A napokban megrendezett Mobil Konferencia központi témája természetesen a mobil fizetés volt. A hazai szolgáltatók ugyan optimistán nyilatkoztak, de valójában büszkeségre semmi okunk: Itthon az SMS fizetés is alig pislákol, az NFC pedig olyan távolinak tűnik, mint a négyes metró befejezése. A felhasználók érdektelenségének felszámolásához valós, sokszínű, kényelmes és olcsóbb alternatívákra lenne szükség.

A mobil fizetés elsőszámú missziója az aprópénzzel járó vesződség kiváltása. Az EME Zrt. képviselője, Szalai Erika szerint minden olyan "micro payment" terület, ahol a jelenlegi fizetési megoldás vesződségekkel jár, kényelmetlen vagy hosszadalmas, ott érdemes tapogatózni. Míg egy éttermi vacsora esetén eszünkbe sem jutna mobiltelefonnal fizetni, hiszen arra ott a jól bevált bankkártya, addig egy belépőjegynél, mozinál vagy ital automatánál teljesen kézenfekvő lenne egy olyan megoldás, ahol egy arra alkalmas eszközt az olvasóhoz érintve minden gond nélkül kipengetünk párszáz forintot.

Éppen a mai nap kerültem olyan szituációba, hogy otthon felejtettem a pénztárcámat és kisebb nehézségekbe ütköztem a parkolásnál, amikor eszembe jutott, hogy IT-addiktként még magam sem jutottam arra a döntésre, hogy végigjárjam az SMS alapú parkolójegy fizetéshez vezető rögös utat. Többször nekifutottam már ugyan, de végighallgatva a tájékoztatót, inkább gyorsan elnapoltam az ügyet. Miért is?

A telefonos tájékoztatás szerint a szolgáltatás igénybevételéhez először is regisztrálnom kell magam, névvel, telefonszámmal és rendszámmal. Ez rendben is van. Majd ezek után valamilyen szerződést kell kötnöm az OTP Direkt kapcsolathoz, hogy valamivel ki is tudjam fizetni, illetve még a webes felületen kell elméletileg valamit állítgatnom a netbankon keresztül. Ezek után a parkolási díjam nem lesz kedvezményesebb egy fillérrel sem, sőt, minden alkalommal több SMS árát is hozzá kell számítani az egyébként is borsos árú megállásokhoz. Ugyanez autópálya használatkor jóval egyszerűbb, csakhogy ott drágább a mobilos jegy és szintén plusz két SMS díja.


NFC-képes automata - csak odatartjuk a mobilt, megerősítjük, és már ihatunk is
Ha nem lenne elég, akkor épp az említett konferencián jelentették be, hogy hamarosan indul egy BKV jegyvásárló pilot projekt, ami szintén elképesztő variáció, versenyképesnek semmiképp nem nevezném. A megvásárolható jegy időalapú lenne és 499 Ft-ot kellene érte leszurkolni a BKV-nak, ezért cserébe pedig 60, illetve 90 percig bárhová lehetne utazni, akármennyi átszállással. Figyelembe véve, hogy épeszű ember eddig sem vett 3 jegyet, ha 1 megállót ment a 82-es trolival, 3 megállót a piros hetessel és kettőt a 4-6-os villamossal, ezt valószínűleg nem fogják sokan választani. Még akkor sem, ha újabban azzal idegesítik a jegyvásárlókat, hogy kézzel írnak kék nyugtát a narancssárga jegy mellé megduplázva ezzel a jegyvásárlás idejét és a sorok hosszát.

Jeszenszky Zsolt, a Magyar Telekom csoport üzletfejlesztési managere szerint a mobil fizetés fiatal, nyitott, mobilját sokat használó emberek számára lehet csábító, akik ráadásul ezért a kényelemért hajlandóak fizetni is. Ez véleményem szerint éppen szöges ellentétben áll azzal, amit a pár bekezdéssel feljebb citált Szalai Erika mondott, aki szerint alternatívát kell nyújtani az apróra. Ha két forinttal is többe kerül mobilon kifizetni valamit, akkor a legtöbb ember kétszer átgondolja, hogy megtegye-e.

A legjobb esetben is két SMS-sel magasabb ár, ami 20-50 forint, pedig már több, mint sok. A mobilszolgáltatók ebben a történetben hátráltató tényezők, hiszen nekik különösebb üzleti érdekük nem fűződik ahhoz, hogy a népek mobiljukkal szórják a pénzt, ezért egyelőre SMS díjjal sarcolják azt. A sima SMS alapú tranzakció ráadásul többnyire kényelmetlenebb, mint 2-3 érme becsúsztatása egy résbe.

A Mobil Konferencián előadó osztrák Josef Langer (Hagenbergi Egyetem mellett működő spin-off kutató/fejlesztő/oktató cég képviselője) a fentieknél jóval messzebbre megy. Ausztriában mára már nyilvánvaló, hogy a mobilfizetés működőképes változata az NFC technológiára épít. Az NFC, azaz Near Field Communication lényege, hogy a saját eszközünket - ami lehet akár egy kártyába vagy telefonba építve - egy író-olvasó egység közelébe tartjuk, ami valamilyen információcserét hajt végre. Ez lehet akár egy pénzügyi tranzakció, de sima adatközlés vagy a mobil eszköznek szánt parancs is.

Josef Langer úgy látja, hogy Magyarországon is van esélye ennek a technológiának, csak hosszú időbe telik majd. Szerinte ahol az SMS alapú fizetés már elterjedt, széles funkcionalitású, megfelelő infrastruktúrával rendelkezik, ott csak át kell alakítani a meglévő eszközöket és az emberek imádni fogják. Eközben nálunk az újdonság, hogy egyre több szolgáltatást tudunk kiegyenlíteni drágábban SMS alapon, mint eddig.



Az NFC a jövő, ez tény. Odamegyek az adott eszközhöz, odateszem a mobiltelefonomat, a készülék pittyog és rezeg, a kijelzőn látom, hogy mit szeretne csinálni, jóváhagyom és már meg is van a vonatjegy, buszjegy, mozijegy vagy a fénymásolás. Egyszerű, innovatív és kényelmes, de az éremnek van másik oldala is. Még a fejlettebb Ausztriában is azért aggódik a szakértő, hogy az új felhasználók számára komoly technológiai kihívást fog jelenteni.

Ráadásul jelenleg még készülékekből is sovány a kínálat: egy Samsung és egy Nokia mobil került náluk forgalomba NFC képességgel. A készülékkínálat bővítése mellett továbbá lehetővé kell tenni, hogy a fizetés működjön lemerült akkumulátorral is, a szolgáltatóknak pedig még több és még csábítóbb lehetőségeket kell kínálniuk, még több elfogadóhelyet kell biztosítani és természetesen az egyenlegfeltöltés módszerét is egyszerűsíteni kell.

A biztonság sokak számára komoly kérdés. Gyakran éri az NFC-t az a vád, hogy mi történik, ha elhagyjuk a mobilunkat? Egyszerűen ugyanaz, mintha elhagynánk a készpénzünket vagy a bankkártyát. A különbség annyi, hogy egy kártya elvesztése a következő vásárlásig nem tűnik fel, míg a mobiltelefont ébredéstől elalvásig folyamatosan nyomkodjuk, alig 5 perc után biztosan rájön mindenki, ha eltűnt. Ezen túl persze a fizetési tranzakciók akár PIN kóddal is védhetőek és az egyenleg is korlátozható szabadon.

Ausztriában per pillanat 800 érintésnélküli fizetési pont van a metróállomásokon, 100 darab a vasútállomásokon és 400 darab az étel- és ital automatákhoz. Emellett pedig a Hagenberg Egyetem campusán egy pilot projekt keretében a fizetési funkciók mellett belépőkártyaként is használják a próbafelhasználók. Sőt "intelligens" moziplakátok vannak, amikben egy RFID címke kapott helyet. A plakát megfelelő pontjához közelítve a mobilt az felcsatlakozik egy szerverhez, és azonnal lehet a közeli moziba jegyet foglalni, ülőhelyet kiválasztani és fizetni is. A japán helyzetet pedig bele sem merem írni ebbe az összehasonlításba, hiszen ebben fényévekkel megelőznek minket.

Hazánkban tehát van teendő bőven, ha szeretnénk kicsit is modernek lenni. Először is a meglévő SMS alapú mobilszolgáltatások körét kellene komolyan szélesíteni, mégpedig olyan módon, hogy az anyagilag is csábító legyen, különösebb erőfeszítés és hozzáértés nélkül is kezelhető legyen. Amennyiben alapszolgáltatásokat széles tömegek kezdenének használni, akkor a prémiumoknak is lenne helye és Herr Langer mondandója alapján az NFC átállásra is jobb esélyeink lennének. Idén a csúcskategóriás mobiltelefonok közül egyre több kap majd ilyen chipet, míg 2-3 év múlva a belépőszintű modellekig is lecsúszhat ez a kiegészítő, csakúgy, mint az infraport, blutooth vagy a kamera tette korábban.

Személyes álmom, hogy egy péntek esti buliban a pultnál a sörömet kifizetem a telefonommal, majd nem kezdek el 50-esekért turkálni a tárcámban, hanem egy mozdulattal egy csippanással és egy gombnyomással hívom ki a csocsóasztalnál a győztest. Ehhez vagy nyugatra kell költözni vagy szerencsésebb esetben várni kell néhány évet.