SG.hu
A MI-ügynökök a következő nagy dobás - de ki lesz a haszonélvező?
A mesterséges intelligenciából hamarosan digitális alkalmazottak lesznek. Az, hogy ezután hol történik majd az értékteremtés, és hol marad az érték, Európa függetlenségének központi kérdése lesz.
Ha az év első tíz hete valamit megmutatott nekünk, akkor azt, hogy Európának emancipálódnia kell. Elsősorban katonailag, másodsorban gazdaságilag - és ehhez közvetlenül kapcsolódva két és félszer digitálisan. Európának önállóbbá és függetlenebbé kell válnia. Ez azonban nem csak arról szól, hogy az olyan autokratáknak, mint Donald Trump, kevesebb zsarolási lehetősége legyen. Mindenekelőtt egy olyan kérdésről van szó, amelyet eddig túl ritkán vitattak meg: hol történik pontosan az értékteremtés?
Ez úgy hangzik, mint egy mellékes közgazdasági kérdés, de a kontinens jövője szempontjából a legfontosabb - sőt, létfontosságú - dologról van szó. Ennek megvitatásához azonban messzire kell mennünk, és a globalizáció és a digitalizáció óta bekövetkezett legnagyobb gazdasági változásról kell beszélnünk. Természetesen a mesterséges intelligencia átalakulásáról beszélünk, azaz a termékek, üzleti modellek és piacok mesterséges intelligencia révén és segítségével történő változásáról, még akkor is, ha még mindig vannak, akik szerint a mesterséges intelligencia csak hype vagy akár hamisítvány.
Ami kevésbé világos és néha elhomályosítja a képet: hol és hogyan történik a mélyreható változás először és a leghatékonyabban? Hol történik valami csak egy kicsit gyorsabban, és hol bomlik fel egy egész iparág? Ez például az autonóm vezetés esetében egyértelműen felismerhető. Különösen San Franciscóban és Sencsenben a robottaxik már régóta a mindennapi élet részei, és előrelátható, hogy ott és más városokban egy idő után nem lesz több emberi taxisofőr, legalábbis amint az önvezető autók ára kellőképpen lecsökken. A hosszú távú jövő már most látható, és az a marketing és a kulturálisan pesszimista fecsegésektől függetlenül hirtelen a jelenné válik, amit meglepően gyorsan megszokunk.
Kevésbé felismerhető a változás mélyreható része az MI-ügynökök használatában. Ez lesz a következő nagy dolog az MI világában. Sok szakértő úgy véli, hogy erejük az okostelefonéhoz hasonló lehet. Bill Gates úgy véli, hogy a következő néhány évben mindannyiunknak lesz személyes MI-ügynöke.
Az első valódi ügynökök várhatóan még idén piacra kerülnek. A mesterséges intelligencia-ügynökök nem szigorúan szabványosítottak, de fő jellemzőjük a döntési és cselekvési autonómia. Ez azt jelenti, hogy adhatunk egy MI-ügynöknek feladatokat, és az képes azokat értelmes módon felosztani, döntéseket hozni a feladatok elvégzéséről, és mindenekelőtt önálló cselekvéseket végrehajtani, például telefonálni, e-mailt küldeni vagy terméket vásárolni. Röviden, a gépi autonómiáról van szó, ami egy kicsit ijesztően hangzik. Fordítva ez azt is jelenti, hogy az MI-ügynökök nem lesznek mások, mint digitális alkalmazottak.
Az OpenAI nemrég jelentette be, hogy az MI-ügynököket a kezdeti időszakban havi 10 000-20 000 dollárért kínálja. Az egyik alkalmazási terület a szoftverfejlesztés lenne, ahol egy MI-ügynök nem csak felgyorsíthatná vagy helyettesíthetné az emberek munkáját, hanem valami radikális újdonságot is jelent: a skálázás képességét ott, ahol az eddig nem volt jelen. Van egy digitális projektekre vonatkozó régi mondás, amely különböző variációkban valahogy így hangzik: 20 programozó nem kétszer olyan gyors, mint tíz programozó. Az MI-ügynökökkel az ilyen kapcsolatok teljesen átrendeződnének, és valószínűleg maguknak a szoftverfejlesztőknek a munkája is jelentősen megváltozna.
Ez visszavezet bennünket a kezdeti fontos kérdéshez: hol történik pontosan az értékteremtés? Ez kettős kérdés; feltehető mind az értékesíthető termékhez vezető munkafolyamatra, mind pedig a tényleges helyszínre vonatkozóan. A digitális világban a kettő néha meglepő módon összekapcsolódik, ami drasztikus következményekkel jár a gazdaságra és a társadalomra nézve.
Az egyik ésszerűen érthető példa az olyan nagy digitális platformokra vonatkozik, mint az Amazon, a Google és a Meta. Évekig sikerült elképesztően kevés adót fizetniük Európában, aminek eléréséhez különböző trükköket alkalmaztak. Ezek között természetesen voltak adózási trükkök is, de még fontosabb, hogy például egy hirdetés hozzáadott értékének jelentős része nem a foglalás és a kiszállítás helyén történik, hanem egy rendkívül intelligens algoritmuson keresztül, amely történetesen éppen az írországi speciális szerverükön működik.
Amikor a mesterséges intelligencia-ügynökök hamarosan meghódítják a világ szoftverosztályait, köztük Európát is, ez a kérdés hasonló módon fog felmerülni. Nemcsak az adókról lesz szó (amit valószínűleg szabályozni lehetne), hanem a szakértelemről és végső soron a függőségről is. Ha az OpenAI 20 000 dolláros ügynöke ugyanolyan jól, sőt gyorsabban programoz, mint tíz szakértő, akkor a legjobb európai szoftverosztályok hamarosan egészen másképp fognak kinézni, mint ma. Munkájuk során új módszereket, folyamatokat és termékeket fedeznek fel és hoznak létre konkrét adatok alapján, ami új, rendkívül értékes szakértelmet eredményez.
Nehéz megmondani, hogy kinek mennyit ér majd egy MI-ügynök. Ez a kérdés komolyabb, mint néhány megfogalmazás az általános szerződési feltételben, mert az MI-ügynökök valószínűleg olyan összetett, speciális és drága területet jelentenek, hogy nehéz lesz őket helyettesíteni. Egy sajnos csak félig-meddig találó analógia az EU hosszú és kemény küzdelme a fogyasztói jogok terén, hogy elérték azt, hogy az adatok letölthetőek legyenek az olyan közösségi hálózatokról, mint például az Instagram. De ez a jog gyakorlatilag használhatatlan, ha nincs egy alternatív hálózat, ahová azokat fel lehet tölteni.
Még mindig keveset tudunk arról, hogy a mesterséges intelligencia-ügynökök pontosan hogyan és hol fogják megváltoztatni a gazdaságot és annak folyamatait. De erre jobban fel kell készülnünk, mint a keresőmotorok, a közösségi média, az e-kereskedelmi platformok, a felhőszolgáltatások, az okostelefonok, a chipek és legutóbb a generatív mesterséges intelligencia első próbálkozása idején. Hol történik pontosan az értékteremtés, és hol marad a felhalmozott érték - ez válik a gazdasági függetlenség központi kérdésévé. És a kérdés nem csak a gazdasági, hiszen nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy elképzeljük, hogy a depressziós európai kontinens még könnyebb préda lehet azok számára, akik már ma is célba veszik.
Ha az év első tíz hete valamit megmutatott nekünk, akkor azt, hogy Európának emancipálódnia kell. Elsősorban katonailag, másodsorban gazdaságilag - és ehhez közvetlenül kapcsolódva két és félszer digitálisan. Európának önállóbbá és függetlenebbé kell válnia. Ez azonban nem csak arról szól, hogy az olyan autokratáknak, mint Donald Trump, kevesebb zsarolási lehetősége legyen. Mindenekelőtt egy olyan kérdésről van szó, amelyet eddig túl ritkán vitattak meg: hol történik pontosan az értékteremtés?
Ez úgy hangzik, mint egy mellékes közgazdasági kérdés, de a kontinens jövője szempontjából a legfontosabb - sőt, létfontosságú - dologról van szó. Ennek megvitatásához azonban messzire kell mennünk, és a globalizáció és a digitalizáció óta bekövetkezett legnagyobb gazdasági változásról kell beszélnünk. Természetesen a mesterséges intelligencia átalakulásáról beszélünk, azaz a termékek, üzleti modellek és piacok mesterséges intelligencia révén és segítségével történő változásáról, még akkor is, ha még mindig vannak, akik szerint a mesterséges intelligencia csak hype vagy akár hamisítvány.
Ami kevésbé világos és néha elhomályosítja a képet: hol és hogyan történik a mélyreható változás először és a leghatékonyabban? Hol történik valami csak egy kicsit gyorsabban, és hol bomlik fel egy egész iparág? Ez például az autonóm vezetés esetében egyértelműen felismerhető. Különösen San Franciscóban és Sencsenben a robottaxik már régóta a mindennapi élet részei, és előrelátható, hogy ott és más városokban egy idő után nem lesz több emberi taxisofőr, legalábbis amint az önvezető autók ára kellőképpen lecsökken. A hosszú távú jövő már most látható, és az a marketing és a kulturálisan pesszimista fecsegésektől függetlenül hirtelen a jelenné válik, amit meglepően gyorsan megszokunk.
Kevésbé felismerhető a változás mélyreható része az MI-ügynökök használatában. Ez lesz a következő nagy dolog az MI világában. Sok szakértő úgy véli, hogy erejük az okostelefonéhoz hasonló lehet. Bill Gates úgy véli, hogy a következő néhány évben mindannyiunknak lesz személyes MI-ügynöke.
Az első valódi ügynökök várhatóan még idén piacra kerülnek. A mesterséges intelligencia-ügynökök nem szigorúan szabványosítottak, de fő jellemzőjük a döntési és cselekvési autonómia. Ez azt jelenti, hogy adhatunk egy MI-ügynöknek feladatokat, és az képes azokat értelmes módon felosztani, döntéseket hozni a feladatok elvégzéséről, és mindenekelőtt önálló cselekvéseket végrehajtani, például telefonálni, e-mailt küldeni vagy terméket vásárolni. Röviden, a gépi autonómiáról van szó, ami egy kicsit ijesztően hangzik. Fordítva ez azt is jelenti, hogy az MI-ügynökök nem lesznek mások, mint digitális alkalmazottak.
Az OpenAI nemrég jelentette be, hogy az MI-ügynököket a kezdeti időszakban havi 10 000-20 000 dollárért kínálja. Az egyik alkalmazási terület a szoftverfejlesztés lenne, ahol egy MI-ügynök nem csak felgyorsíthatná vagy helyettesíthetné az emberek munkáját, hanem valami radikális újdonságot is jelent: a skálázás képességét ott, ahol az eddig nem volt jelen. Van egy digitális projektekre vonatkozó régi mondás, amely különböző variációkban valahogy így hangzik: 20 programozó nem kétszer olyan gyors, mint tíz programozó. Az MI-ügynökökkel az ilyen kapcsolatok teljesen átrendeződnének, és valószínűleg maguknak a szoftverfejlesztőknek a munkája is jelentősen megváltozna.
Ez visszavezet bennünket a kezdeti fontos kérdéshez: hol történik pontosan az értékteremtés? Ez kettős kérdés; feltehető mind az értékesíthető termékhez vezető munkafolyamatra, mind pedig a tényleges helyszínre vonatkozóan. A digitális világban a kettő néha meglepő módon összekapcsolódik, ami drasztikus következményekkel jár a gazdaságra és a társadalomra nézve.
Az egyik ésszerűen érthető példa az olyan nagy digitális platformokra vonatkozik, mint az Amazon, a Google és a Meta. Évekig sikerült elképesztően kevés adót fizetniük Európában, aminek eléréséhez különböző trükköket alkalmaztak. Ezek között természetesen voltak adózási trükkök is, de még fontosabb, hogy például egy hirdetés hozzáadott értékének jelentős része nem a foglalás és a kiszállítás helyén történik, hanem egy rendkívül intelligens algoritmuson keresztül, amely történetesen éppen az írországi speciális szerverükön működik.
Amikor a mesterséges intelligencia-ügynökök hamarosan meghódítják a világ szoftverosztályait, köztük Európát is, ez a kérdés hasonló módon fog felmerülni. Nemcsak az adókról lesz szó (amit valószínűleg szabályozni lehetne), hanem a szakértelemről és végső soron a függőségről is. Ha az OpenAI 20 000 dolláros ügynöke ugyanolyan jól, sőt gyorsabban programoz, mint tíz szakértő, akkor a legjobb európai szoftverosztályok hamarosan egészen másképp fognak kinézni, mint ma. Munkájuk során új módszereket, folyamatokat és termékeket fedeznek fel és hoznak létre konkrét adatok alapján, ami új, rendkívül értékes szakértelmet eredményez.
Nehéz megmondani, hogy kinek mennyit ér majd egy MI-ügynök. Ez a kérdés komolyabb, mint néhány megfogalmazás az általános szerződési feltételben, mert az MI-ügynökök valószínűleg olyan összetett, speciális és drága területet jelentenek, hogy nehéz lesz őket helyettesíteni. Egy sajnos csak félig-meddig találó analógia az EU hosszú és kemény küzdelme a fogyasztói jogok terén, hogy elérték azt, hogy az adatok letölthetőek legyenek az olyan közösségi hálózatokról, mint például az Instagram. De ez a jog gyakorlatilag használhatatlan, ha nincs egy alternatív hálózat, ahová azokat fel lehet tölteni.
Még mindig keveset tudunk arról, hogy a mesterséges intelligencia-ügynökök pontosan hogyan és hol fogják megváltoztatni a gazdaságot és annak folyamatait. De erre jobban fel kell készülnünk, mint a keresőmotorok, a közösségi média, az e-kereskedelmi platformok, a felhőszolgáltatások, az okostelefonok, a chipek és legutóbb a generatív mesterséges intelligencia első próbálkozása idején. Hol történik pontosan az értékteremtés, és hol marad a felhalmozott érték - ez válik a gazdasági függetlenség központi kérdésévé. És a kérdés nem csak a gazdasági, hiszen nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy elképzeljük, hogy a depressziós európai kontinens még könnyebb préda lehet azok számára, akik már ma is célba veszik.