SG.hu
Kötelezővé vált az USB-C töltés az EU-ban
December 28-tól az EU-n belül vásárolt készülékek nagy részének USB-C-n keresztül kell töltődnie. A töltési szabvány a remények szerint csökkenti az e-hulladék termelődését.
A 2022/2380-as irányelv - amelyet a köznyelvben közös töltési megoldásként emlegetnek - célja az e-hulladék csökkentése és a piac széttagoltságának feloldása. Az Apple és az EU néhány évvel ezelőtt nagyon összeveszett emiatt, de az USB-C-re vonatkozó követelmény csak a felszíne ennek az irányelvnek. A jogszabály a gyorstöltésre, a töltőelemek kiskereskedelmi eszközökről való leválasztására, valamint a jobb címkézés bevezetésére vonatkozó szabályokat is tartalmaz. Mindez a kütyürajongók életét nagyban megkönnyítheti - persze csak akkor, ha működik.
Először is, némi háttérismeret. Az uniós országok és az Európai Parlament 2022. június 7-én ideiglenes megállapodásra jutottak a közös töltési megoldásról. A jogszabályt hivatalosan ugyanezen év októberében fogadták el. Miután a Tanács zöld utat adott, az országoknak 2024. december 28-ig volt idejük arra , hogy ezt beillesszék nemzeti jogszabályaikba, és a kontinensen működő vállalatoknak ekkor már be kell tartaniuk azokat. Az irányelv hatása mind a fogyasztók, mind a vállalkozások számára érezhető lesz, mivel a közös töltési megoldás mindenre vonatkozik, amit az EU rádióberendezésként definiál. Az irányelv szerint ez olyan elektromos vagy elektronikus termék, amely rádióhullámokat bocsát ki vagy fogad „kommunikáció és/vagy rádiódetermináció” céljából.
A rendelet kifejezetten megnevezi a mobiltelefonokat, a táblagépeket, a digitális fényképezőgépeket, a fejhallgatókat, a headseteket, a videojáték-konzolokat, a hordozható hangszórókat, az e-olvasókat, a billentyűzeteket, az egereket, a hordozható navigációs rendszereket és azokat a fülhallgatókat, amelyek „vezetékes kábellel tölthetők, és legfeljebb 100 wattos teljesítmény leadására képesek”. A PlayStation 5 például 350 wattos teljesítményű, tehát nem tartozik az irányelv hatálya alá. A Nintendo Switch legfeljebb 6 W-ot fogyaszt TV üzemmódban, vagyis igen. Ez alól jelenleg csak a laptopok képeznek kivételt, amelyeknek 2026. április 28-ig kell megfelelniük az irányelvnek.
Vannak azonban szürke területek. A drónok például nem szerepelnek a listán, és az sem világos, hogy más kategóriákba, például a digitális fényképezőgépek közé tartoznak-e. Az ilyen esetekre a Bizottság azt mondja, hogy „folyamatosan értékelni fogja a piaci fejleményeket, a piac széttöredezettségét és a technológiai fejlődést”, hogy az eszközök listája a lehető legaktuálisabb legyen. A vezeték nélküli töltés szintén nem tartozik az irányelv hatálya alá. A Bizottság egyelőre azt mondja , hogy „előmozdítja a gyakorlat harmonizációját”, hogy „elkerülje a belső piac jövőbeni széttöredezését, valamint a fogyasztókra és a környezetre gyakorolt negatív hatásokat”. Hogy ez milyen formát ölthet, azt csak találgatni lehet, de az EU foglalkozik a témával.
E homályos zónák ellenére a lényeg az, hogy az EU-ban a fogyasztóknak szánt technológiák többségének „USB-C csatlakozóval” kell rendelkeznie. Az átlagfelhasználók számára december 28-án nem lesz sok változás a csatlakozókkal kapcsolatban. A piacon lévő, az irányelv hatálya alá tartozó készülékek többsége már most is USB-C-t használ. Még az Apple is, mert habár a Lightning technológiájával nagy ellenálló volt, de a legtöbb készülékénél áttért erre a formátumra. A rendelet érdekes vonása, hogy az EU valójában nem tiltotta be a saját töltőportokat, ehelyett úgy szól a rendelet, hogy a hardvereknek USB-C-n keresztül tudniuk kell tölteni. Ez azt jelenti, hogy mivel a jelenlegi MacBookok MagSafe-felszereltséggel rendelkeznek, az Apple mágneses csatlakozójával és az EU által választott technológiával is tölthetők.
Mi történik, ha egy a közös töltőirányelv hatálya alá tartozó készüléket USB-C töltőport nélkül árulnak? A legtöbb esetben, még ha az a december 28-i határidő előtt jelent is meg, akkor sem lehet eladni. Az Apple például a hírek szerint arra készül, hogy az iPhone 14-et, az iPhone SE-t és a TouchID nélküli Magic Keyboardot - az utolsó Lightning töltőporttal értékesített készülékeket - kivonja a kiskereskedelmi kínálatából az EU-ban, ahogyan Svájcban már megtette.
Ez alól azonban vannak kivételek. Ami a már forgalomban lévő termékeket illeti, az USB-C porttal nem rendelkező, december 28. előtt először forgalomba kerülő készülékek továbbra is értékesíthetők az EU-ban. Az EU a jogszabály alkalmazásánál a „forgalomba hozatal” fogalma alatt azt a pillanatot érti, amikor a gyártó vagy az importőr először szállít egy terméket a forgalmazónak vagy a végfelhasználónak. "A gyártóknak, importőröknek és forgalmazóknak időt kell biztosítani arra, hogy gyakorolhassák a korábban hatályos, nemzeti vagy uniós szabályok alapján szerzett jogaikat” - áll az Európai Bizottság közleményében - "hogy a korábban hatályos szabályoknak megfelelően gyártott termékek készleteit értékesítsék." Más szóval, a már meglévő készletek nagy része eladható, ha az már a kiskereskedő tulajdonában van, de az üzlet nem tud több egységet vásárolni. Előfordulhat azonban, hogy a kiskereskedők óvatosak lesznek, és egyszerűen kivonják a hardvert az értékesítésből, vagy olyan piacokra helyezik át, ahol a szabályozás nem érvényes.
A közös töltésirányelv másik fontos, de kevésbé ismert aspektusa a gyorstöltés egységesítése körül forog. Az EU célja ennek a gyakran zavaros gyakorlatnak az egyszerűsítése. Az irányító testület a gyorstöltést úgy definiálja, mint bármi, ami vezetéken keresztül "5 voltnál nagyobb feszültséggel, 3 ampernél nagyobb áramerősséggel vagy 15 wattnál nagyobb teljesítménnyel” tölthető. Ha az eszközök elérik ezt a küszöbértéket, akkor az USB Power Delivery (USB PD) töltési protokollal kell működniük, amely lehetővé teszi, hogy az eszközök az adatok mellett energiát is továbbítsanak USB-n keresztül. Míg egyes készülékek, például az iPhone-ok és a Google Pixel termékcsalád egy ideje már használja ezt a szabványt, más készülékek, például a OnePlus és az Oppo a saját fejlesztésű SUPERVOOC töltési szabványt használják anélkül, hogy az USB PD-t is támogatnák.
Az irányelv célja annak biztosítása, hogy a gyorstöltést kínáló készülékek bármilyen töltővel kompatibilisek legyenek. A fogyasztóknak tehát a töltőberendezés által támogatott maximális sebességgel kell tudniuk feltölteni a hardverüket. A legfontosabb elem itt az, hogy az USB PD teljes funkcionalitását lehetővé kell tenni, és azt nem akadályozhatja semmilyen más töltési protokoll. A fogyasztók számára a gyorstöltés területe rövid távon valószínűleg zavaros marad, de mivel a már meglévő hardverek lassan lecserélődnek, az irányelv a jövőben várhatóan egyszerűbbé teszi ezt a folyamatot.
A közös töltési megoldás harmadik része - ahogy az Európai Bizottság fogalmaz - lehetőséget ad a fogyasztóknak arra, hogy „új elektronikus eszközt vásároljanak új töltő nélkül”. A cél az, hogy megállítsák a túlzott pazarlást, amely abból ered, hogy a vásárlók rengeteg töltőt birtokolnak, amelyek használaton kívül maradnak. A felszínen ez sok vállalat számára nem jelent majd gondot. Az Apple egy ideje már nem töltővel árulja iPhone-jait és más készülékeit, és ez a tendencia az egész iparágban elterjedt. A fogyasztók számára ez lesz az egyik nagyobb változás. Tehát vége azoknak az időknek, amikor az EU-ban minden egyes elektronikus eszköz vásárlásakor töltőt kapott a fogyasztó, és ez bizonyára némi zavart okoz majd, mivel az emberek az új készülékük mellé elvárják azt, de nem kapnak. Idővel azonban a lakosság alkalmazkodni fog - különösen az irányelv utolsó része miatt.
Ez konkrétan a töltés új vizuális nyelvezetének bevezetése. A fenti példa magától értetődő: egy ábra mutatja, hogy van-e töltő a dobozban vagy sem. Az alsó, második piktogram segíthet az embereknek abban, hogy átlássák, mire képesek a készülékeik áramfelvétel szempontjából. A grafikán az „XX” az eszköz töltéséhez szükséges minimális teljesítményt jelenti, míg az „YY” a maximálisat, és az „USB PD” felirat jelenik meg, ha a hardver támogatja ezt a protokollt:
Az elefánt a szobában az, hogy a közös töltési megoldás hogyan érvényesül majd valójában. Ez a tagállamok feladata lesz, mivel ők felelősek a piacfelügyeletért. Az egyes országok különböző intézkedéseket alkalmazhatnak majd, beleértve a bírságokat és a nem megfelelő berendezések kényszerű kivonását. A kérdés az, hogy ezek a szervek hogyan fogják kezelni és ellenőrizni a kontinensen kívülről érkező technológia beáramlását. Míg az olyan nagyágyúk, mint a Samsung vagy az Apple meg fognak felelni a követelményeknek, mivel tudják, hogy a szabályozó hatóságok szemmel tartják majd őket, addig azt már nehezebb megállapítani, hogy a kisebb vállalkozások ugyanolyan gyorsan alkalmazkodnak-e, vagy ugyanolyan szintű ellenőrzésben részesülnek-e.
Végső soron nehéz nem jó dologként tekinteni a közös megoldásra, mert az USB-C-re való átállásnak már korábban is nagy lendülete volt, ezt az átállást a szabályozás felgyorsította, különösen az Apple esetében. Az irányelv azonban még nem tesztelt, és meg kell várni, hogy mennyire rugalmasan lehet azt az új eszközkategóriákhoz, valamint a jobb töltési megoldások és interfészek fejlődéséhez igazítani. Bizonyos értelemben ez a szabályozó hatóságok és a technológia folyamatos küzdelmének mikrokozmosza: hogyan kezeli a jogalkotás lassú folyamata egy olyan iparágat, amelynek egyetlen állandó eleme a változás.
A 2022/2380-as irányelv - amelyet a köznyelvben közös töltési megoldásként emlegetnek - célja az e-hulladék csökkentése és a piac széttagoltságának feloldása. Az Apple és az EU néhány évvel ezelőtt nagyon összeveszett emiatt, de az USB-C-re vonatkozó követelmény csak a felszíne ennek az irányelvnek. A jogszabály a gyorstöltésre, a töltőelemek kiskereskedelmi eszközökről való leválasztására, valamint a jobb címkézés bevezetésére vonatkozó szabályokat is tartalmaz. Mindez a kütyürajongók életét nagyban megkönnyítheti - persze csak akkor, ha működik.
Először is, némi háttérismeret. Az uniós országok és az Európai Parlament 2022. június 7-én ideiglenes megállapodásra jutottak a közös töltési megoldásról. A jogszabályt hivatalosan ugyanezen év októberében fogadták el. Miután a Tanács zöld utat adott, az országoknak 2024. december 28-ig volt idejük arra , hogy ezt beillesszék nemzeti jogszabályaikba, és a kontinensen működő vállalatoknak ekkor már be kell tartaniuk azokat. Az irányelv hatása mind a fogyasztók, mind a vállalkozások számára érezhető lesz, mivel a közös töltési megoldás mindenre vonatkozik, amit az EU rádióberendezésként definiál. Az irányelv szerint ez olyan elektromos vagy elektronikus termék, amely rádióhullámokat bocsát ki vagy fogad „kommunikáció és/vagy rádiódetermináció” céljából.
A rendelet kifejezetten megnevezi a mobiltelefonokat, a táblagépeket, a digitális fényképezőgépeket, a fejhallgatókat, a headseteket, a videojáték-konzolokat, a hordozható hangszórókat, az e-olvasókat, a billentyűzeteket, az egereket, a hordozható navigációs rendszereket és azokat a fülhallgatókat, amelyek „vezetékes kábellel tölthetők, és legfeljebb 100 wattos teljesítmény leadására képesek”. A PlayStation 5 például 350 wattos teljesítményű, tehát nem tartozik az irányelv hatálya alá. A Nintendo Switch legfeljebb 6 W-ot fogyaszt TV üzemmódban, vagyis igen. Ez alól jelenleg csak a laptopok képeznek kivételt, amelyeknek 2026. április 28-ig kell megfelelniük az irányelvnek.
Vannak azonban szürke területek. A drónok például nem szerepelnek a listán, és az sem világos, hogy más kategóriákba, például a digitális fényképezőgépek közé tartoznak-e. Az ilyen esetekre a Bizottság azt mondja, hogy „folyamatosan értékelni fogja a piaci fejleményeket, a piac széttöredezettségét és a technológiai fejlődést”, hogy az eszközök listája a lehető legaktuálisabb legyen. A vezeték nélküli töltés szintén nem tartozik az irányelv hatálya alá. A Bizottság egyelőre azt mondja , hogy „előmozdítja a gyakorlat harmonizációját”, hogy „elkerülje a belső piac jövőbeni széttöredezését, valamint a fogyasztókra és a környezetre gyakorolt negatív hatásokat”. Hogy ez milyen formát ölthet, azt csak találgatni lehet, de az EU foglalkozik a témával.
E homályos zónák ellenére a lényeg az, hogy az EU-ban a fogyasztóknak szánt technológiák többségének „USB-C csatlakozóval” kell rendelkeznie. Az átlagfelhasználók számára december 28-án nem lesz sok változás a csatlakozókkal kapcsolatban. A piacon lévő, az irányelv hatálya alá tartozó készülékek többsége már most is USB-C-t használ. Még az Apple is, mert habár a Lightning technológiájával nagy ellenálló volt, de a legtöbb készülékénél áttért erre a formátumra. A rendelet érdekes vonása, hogy az EU valójában nem tiltotta be a saját töltőportokat, ehelyett úgy szól a rendelet, hogy a hardvereknek USB-C-n keresztül tudniuk kell tölteni. Ez azt jelenti, hogy mivel a jelenlegi MacBookok MagSafe-felszereltséggel rendelkeznek, az Apple mágneses csatlakozójával és az EU által választott technológiával is tölthetők.
Mi történik, ha egy a közös töltőirányelv hatálya alá tartozó készüléket USB-C töltőport nélkül árulnak? A legtöbb esetben, még ha az a december 28-i határidő előtt jelent is meg, akkor sem lehet eladni. Az Apple például a hírek szerint arra készül, hogy az iPhone 14-et, az iPhone SE-t és a TouchID nélküli Magic Keyboardot - az utolsó Lightning töltőporttal értékesített készülékeket - kivonja a kiskereskedelmi kínálatából az EU-ban, ahogyan Svájcban már megtette.
Ez alól azonban vannak kivételek. Ami a már forgalomban lévő termékeket illeti, az USB-C porttal nem rendelkező, december 28. előtt először forgalomba kerülő készülékek továbbra is értékesíthetők az EU-ban. Az EU a jogszabály alkalmazásánál a „forgalomba hozatal” fogalma alatt azt a pillanatot érti, amikor a gyártó vagy az importőr először szállít egy terméket a forgalmazónak vagy a végfelhasználónak. "A gyártóknak, importőröknek és forgalmazóknak időt kell biztosítani arra, hogy gyakorolhassák a korábban hatályos, nemzeti vagy uniós szabályok alapján szerzett jogaikat” - áll az Európai Bizottság közleményében - "hogy a korábban hatályos szabályoknak megfelelően gyártott termékek készleteit értékesítsék." Más szóval, a már meglévő készletek nagy része eladható, ha az már a kiskereskedő tulajdonában van, de az üzlet nem tud több egységet vásárolni. Előfordulhat azonban, hogy a kiskereskedők óvatosak lesznek, és egyszerűen kivonják a hardvert az értékesítésből, vagy olyan piacokra helyezik át, ahol a szabályozás nem érvényes.
A közös töltésirányelv másik fontos, de kevésbé ismert aspektusa a gyorstöltés egységesítése körül forog. Az EU célja ennek a gyakran zavaros gyakorlatnak az egyszerűsítése. Az irányító testület a gyorstöltést úgy definiálja, mint bármi, ami vezetéken keresztül "5 voltnál nagyobb feszültséggel, 3 ampernél nagyobb áramerősséggel vagy 15 wattnál nagyobb teljesítménnyel” tölthető. Ha az eszközök elérik ezt a küszöbértéket, akkor az USB Power Delivery (USB PD) töltési protokollal kell működniük, amely lehetővé teszi, hogy az eszközök az adatok mellett energiát is továbbítsanak USB-n keresztül. Míg egyes készülékek, például az iPhone-ok és a Google Pixel termékcsalád egy ideje már használja ezt a szabványt, más készülékek, például a OnePlus és az Oppo a saját fejlesztésű SUPERVOOC töltési szabványt használják anélkül, hogy az USB PD-t is támogatnák.
Az irányelv célja annak biztosítása, hogy a gyorstöltést kínáló készülékek bármilyen töltővel kompatibilisek legyenek. A fogyasztóknak tehát a töltőberendezés által támogatott maximális sebességgel kell tudniuk feltölteni a hardverüket. A legfontosabb elem itt az, hogy az USB PD teljes funkcionalitását lehetővé kell tenni, és azt nem akadályozhatja semmilyen más töltési protokoll. A fogyasztók számára a gyorstöltés területe rövid távon valószínűleg zavaros marad, de mivel a már meglévő hardverek lassan lecserélődnek, az irányelv a jövőben várhatóan egyszerűbbé teszi ezt a folyamatot.
A közös töltési megoldás harmadik része - ahogy az Európai Bizottság fogalmaz - lehetőséget ad a fogyasztóknak arra, hogy „új elektronikus eszközt vásároljanak új töltő nélkül”. A cél az, hogy megállítsák a túlzott pazarlást, amely abból ered, hogy a vásárlók rengeteg töltőt birtokolnak, amelyek használaton kívül maradnak. A felszínen ez sok vállalat számára nem jelent majd gondot. Az Apple egy ideje már nem töltővel árulja iPhone-jait és más készülékeit, és ez a tendencia az egész iparágban elterjedt. A fogyasztók számára ez lesz az egyik nagyobb változás. Tehát vége azoknak az időknek, amikor az EU-ban minden egyes elektronikus eszköz vásárlásakor töltőt kapott a fogyasztó, és ez bizonyára némi zavart okoz majd, mivel az emberek az új készülékük mellé elvárják azt, de nem kapnak. Idővel azonban a lakosság alkalmazkodni fog - különösen az irányelv utolsó része miatt.
Ez konkrétan a töltés új vizuális nyelvezetének bevezetése. A fenti példa magától értetődő: egy ábra mutatja, hogy van-e töltő a dobozban vagy sem. Az alsó, második piktogram segíthet az embereknek abban, hogy átlássák, mire képesek a készülékeik áramfelvétel szempontjából. A grafikán az „XX” az eszköz töltéséhez szükséges minimális teljesítményt jelenti, míg az „YY” a maximálisat, és az „USB PD” felirat jelenik meg, ha a hardver támogatja ezt a protokollt:
Az elefánt a szobában az, hogy a közös töltési megoldás hogyan érvényesül majd valójában. Ez a tagállamok feladata lesz, mivel ők felelősek a piacfelügyeletért. Az egyes országok különböző intézkedéseket alkalmazhatnak majd, beleértve a bírságokat és a nem megfelelő berendezések kényszerű kivonását. A kérdés az, hogy ezek a szervek hogyan fogják kezelni és ellenőrizni a kontinensen kívülről érkező technológia beáramlását. Míg az olyan nagyágyúk, mint a Samsung vagy az Apple meg fognak felelni a követelményeknek, mivel tudják, hogy a szabályozó hatóságok szemmel tartják majd őket, addig azt már nehezebb megállapítani, hogy a kisebb vállalkozások ugyanolyan gyorsan alkalmazkodnak-e, vagy ugyanolyan szintű ellenőrzésben részesülnek-e.
Végső soron nehéz nem jó dologként tekinteni a közös megoldásra, mert az USB-C-re való átállásnak már korábban is nagy lendülete volt, ezt az átállást a szabályozás felgyorsította, különösen az Apple esetében. Az irányelv azonban még nem tesztelt, és meg kell várni, hogy mennyire rugalmasan lehet azt az új eszközkategóriákhoz, valamint a jobb töltési megoldások és interfészek fejlődéséhez igazítani. Bizonyos értelemben ez a szabályozó hatóságok és a technológia folyamatos küzdelmének mikrokozmosza: hogyan kezeli a jogalkotás lassú folyamata egy olyan iparágat, amelynek egyetlen állandó eleme a változás.