanem új művészeti formák is.

Kapcsolódó cikkek és linkek

Hozzászólások

Jelentkezz be a hozzászóláshoz.

© Polemius2009. 04. 08.. 23:02||#27
"mi akadályozza meg majd az írókat abban, hogy összeáljanak szerkesztõkkel, tördelõkkel"

Nos, valójában semmi. Ott találja õket a kiadóban. 😄
Vagy összevadászhatja õket magának külön-külön.
Ha akarta, eddig is megtehette.
© Wittgen2009. 04. 08.. 13:50||#26
Itt mindenkinek van némi igaza. Pl a szerelési útmutatók, napilapok, tankönyvek, oktatóanyagok, stb. azok nagyon jól mûködnének a napi használatban. Viszont a regényeket, novellákat én utálom gépen/képernyõn olvasni. Meg ugye ott az olvasás feelingje, az új könyv illata, stb. Én pl rendszeresen letöltök mindenféle irományt a netrõl és kiírok magamnak (sohasem lehet tudni, mikor támad kedvem elolvasni, mikor lesz szükségem valamely könyvben rögzített tudásra pl kandalló építése otthon, ilyenek).
Ettõl függetlenül nagyon sok könyvet megveszek, mivel hiába van meg digit-formában, de mégis csak úgy az igazi, ha ott figyel a polcon miután elolvastam. Amíg lesz nyomtatás, addig én vásárolni is fogok (feltéve ha megjelennek olyan mûvek, amik tetszenek).

A noname íróknak viszont a net nagyon jól jön, hiszen tudják terjeszteni irományukat. Így ismertté válhatnak, valamint a visszajelzések alapján csiszolhatják stílusukat, stb.

A kiadók meg nagy valószínûséggel így járnak. Jó persze, nem lehet csak úgy kiadni valamit nyers változatban, de mi akadályozza meg majd az írókat abban, hogy összeáljanak szerkesztõkkel, tördelõkkel, akik végsõ fázisba hozzák a mûvüket? Így a kiadóra jutó profitot megkaphatják, netán olcsóbban tudnák mûveiket árulni.
© Magnificat2009. 04. 08.. 11:11||#25
Mindennek van elõnye és hátránya... El tudnám viselni, ha pl kényelmesen tudnék sokszáz vagy akár ezer körüli oldalas könyveket hordani / olvasni, anélkül, hogy közben megszakadnék. Diákoknak pláne jól jöhet sok könyv helyett... A kereshetõséggel is egyetértek, okés, hogy van tartalom meg szójegyzék, de hajnali 3-4-kor scannelni az A4-es lapokat apró betûmérettel, hogy hol van az az átkozott szó, amit keresek... fárasztó...

"sõt, ágyazzunk bele flash-videót is, meg minden szirszart, és ettõl veszíti el egy könyv a könyv mivoltát."
Mivel nincs könyvben még videó, így nem tudhatod, hogy a videó elvesz vagy hozzáad a könyv értékéhez (mint pl az illusztrációk)

Látatlanban nem tudhatom hogy mennyiben lesz más a papíros olvasáshoz képest, de nem lcd-n vagy crt-n történõ olvasással kell összehasonlítani. Majd meglátjuk

Emellett nem csak a könyvekre kell itt gondolni, ott a töménytelen mennyiségû napilap, amit olvasnak az emberek. Maximum párszor, aztán kuka. Itt lehetne tárolni, újat letölteni, sokkal frissebb lehet, mint egy papír újság, és itt már teljesen biztosan jogos lehet a videó használata... Vagy egyéb magazinok, újságok terén...
© bakagaijin2009. 04. 08.. 09:22||#24
Nem rémlik, hogy lenne színes ebook-reader, eInk-bõl színes ráadásul még csak csillagászati áron van. Nomeg ezek nem is gomb-elemmel, hanem LiIon/Polymer akksikkal mennek, az eInk nem is használ áramot csak a lapozáshoz.

A könyvek jó dolog, én is kedvelem õket. De van pár hibája: valami eszméletlenül nehéz, költözéskor 50-100kg-ot mozgatni, pláne országok között 5kg-os csomagokban nem olcsó mulatság. Nagy: egy Rejtõ v. Shakespeare összes elfoglal egy full szekrénysort, txt-ben tömörítve kb 5MB, ami semmi. Nem szereti a vizet, tüzet, gombát, akármit. Sajna az ebook-readerek sem, viszont N példányod lehet ugyanabból a könyvbõl, cd-re, webre backup-olva, hiszen baromira kicsi dolgokról van szó. Is itt jön be a DRM, ugyanis az ezt a hihetetlen elõnyt és biztonságot egy kecses mozdulattal a kukába billenti...


Van még jópár elõny, pl. kereshetõség, szakkönyvek esetén az egyszerû update-elhetõség. Egy extrém példa: kereskedelmi repülésben csak friss térképek alapján lehet repülni (asszem max 1 hónapos lehet vagy valami ilyesmi), a térképeket hetente több ezerszer változtatják (földi installációk, kifutópályák, akármik miatt). Tehát ezeket a térképeket minden egyes légitársaság minden egyes pilótájának meg kell kapnia havonta egy példányban. Mondom ez extrém példa, de gondolj bele pl. szerelõi kézikönyvek, minden egyes évente frissülõ program kézikönyve, telefonkönyvek, akármi - ez azért durva mennyiség. Az újságokról már nem is szólva, amik naponta, hetente évülnek el és jönnek ki új példányban 😊.
© B0nFire2009. 04. 08.. 01:12||#23
Egyébként szvsz. papír alapú könyvkiadás még nagyon sokáig lesz. Az analóg könyvnek van egy olyan hasznos tulajdonsága, hogy nem merül le benne az elem.

Kicsit off, de hasonló téma, miszerint mostantól már nem lehet analóg (higanyos) lázmérõket árusítani, csak a digitálisat. Persze jó dolog a digit lázmérõ, mert gyorsabb, és a számokat könnyebb is leolvasni, mint a sokszor vékonyka higanymutatót, csak éppen annyi a baj vele, hogy általában nem használja az ember, csak max egy évben egyszer. Na, pont akkor fog lemerülni benne az elem, mert ha nem beteg valaki, akkor nem lesi naponta, hogy mûködik-e még, vagy nem. Az elemet pedig hiába tárazzuk be magunknak a fiókba; akkor is merül, ha nem használjuk fel, és biztosan akkor nem találunk otthon majd egy db mûködõ gombelemet, amikor 39 fokos lázunk lesz.

Úgyhogy egyelõre én még az analógot nem dobom ki.
© B0nFire2009. 04. 08.. 01:04||#22
Én könyv alatt regényt értek, nem lutra-albumot, meg kifestõt. Így természetesen csak szöveges fájl van, ami méretre annyi, amennyit említettem. Persze, pakolhatunk sok színes képet a pdf-be, sõt, ágyazzunk bele flash-videót is, meg minden szirszart, és ettõl veszíti el egy könyv a könyv mivoltát.

És ezért kerül 50-60 ezerbe egy ebook reader, mert kell bele színes kijelzõ, keresõ, billentyûzet, kutyafüle. Nem kell bele, mert ezt tudja a laptop és a notebook. Nem akarok az ebook readerrel sem torrentezni, sem internetezni. Arra van számítógép, ami célszerszám, úgyhogy sokkal alkalmasabb univerzális feladatokra.

Lenne egy sima monokróm megjelenítõ, meg egy-két gomb a lapozáshoz vagy nagyításhoz. Sokkal kevesebbõl kijönne és kevesebbet fogyasztana. Általában a könyveket sem négyszínkolorba nyomtatják (kivéve a mûvészeti, grafikus kiadványokat); elég egyetlen szín, oszt csókolom! Tudom, hogy ma nagy divat univerzális eszközöket gyártani, de nem kell hegyre halom, mert már a mobiltelefon is univerzális, meg létezik palmtop is. Az ebook readernek miért kell multifunkciósnak lennie?
© Gerygrey2009. 04. 07.. 19:20||#21
Talán túl kényelmes vagy, nem? 😊

Lehet. Vagy inkább túl praktikus - egyszerûbbnek tartok bármit kiválasztani a neten, mint IRL bent egy boltban, legyen az zene, film, könyv, bármi. Utánajárok, ha megtetszik akkor rákattintok és az enyém a cucc, egy könyvesboltba nehezebben venném rá magam hogy bemenjek mint egy egy kattintással elérhetõ torrentoldalra.
© Polemius2009. 04. 07.. 19:11||#20
Valóban, a kiadók maguk megkerülhetõek (eddig is azok voltak, pénz kérdése, nem is olyan sok pénzé).
Ami nem kerülhetõ meg, az a kiadók bizonyos tevékenységei. Hiszen az, amit a szerzõ létrehoz, az kivételes esetektõl eltekintve alkalmatlan a "fogyasztásra".
© Alvarez9992009. 04. 07.. 17:27||#19
Nem is az a leglényegesebb, hogy változik a szerepük, hanem az, hogy kikerülhetõvé válnak. Azt aztán minden szerzõ maga dönti el, kíván-e élni a lehetõséggel - ám a papíralapú könyvek korszakában nem volt a szerzõnek ilyen választási lehetõsége és hát nem mindenkinek volt pénze magánkiadásban megjelentetni az írásait.
© Polemius2009. 04. 07.. 13:34||#18
Halkan jegyzem meg: attól, hogy digitális formában jelenik meg egy adott könyv, nem papíron, attól még szükség van/lesz a kiadó(k)ra. Csak a szerepük, feladatuk változik kissé.

Amúgy a digitális tankönyvekkel meg az a helyzet, hogy vannak már itthon is, és egyre több lesz. Persze van még hová fejlõdniük.