Berta Sándor
Matematikusok elemezték a YouTube nézettségét
Minek köszönhető, hogy egyes videókat több millióan néznek meg, miközben a felvételek 90 százaléka átlagosan csak egy felhasználóhoz jut el? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kerestek választ kutatók.
A Zürichi Szövetségi Műszaki Főiskola tanulmányából kiderül, hogy a közösségi portálok iránti növekvő érdeklődés meghatározható, visszatérő minták alapján valósul meg. A folyamat akár matematikai modellekkel is leírható. A tudósok munkájuk során belevetették magukat a YouTube világába és megpróbáltak rájönni arra, hogy miért keltenek nagy figyelmet egyes videók, míg más tartalmak szinte észrevétlenek maradnak. Hogyan lehetséges, hogy egy eddig ismeretlen ohiói komikus első videóját két hét alatt több mint tízmilliószor, két év alatt pedig több mint 104 milliószor nézik meg az emberek? A felvételt időközben a legnagyobb amerikai televíziók is bemutatták és Judson Laipply napjainkra egyértelműen YouTube-sztárrá vált.
A jelenség és annak hátterének megfejtése egyaránt érdekli a szociológusokat, gazdaságkutatókat, a matematikusokat, valamint a fizikusokat. Riley Crane két évvel ezelőtt a szupravezetőket kutatta a Kaliforniai Egyetemen. A szakember komoly hasonlóságot fedezett fel a kvantumrendszerek kritikus jelenségei és a közösségi portálok folyamatai között. Crane kapcsolatba lépett a Zürichi Szövetségi Műszaki Főiskola Technológiai és Ökonómiai Részlegének (ETH D-MTEC) munkatársaival. A kutató a PNAS tudományos folyóiratban, míg svájci kollégái a honlapjukon ismertették a YouTube-on tapasztalt, Herdingnek elnevezett jelenséget és azt, hogy ez matematikai modellekkel egyszerűen bemutatható.
Az amerikai tudós két év alatt a saját maga által létrehozott programokkal összesen ötmillió YouTube-videó nézettségi adatait gyűjtötte össze és elemezte. Elsősorban azok a filmek érdekelték, amelyeket legalább naponta százszor megnéztek a látogatók. Az első meglepetés ekkor érte: ebbe a kategóriába ugyanis csak az anyagok tizede tartozott. Crane a kategóriát három részre osztotta. Az elsőbe kerültek a Junk-videók, amelyek akaratlanul, rövid ideig nagy érdeklődést váltanak ki, a másodikba pedig a virális filmek, amelyek e-mailek és blogok ajánlásain keresztül terjednek. A harmadik kalapba azokat a műveket csoportosította, amelyek minőségi tartalmak - ezek szintén e-mailes és blogos ajánlások útján lesznek egyre ismertebbek, de jóval nagyobb érdeklődést váltanak ki az emberekből. Ide tartoztak például a szökőárakról szóló videók.
"A számokat táblázatokban foglaltuk össze és rájöttünk, hogy a látogatói számok növekedését, illetve csökkenését jelző íveknek egy nagyon karakterisztikus formájuk van. Világosan kiolvasható volt az adatokból, hogy miként válik egy videó a tömeges érdeklődés tárgyává. Rájöttem, hogy a jelenség hasonlít a földrengések úgynevezett utóhatásaihoz, utórengéseihez. Lenyűgözőnek tartom, hogy egy közösségi rendszer elvileg ugyanolyan szabályok szerint működik, mint egy fizikai jelenség és ezáltal matematikailag is meghatározható" - hangsúlyozta Riley Crane.
Az eredmények különösen a marketinges szakemberek számára lehetnek érdekesek. A kidolgozott modell alkalmazható lehet például az online könyveladások valós idejű nyomon követésében, hiszen a kiadók szinte percre pontosan láthatják, hogy éppen melyik mű a keresett. Az amerikai kutató és svájci kollégája, Didier Sornette professzor, a D-MTEC képviselője már fel is vették a kapcsolatot az Amazonnal, hogy a cég integrálja a programjukat a meglévő rendszerébe. "Szeretnénk egyszer majd megmondani, hogy egy videó vagy más mű miért keresett és népszerű és egy másik pedig miért nem. Ettől azonban még nagyon messze vagyunk" - közölte Crane.
A Zürichi Szövetségi Műszaki Főiskola tanulmányából kiderül, hogy a közösségi portálok iránti növekvő érdeklődés meghatározható, visszatérő minták alapján valósul meg. A folyamat akár matematikai modellekkel is leírható. A tudósok munkájuk során belevetették magukat a YouTube világába és megpróbáltak rájönni arra, hogy miért keltenek nagy figyelmet egyes videók, míg más tartalmak szinte észrevétlenek maradnak. Hogyan lehetséges, hogy egy eddig ismeretlen ohiói komikus első videóját két hét alatt több mint tízmilliószor, két év alatt pedig több mint 104 milliószor nézik meg az emberek? A felvételt időközben a legnagyobb amerikai televíziók is bemutatták és Judson Laipply napjainkra egyértelműen YouTube-sztárrá vált.
A jelenség és annak hátterének megfejtése egyaránt érdekli a szociológusokat, gazdaságkutatókat, a matematikusokat, valamint a fizikusokat. Riley Crane két évvel ezelőtt a szupravezetőket kutatta a Kaliforniai Egyetemen. A szakember komoly hasonlóságot fedezett fel a kvantumrendszerek kritikus jelenségei és a közösségi portálok folyamatai között. Crane kapcsolatba lépett a Zürichi Szövetségi Műszaki Főiskola Technológiai és Ökonómiai Részlegének (ETH D-MTEC) munkatársaival. A kutató a PNAS tudományos folyóiratban, míg svájci kollégái a honlapjukon ismertették a YouTube-on tapasztalt, Herdingnek elnevezett jelenséget és azt, hogy ez matematikai modellekkel egyszerűen bemutatható.
Az amerikai tudós két év alatt a saját maga által létrehozott programokkal összesen ötmillió YouTube-videó nézettségi adatait gyűjtötte össze és elemezte. Elsősorban azok a filmek érdekelték, amelyeket legalább naponta százszor megnéztek a látogatók. Az első meglepetés ekkor érte: ebbe a kategóriába ugyanis csak az anyagok tizede tartozott. Crane a kategóriát három részre osztotta. Az elsőbe kerültek a Junk-videók, amelyek akaratlanul, rövid ideig nagy érdeklődést váltanak ki, a másodikba pedig a virális filmek, amelyek e-mailek és blogok ajánlásain keresztül terjednek. A harmadik kalapba azokat a műveket csoportosította, amelyek minőségi tartalmak - ezek szintén e-mailes és blogos ajánlások útján lesznek egyre ismertebbek, de jóval nagyobb érdeklődést váltanak ki az emberekből. Ide tartoztak például a szökőárakról szóló videók.
"A számokat táblázatokban foglaltuk össze és rájöttünk, hogy a látogatói számok növekedését, illetve csökkenését jelző íveknek egy nagyon karakterisztikus formájuk van. Világosan kiolvasható volt az adatokból, hogy miként válik egy videó a tömeges érdeklődés tárgyává. Rájöttem, hogy a jelenség hasonlít a földrengések úgynevezett utóhatásaihoz, utórengéseihez. Lenyűgözőnek tartom, hogy egy közösségi rendszer elvileg ugyanolyan szabályok szerint működik, mint egy fizikai jelenség és ezáltal matematikailag is meghatározható" - hangsúlyozta Riley Crane.
Az eredmények különösen a marketinges szakemberek számára lehetnek érdekesek. A kidolgozott modell alkalmazható lehet például az online könyveladások valós idejű nyomon követésében, hiszen a kiadók szinte percre pontosan láthatják, hogy éppen melyik mű a keresett. Az amerikai kutató és svájci kollégája, Didier Sornette professzor, a D-MTEC képviselője már fel is vették a kapcsolatot az Amazonnal, hogy a cég integrálja a programjukat a meglévő rendszerébe. "Szeretnénk egyszer majd megmondani, hogy egy videó vagy más mű miért keresett és népszerű és egy másik pedig miért nem. Ettől azonban még nagyon messze vagyunk" - közölte Crane.
