Az olvasás kárára interneteznek a gyerekek?

Miközben a tinédzserek olvasása és szövegértése a tesztek alapján nem javul, sőt, inkább romlik, dúl a vita arról, vajon hasznára válhat-e az ifjabb nemzedékeknek az internetezéssel töltött idő, amit sokan az olvasástól elrablott idővel azonosítanak.

A The International Herald Tribune cikke éppen azt a kérdést járta körül, hogy vajon mit is jelent az olvasás a digitális korban. Ez a téma az oktatáspolitikusokat éppúgy foglalkoztatja, mint az olvasásszakértőket, és a család szintjén természetesen a szülőket is. Sok hivatalos szakvélemény megfogalmazta, hogy az internet előtt töltött idő az olvasás ellensége, mert visszaveti az olvasottságot, leépíti a hosszú távú figyelmet és megfosztja a gyerekeket a csak az olvasással megszerezhető általános műveltségtől. Mások azonban azzal érvelnek, hogy az internet az olvasás egy új válfaját fejlesztette ki, s ezt sem az iskolának, sem a társadalomnak nem szabadna figyelmen kívül hagynia. A net ugyanis a passzív tévézés elől húzza el a fiatalokat, és arra készteti őket, hogy írjanak és olvassanak.

A televízió megjelenése óta ágálnak az aggodalmaskodók, hogy az elektronikus média el fogja sorvasztani az olvasást. Manapság azonban már úgy vélekednek az olvasáskutatók, hogy a neten lógva - és most mindegy, hogy a keresőprogramon szörföl az a kölyök vagy a britneyspears.org site-ot böngészi - mégiscsak valamiféle kapcsolatba kerül egy írott szöveggel. A net néhány fanatikusa viszont már odáig megy, hogy tagadja a könyvek értékét. Szerintük nem várható el a mai gyerekektől, hogy csak úgy szórakozásból elolvassák a Büszkeség és balítéletet. Sőt, úgy gondolják, hogy a tévétávirányítón és videojátékokon szocializálódott fiatal generáció számára pontosan az internet lehet az a forrás, amely olvasásra késztet.

Olvasásszakértők ezen a ponton csatlakoznak is a véleményükkel, hogy az online olvasástudás még kifejezetten hasznára is lehet a későbbiekben a digitális korszak munkaerőpiacára belépő ifjaknak. Ez már olyan elterjedt nézet, hogy a szakemberek szerint a gyerekek oktatásában egyforma hangsúlyt kellene kapnia a profi internetes tudásnak és a nyomtatott szövegből szerzett tudásnak. Jövőre egy nemzetközi kutatás keretében a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), amely több mint 50 országban teszteli a 15 évesek szövegértését, matematika és természettudományi felkészültségét, bevezeti a digitális műveltség színvonalának mérését is egy elektronikus olvasási felméréssel.

Egy michigani oktatáspszichológus szerint a fiatalok, néhány idősebb nemzedékbelivel ellentétben, nem esnek kétségbe, ha nem sorról sorra kell olvasniuk valamit. "Ez jó, mert a világ sem soronként halad, és nem lehet szakaszokra vagy fejezetekre osztani" - magyarázta az egyetemi professzor. A hagyományos olvasás elkötelezettjei közül azonban vannak, aki azt állítják, hogy a netezés olyasmi, mint az evésnél az "üres kalória". Szálka a szemükben, hogy az interneten írók olyan argót használnak, amelynek láttán égnek áll a tanárok és szülők haja.

A szavak, képek, videók és hangok erdejében cikázva nem fejlődik, hanem romlik az olvasáskészség - mondják a konzervatívok. Ráadásul sok neten csüggő gyerek főként játszik, üzenetet vált, és csupa olyasmit művel, amihez roppant csekély olvasás társul. S míg az internet hívei kötik az ebet a karóhoz, hogy a képernyőn olvasott honlapokból, blogokból és cikkekből többet profitálhat valaki, mint egy könyvből, a szakértők arra is figyelmeztetnek, hogy a netolvasók sokszor nem tudják megítélni, hogy megbízható-e az információ, aminek birtokába jutnak.

Abban ugyanakkor már jó néhány olvasásszakértő egyetért, hogy ideje lenne kiszélesíteni az olvasás definícióját. Mert manapság a videók és képek interpretációja éppolyan fontos lehet, mint egy vers vagy regény elemzése.