Berta Sándor
Többet fizetnének az emberek a környezetbarát PC-kért
Egy felhasználó körülbelül két vagy három évente cseréli le a számítógépét. A Greenpeace környezetvédő szervezet legújabb felmérése szerint az emberek többsége hajlandó lenne az átlagosnál többet fizetni egy öko-PC-kért.
A szervezet felmérése szerint a mexikói felhasználók hajlandóak lennének akár 181 euróval többet fizetni egy számítógépért, ha az a jelenleginél kisebb mértékben terhelné meg a környezetet. Hasonlóan sokat áldoznának egy környezetbarát PC-ért a kínaiak is, az ő esetükben a felár 158 euró lenne. Ez az összeg Németországban 47 euró, Lengyelországban 56 euró, míg a Fülöp-szigeteken "csak" 69 euró lenne. Németországban az emberek 54, Mexikóban 78, Kínában 81, míg Thaiföldön a felhasználók 84 százaléka vásárolna öko-számítógépet, ha módja és lehetősége nyílna rá. A Greenpeace összesen 9042 embert kérdezett meg Indiában, Kínában, Thaiföldön, a Fülöp-szigeteken, Nagy-Britanniában, Németországban, Lengyelországban, Mexikóban és Brazíliában.
A Greenpeace által elvégzett, kilenc országra kiterjedő felmérésből kiderült az is, hogy egyöntetű az emberek véleménye abban a tekintetben, hogy a használt PC-k és a számítástechnikai alkatrészek kezelése, raktározása, összegyűjtése a kereskedők feladata. Mint ismeretes, tavaly augusztus óta az Európai Unióban a gyártók kötelesek ingyen összegyűjteni és elraktározni a kimustrált, régi elektromos készülékeket. Ezt a már 2002-ben az Európai Parlament által elfogadott elektromos hulladékról szóló irányelv írja elő.
A régi elektromos készülékek felhalmozódása és összegyűjtése világszerte egyre égetőbb problémát jelent. Minél kisebb egy termék élettartama (és ez napjainkban igencsak csökken), annál hamarabb kerül a szemétdombra, ahol károsítja a környezetet a benne lévő műanyagokkal és nehézfémekkel. Súlyosbítja a helyzetet, hogy egyre több olyan termék kerül a piacra - például az MP3-lejátszók, mobiltelefonok stb. -, melyeknek az élettartama ritkán több egy évnél. Az ENSZ Egyetem kutatói 2004-ben kiszámolták, hogy egy PC előállításához súlyának tízszeresére van szükség kőolajból és vegyi anyagokból. Csak az Egyesült Államokban évente 30 millió számítógépet dobnak ki az emberek és a cégek. Ausztriában évente 80 000 tonna elektromos hulladék keletkezik. A szemétdombokra kerülő nehézfémek és káros anyagok (ólom, higany stb.) 70 százaléka származik valamilyen szórakoztatóelektronikai vagy háztartási készülékből, illetve számítógépből.
Néhány gyártó már jelezte a Greenpeace-nek, hogy készek együttműködni vele a kevesebb károsanyag-felhasználás érdekében. A Dell például 2009-ig minden PVC- és brómalapú készülékét törli a termékpalettájáról. Hasonló bejelentéseket tett többek között a Hewlett-Packard, a Sony, a Nokia, a Samsung és a Sony Ericsson is.
A Greenpeace ugyanakkor még várja az Acer, az Apple, a Fujitsu-Siemens, az IBM, a Lenovo, a Panasonic, a Siemens és a Toshiba vezetőinek válaszát a kezdeményezéssel kapcsolatban. Hiába lép érvénybe ugyanis idén júliustól az Európai Unió adott jogszabálya, amely szerint tilos a kadmium vagy az ólom felhasználása az elektromos készülékekben, és hiába vonatkozik ez az előírás a nem európai uniós, de az EU területére szállító államokra is, ez még mindig túl kevés.
A szervezet felmérése szerint a mexikói felhasználók hajlandóak lennének akár 181 euróval többet fizetni egy számítógépért, ha az a jelenleginél kisebb mértékben terhelné meg a környezetet. Hasonlóan sokat áldoznának egy környezetbarát PC-ért a kínaiak is, az ő esetükben a felár 158 euró lenne. Ez az összeg Németországban 47 euró, Lengyelországban 56 euró, míg a Fülöp-szigeteken "csak" 69 euró lenne. Németországban az emberek 54, Mexikóban 78, Kínában 81, míg Thaiföldön a felhasználók 84 százaléka vásárolna öko-számítógépet, ha módja és lehetősége nyílna rá. A Greenpeace összesen 9042 embert kérdezett meg Indiában, Kínában, Thaiföldön, a Fülöp-szigeteken, Nagy-Britanniában, Németországban, Lengyelországban, Mexikóban és Brazíliában.
A Greenpeace által elvégzett, kilenc országra kiterjedő felmérésből kiderült az is, hogy egyöntetű az emberek véleménye abban a tekintetben, hogy a használt PC-k és a számítástechnikai alkatrészek kezelése, raktározása, összegyűjtése a kereskedők feladata. Mint ismeretes, tavaly augusztus óta az Európai Unióban a gyártók kötelesek ingyen összegyűjteni és elraktározni a kimustrált, régi elektromos készülékeket. Ezt a már 2002-ben az Európai Parlament által elfogadott elektromos hulladékról szóló irányelv írja elő.
A régi elektromos készülékek felhalmozódása és összegyűjtése világszerte egyre égetőbb problémát jelent. Minél kisebb egy termék élettartama (és ez napjainkban igencsak csökken), annál hamarabb kerül a szemétdombra, ahol károsítja a környezetet a benne lévő műanyagokkal és nehézfémekkel. Súlyosbítja a helyzetet, hogy egyre több olyan termék kerül a piacra - például az MP3-lejátszók, mobiltelefonok stb. -, melyeknek az élettartama ritkán több egy évnél. Az ENSZ Egyetem kutatói 2004-ben kiszámolták, hogy egy PC előállításához súlyának tízszeresére van szükség kőolajból és vegyi anyagokból. Csak az Egyesült Államokban évente 30 millió számítógépet dobnak ki az emberek és a cégek. Ausztriában évente 80 000 tonna elektromos hulladék keletkezik. A szemétdombokra kerülő nehézfémek és káros anyagok (ólom, higany stb.) 70 százaléka származik valamilyen szórakoztatóelektronikai vagy háztartási készülékből, illetve számítógépből.
Néhány gyártó már jelezte a Greenpeace-nek, hogy készek együttműködni vele a kevesebb károsanyag-felhasználás érdekében. A Dell például 2009-ig minden PVC- és brómalapú készülékét törli a termékpalettájáról. Hasonló bejelentéseket tett többek között a Hewlett-Packard, a Sony, a Nokia, a Samsung és a Sony Ericsson is.
A Greenpeace ugyanakkor még várja az Acer, az Apple, a Fujitsu-Siemens, az IBM, a Lenovo, a Panasonic, a Siemens és a Toshiba vezetőinek válaszát a kezdeményezéssel kapcsolatban. Hiába lép érvénybe ugyanis idén júliustól az Európai Unió adott jogszabálya, amely szerint tilos a kadmium vagy az ólom felhasználása az elektromos készülékekben, és hiába vonatkozik ez az előírás a nem európai uniós, de az EU területére szállító államokra is, ez még mindig túl kevés.