SG.hu
Japán megpróbálja visszaszerezni globális technológiai vezető szerepét
A japán chipgyártó vállalatok dollármilliárdokat vonnak be és külföldi cégek társulnak az új, kifelé tekintő kormányzati politika részeként.
Kína irigylésre méltóan sikeres abban, hogy az iparpolitikát gazdaságának bővítésére és a zöld gyártás finanszírozására használja fel. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a nemzetek között lázas küzdelem kezdődött a saját vállalkozásaik fejlesztése és védelme érdekében. Már 40 éve nem fordult elő, hogy a legnagyobb szabadpiaci gazdaságokban ilyen mértékű kormányzati beavatkozás történt volna egy növekvő ázsiai hatalommal kapcsolatosan. Csakhogy akkor nem Kína, hanem Japán volt az aggodalom forrása. Akkoriban Michael Crichton 1992-es thrillere, a „Rising Sun” (Felkelő nap) Japán könyörtelen gazdasági harcosainak sötét ábrázolásával uralta a bestseller-listákat. Egy 1990-es felmérés szerint az amerikaiak közel kétharmada gondolta úgy, hogy az Egyesült Államokban végrehajtott japán befektetések veszélyt jelentenek az amerikai gazdasági függetlenségre.
De a Japán nagyhatalmú kereskedelmi minisztériuma által létrehozott pénzügyi és technológiai óriáscégek iránti aggodalom éppen akkor érte el a csúcspontját, amikor az ország az ingatlan- és tőzsdei buborékok összeomlása után hosszú gazdasági lejtmenetbe kezdett. Most az "elveszett három évtizedként” emlegetett stagnálási időszak után Tokió ismét több milliárd dolláros támogató iparpolitikát folytat, hogy beindítsa a gyenge gazdaságot, és visszaszerezze technológiai innovátori pozícióját. Japán ezúttal az Egyesült Államok és más országok technológiai vezetőivel együtt dolgozik - ez egy olyan együttműködési megközelítés, amely évtizedekkel korábban elképzelhetetlen lett volna.
Tokió iparpolitikai fókusza ma az akkumulátoroktól a napelemekig terjedő technológiák fejlett formáira irányul, de a prioritás a globális félvezetőipar nagyobb részesedésének visszaszerzése, amelyre a japán kormány az elmúlt három évben több mint 27 milliárd dollárt különített el. "A jövőben a világ két csoportra fog oszlani: azokra, amelyek tudnak félvezetőket szállítani, és azokra, amelyek csak kapnak” - mondta Akira Amari, a japán kormánypárt egyik magas rangú tisztviselője, aki korábban a Gazdasági, Kereskedelmi és Ipari Minisztériumot vezette. „Ezek a nyertesek és a vesztesek.” Amari szerint az elmúlt évtizedek tanulságaiból kiindulva Japán a chipek terén új játékszabályokkal próbálkozik: "Most már a kezdetektől fogva együttműködünk nemzetközi partnerekkel.”
Bár más nemzetek szintén több százmilliárd dollárt költenek valamilyen előny megszerzésére, Japán erőfeszítései azért tűnnek ki, mert a második világháború után az iparpolitika segítségével gyorsan fejlődött. "Nem kell a nulláról kezdeni” - mondta Alessio Terzi, az Európai Bizottság közgazdásza. „Ez már most is megkülönbözteti más országoktól.” Japán új ipari törekvéseinek központi eleme egy egyéves építkezés Hokkaidón, a legészakibb szigeten. A terület inkább a téli pezsgős síelésekről, a nyári buja virágszőnyegekről és a vulkanikus forró forrásokról ismert. A nyílt legelőkön túl, nem messze a chitosei repülőtértől a Rapidus Corporation új félvezetőgyárának vázlatos körvonalai rajzolódnak ki, amelyet még mindig ezüstszínű állványok burjánzó váza vesz körül.
Hatalmas tempóban épül a Rapidus félvezetőgyára Hokkaido szigetén
A részben kormányzati pénzek milliárdjaiból finanszírozott gyárat a Rapidus, egy induló japán chipgyártó és az IBM szokatlan együttműködésével fejlesztik. Az üzemben 2 nanométeres eljárással fognak chipeket gyártani, mely technológiát az IBM úttörőként fejlesztett ki a New York állambeli Albanyban található laboratóriumában. A partnerség ötlete 2020 nyarán fogalmazódott meg, amikor Tetsuro Higashi, a Rapidus elnöke telefonhívást kapott egy barátjától, az IBM régi vezetőjétől, John E. Kelly III-től. "Azt hittem, talán csak azért hívott, hogy bepótolja a lemaradását” - mondta a 75 éves Higashi. De nem így volt. Kelly elmagyarázta, hogy az IBM új generációs chipeket fejleszt, és azokat Japánban akarja gyártani.
Higashi hamarosan megállapította, hogy Japánban nincs olyan vállalat, amely képes lenne ilyen fejlett chipek tömeggyártására. Az ő szemében ez egy most vagy soha pillanat volt. "Tudtam, hogy ha most visszautasítom az IBM hívását, akkor semmi sem fog történni” - mondta Higashi. Japán, amely egykor a világ vezető félvezetőgyártója volt, piaci részesedése az 1980-as évek több mint feléről kevesebb mint 10 százalékra esett vissza. Higashi szerint cselekvés nélkül „Japán egyre inkább lemaradna a technológiáinkban”. Higashi következő lépése az volt, hogy felkereste Amarit, a kormány iparpolitikáért felelős személyét. Ez volt a megfelelő alkalom arra, hogy a japán kormánytól segítséget kérjen egy gyár építéséhez.
A pandémia hiányt okozott a számítógépes chipektől kezdve rengeteg terméknél, majd az ukrajnai orosz invázió miatt az egekbe szöktek az energiaköltségek Tokióban. Ezek a tények ráirányították a figyelmet a rugalmas és biztonságos ellátási láncok fontosságára. 2020-ban Japán új támogatásokkal ösztönözte az olyan alapvető fontosságú termékeket, mint a félvezetők, szélturbinák, oltási fecskendők és gumikesztyűk gyártását végző japán vállalkozásokat arra, hogy áttelepítsék tevékenységüket hazájukba vagy a közeli országokba. Eközben az Egyesült Államok és Kína közötti növekvő feszültségek még inkább aláásták a közös szabályokra és a nyitott kereskedelemre épülő, együttműködő nemzetközi rendbe vetett hitet.
A kereskedelmi minisztérium 2021-ben agresszívebb iparpolitikát vezetett be. Az új tervbizottság megállapította, hogy Japán évek óta tartó stagnálásának elsődleges oka a kormány túlzottan szabályozásellenes megközelítése volt a gazdasággal kapcsolatban. A minisztérium azt is megvizsgálta, hogy mit tesznek az olyan nagy versenytársak, mint az Egyesült Államok, az Európai Unió és Kína, majd elemezte Japán korábbi ipar- és gazdaságpolitikáját. A bizottság szerint az „új irány” nem ismételné meg a korábbi stratégiát, amely bizonyos ágazatok támogatására és védelmére irányult. Ehelyett a kormány teljes szabályozási eszköztárát felhasználná olyan „küldetésorientált projektek” megvalósítására, mint a zöld technológia és az energiatakarékosság előmozdítása. A kormány elkötelezettsége „nagyszabású, hosszú távú és jól megtervezett” lesz - mondta a bizottság.
A felvázolt elképzelések nagymértékben tükrözik az olyan közgazdászok legújabb gondolatait, mint Mariana Mazzucato és Dani Rodrik, akik szerint támogató iparpolitikákat kell folytatni az olyan kérdések kezelésére, mint a zöld átmenet és a digitalizáció. Japán 25 évvel ezelőtt teljesen hazai megközelítéssel próbálkozott a hanyatló chipiparának újjáélesztésével. Több vezető japán chipgyártó vállalatot egyesített egyetlen egységbe, az Elpida Memory-be, és később állami beruházásokkal és hitelekkel halmozta azt el. De az Elpida 2012-ben csődöt jelentett, ami a második világháború óta a legnagyobb japán csőd volt.
Amari szerint a mai félvezetőipar „valóban globális”: A tajvani cégek holland és japán berendezésekkel Amerikában tervezett chipeket gyártanak. A Rapidus az IBM-től kapja a technológiát a nagy teljesítményű félvezetőkhöz, és több száz mérnököt küldött az IBM kutatóközpontjába, hogy segítsen a chipek tömeggyártásához szükséges technológiák kifejlesztésében. A kormány támogatja a Rapidushoz hasonló nagyszabású, és a kisebb projekteket egyaránt. Japán meggyőzte a Taiwan Semiconductor Manufacturing Company-t, a chipgyártó óriást, hogy építsen üzemet a déli Kikuyo városában, a hazai szereplők, köztük a Sony befektetésével. A részben a kormány által finanszírozott gyár februárban nyílt meg.
"A kormány beavatkozása nélkül a Japánban jelenleg folyó számos projekt valószínűleg nem valósult volna meg” - állapította meg a Brookings Institution Center for Asia Policy Studies konferenciájának tavaszi összefoglalójában. Persze vannak szkeptikusok: a Rapidus üzemet kritika érte ambiciózus ütemterve miatt, és amiatt, hogy nem tudott több magánszektorbeli beruházást bevonzani. Amari szerint azonban nincs alternatíva. "Ha most nem foglalkozunk a félvezetőkkel, akkor kezdettől fogva a vesztesek csoportjába kerülünk” - mondta. „Japán soha nem fogja ezt választani.”
Kína irigylésre méltóan sikeres abban, hogy az iparpolitikát gazdaságának bővítésére és a zöld gyártás finanszírozására használja fel. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a nemzetek között lázas küzdelem kezdődött a saját vállalkozásaik fejlesztése és védelme érdekében. Már 40 éve nem fordult elő, hogy a legnagyobb szabadpiaci gazdaságokban ilyen mértékű kormányzati beavatkozás történt volna egy növekvő ázsiai hatalommal kapcsolatosan. Csakhogy akkor nem Kína, hanem Japán volt az aggodalom forrása. Akkoriban Michael Crichton 1992-es thrillere, a „Rising Sun” (Felkelő nap) Japán könyörtelen gazdasági harcosainak sötét ábrázolásával uralta a bestseller-listákat. Egy 1990-es felmérés szerint az amerikaiak közel kétharmada gondolta úgy, hogy az Egyesült Államokban végrehajtott japán befektetések veszélyt jelentenek az amerikai gazdasági függetlenségre.
De a Japán nagyhatalmú kereskedelmi minisztériuma által létrehozott pénzügyi és technológiai óriáscégek iránti aggodalom éppen akkor érte el a csúcspontját, amikor az ország az ingatlan- és tőzsdei buborékok összeomlása után hosszú gazdasági lejtmenetbe kezdett. Most az "elveszett három évtizedként” emlegetett stagnálási időszak után Tokió ismét több milliárd dolláros támogató iparpolitikát folytat, hogy beindítsa a gyenge gazdaságot, és visszaszerezze technológiai innovátori pozícióját. Japán ezúttal az Egyesült Államok és más országok technológiai vezetőivel együtt dolgozik - ez egy olyan együttműködési megközelítés, amely évtizedekkel korábban elképzelhetetlen lett volna.
Tokió iparpolitikai fókusza ma az akkumulátoroktól a napelemekig terjedő technológiák fejlett formáira irányul, de a prioritás a globális félvezetőipar nagyobb részesedésének visszaszerzése, amelyre a japán kormány az elmúlt három évben több mint 27 milliárd dollárt különített el. "A jövőben a világ két csoportra fog oszlani: azokra, amelyek tudnak félvezetőket szállítani, és azokra, amelyek csak kapnak” - mondta Akira Amari, a japán kormánypárt egyik magas rangú tisztviselője, aki korábban a Gazdasági, Kereskedelmi és Ipari Minisztériumot vezette. „Ezek a nyertesek és a vesztesek.” Amari szerint az elmúlt évtizedek tanulságaiból kiindulva Japán a chipek terén új játékszabályokkal próbálkozik: "Most már a kezdetektől fogva együttműködünk nemzetközi partnerekkel.”
Bár más nemzetek szintén több százmilliárd dollárt költenek valamilyen előny megszerzésére, Japán erőfeszítései azért tűnnek ki, mert a második világháború után az iparpolitika segítségével gyorsan fejlődött. "Nem kell a nulláról kezdeni” - mondta Alessio Terzi, az Európai Bizottság közgazdásza. „Ez már most is megkülönbözteti más országoktól.” Japán új ipari törekvéseinek központi eleme egy egyéves építkezés Hokkaidón, a legészakibb szigeten. A terület inkább a téli pezsgős síelésekről, a nyári buja virágszőnyegekről és a vulkanikus forró forrásokról ismert. A nyílt legelőkön túl, nem messze a chitosei repülőtértől a Rapidus Corporation új félvezetőgyárának vázlatos körvonalai rajzolódnak ki, amelyet még mindig ezüstszínű állványok burjánzó váza vesz körül.
Hatalmas tempóban épül a Rapidus félvezetőgyára Hokkaido szigetén
A részben kormányzati pénzek milliárdjaiból finanszírozott gyárat a Rapidus, egy induló japán chipgyártó és az IBM szokatlan együttműködésével fejlesztik. Az üzemben 2 nanométeres eljárással fognak chipeket gyártani, mely technológiát az IBM úttörőként fejlesztett ki a New York állambeli Albanyban található laboratóriumában. A partnerség ötlete 2020 nyarán fogalmazódott meg, amikor Tetsuro Higashi, a Rapidus elnöke telefonhívást kapott egy barátjától, az IBM régi vezetőjétől, John E. Kelly III-től. "Azt hittem, talán csak azért hívott, hogy bepótolja a lemaradását” - mondta a 75 éves Higashi. De nem így volt. Kelly elmagyarázta, hogy az IBM új generációs chipeket fejleszt, és azokat Japánban akarja gyártani.
Higashi hamarosan megállapította, hogy Japánban nincs olyan vállalat, amely képes lenne ilyen fejlett chipek tömeggyártására. Az ő szemében ez egy most vagy soha pillanat volt. "Tudtam, hogy ha most visszautasítom az IBM hívását, akkor semmi sem fog történni” - mondta Higashi. Japán, amely egykor a világ vezető félvezetőgyártója volt, piaci részesedése az 1980-as évek több mint feléről kevesebb mint 10 százalékra esett vissza. Higashi szerint cselekvés nélkül „Japán egyre inkább lemaradna a technológiáinkban”. Higashi következő lépése az volt, hogy felkereste Amarit, a kormány iparpolitikáért felelős személyét. Ez volt a megfelelő alkalom arra, hogy a japán kormánytól segítséget kérjen egy gyár építéséhez.
A pandémia hiányt okozott a számítógépes chipektől kezdve rengeteg terméknél, majd az ukrajnai orosz invázió miatt az egekbe szöktek az energiaköltségek Tokióban. Ezek a tények ráirányították a figyelmet a rugalmas és biztonságos ellátási láncok fontosságára. 2020-ban Japán új támogatásokkal ösztönözte az olyan alapvető fontosságú termékeket, mint a félvezetők, szélturbinák, oltási fecskendők és gumikesztyűk gyártását végző japán vállalkozásokat arra, hogy áttelepítsék tevékenységüket hazájukba vagy a közeli országokba. Eközben az Egyesült Államok és Kína közötti növekvő feszültségek még inkább aláásták a közös szabályokra és a nyitott kereskedelemre épülő, együttműködő nemzetközi rendbe vetett hitet.
A kereskedelmi minisztérium 2021-ben agresszívebb iparpolitikát vezetett be. Az új tervbizottság megállapította, hogy Japán évek óta tartó stagnálásának elsődleges oka a kormány túlzottan szabályozásellenes megközelítése volt a gazdasággal kapcsolatban. A minisztérium azt is megvizsgálta, hogy mit tesznek az olyan nagy versenytársak, mint az Egyesült Államok, az Európai Unió és Kína, majd elemezte Japán korábbi ipar- és gazdaságpolitikáját. A bizottság szerint az „új irány” nem ismételné meg a korábbi stratégiát, amely bizonyos ágazatok támogatására és védelmére irányult. Ehelyett a kormány teljes szabályozási eszköztárát felhasználná olyan „küldetésorientált projektek” megvalósítására, mint a zöld technológia és az energiatakarékosság előmozdítása. A kormány elkötelezettsége „nagyszabású, hosszú távú és jól megtervezett” lesz - mondta a bizottság.
A felvázolt elképzelések nagymértékben tükrözik az olyan közgazdászok legújabb gondolatait, mint Mariana Mazzucato és Dani Rodrik, akik szerint támogató iparpolitikákat kell folytatni az olyan kérdések kezelésére, mint a zöld átmenet és a digitalizáció. Japán 25 évvel ezelőtt teljesen hazai megközelítéssel próbálkozott a hanyatló chipiparának újjáélesztésével. Több vezető japán chipgyártó vállalatot egyesített egyetlen egységbe, az Elpida Memory-be, és később állami beruházásokkal és hitelekkel halmozta azt el. De az Elpida 2012-ben csődöt jelentett, ami a második világháború óta a legnagyobb japán csőd volt.
Amari szerint a mai félvezetőipar „valóban globális”: A tajvani cégek holland és japán berendezésekkel Amerikában tervezett chipeket gyártanak. A Rapidus az IBM-től kapja a technológiát a nagy teljesítményű félvezetőkhöz, és több száz mérnököt küldött az IBM kutatóközpontjába, hogy segítsen a chipek tömeggyártásához szükséges technológiák kifejlesztésében. A kormány támogatja a Rapidushoz hasonló nagyszabású, és a kisebb projekteket egyaránt. Japán meggyőzte a Taiwan Semiconductor Manufacturing Company-t, a chipgyártó óriást, hogy építsen üzemet a déli Kikuyo városában, a hazai szereplők, köztük a Sony befektetésével. A részben a kormány által finanszírozott gyár februárban nyílt meg.
"A kormány beavatkozása nélkül a Japánban jelenleg folyó számos projekt valószínűleg nem valósult volna meg” - állapította meg a Brookings Institution Center for Asia Policy Studies konferenciájának tavaszi összefoglalójában. Persze vannak szkeptikusok: a Rapidus üzemet kritika érte ambiciózus ütemterve miatt, és amiatt, hogy nem tudott több magánszektorbeli beruházást bevonzani. Amari szerint azonban nincs alternatíva. "Ha most nem foglalkozunk a félvezetőkkel, akkor kezdettől fogva a vesztesek csoportjába kerülünk” - mondta. „Japán soha nem fogja ezt választani.”