SG.hu

Kína államosította az országban található összes ritkaföldfémet

Peking úgy rendelkezett, hogy a ritkaföldfémek az állam tulajdonát képezik. Az új szabályozás nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva a készletek védelmét szolgálja. A lépés az Egyesült Államokkal folytatott technológiai háború része.

A kínai kormány új szabályozást hagyott jóvá az úgynevezett ritkaföldfémek bányászatára, feldolgozására és kereskedelmére vonatkozóan. Ezek közé tartoznak a csúcstechnológiát képviselő félvezetőkben, elektromos járművekben és szélturbinákban használt kritikus ásványi anyagok. A rendeletek a ritkaföldfémeket - egy 17 ásványi anyagból álló csoportot - a kínai állam tulajdonaként határozzák meg, és ragaszkodnak ahhoz, hogy egyetlen szervezet vagy magánszemély sem tarthat igényt rájuk. A hivatalos állami hírügynökség, a Hszinhua szerint Li Csiang miniszterelnök, az Államtanács tagja írta alá a rendeletet, amely október 1-jén lép majd hatályba.

A Xinhua jelentése szerint az állam egységes koncepciót dolgozott ki a ritkaföldfémipar fejlesztésére. A cél új technológiák, eljárások, termékek, illetve új anyagok és berendezések kutatásának és fejlesztésének ösztönzése és támogatása. Szabályzatokat fognak bevezetni a ritkaföldfém-bányászat és -feldolgozás teljes vertikumának ellenőrzésére, emellett Peking a ritkaföldfémek forgalmának "szigorú irányítása" érdekében termékkövetési rendszert kíván bevezetni. Kínában a föld felszíne alatti erőforrások már most is az állam tulajdonában vannak, de a ritkaföldfémek bányászatát és feldolgozását a magánszektor végzi, így úgy tűnik, hogy Peking szigorítani szeretné az ellenőrzést. A rendeletek a ritkaföldfémek bányászata és feldolgozása körüli illegális tevékenységekre vonatkozó új jogi szankciókat is előírnak.

Míg a kínai hatóságok ezeket az új ellenőrzéseket egyszerűen a ritkaföldfémekkel való jobb gazdálkodásként tüntetik fel, és a "biztonságról, a tudományos és technológiai innovációról és a zöld fejlődésről" beszélnek, Washingtonban és máshol valószínűleg úgy tekintenek a lépésre, mintha Peking a Biden-kormányzat által bevezetett szankciók megtorlásaként szigorítaná a kulcsfontosságú erőforrások feletti uralmát. Kína a ritkaföldfémek és a kritikus ásványi anyagok legnagyobb forrása. A Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja szerint az ország a világ ritkaföldfém-termelésének 60 százalékát állítja elő, de közel 90 százalékának feldolgozásáért felelős, azaz más országokból is importálnak ritkaföldfémeket és ott dolgozzák fel azokat, ami Kínának "szinte monopóliumot" biztosít.

Tavaly Kína tilalmat rendelt el a ritkaföldfémek kitermelési és szétválasztási technológiáinak exportjára, és korlátozásokat vezetett be a félvezetőkben használt két elem, a gallium és a germánium, valamint számos, ezeket az elemeket tartalmazó vegyület, például az indium-gallium-arzenid exportjára. Mindenkinek, aki ezeket az anyagokat Kínán kívülre kívánja szállítani engedélyt kell kérnie az ország kereskedelmi minisztériumától. Ezeket az intézkedéseket Kína a nemzetbiztonság védelme érdekében szükségesnek nevezte, de széles körben az USA és más országok által Kínába irányuló technológiai exporttilalmak megtorlásának tekintették. Egy kínai tisztviselő akkoriban arra figyelmeztetett, hogy "ez csak a kezdete a kínai ellenintézkedéseknek".

Az amerikai Kongresszus tisztában van azzal, hogy a nemzetbiztonság szempontjából alapvető fontosságúnak tartott kritikus ásványi anyagok amerikai készletszintje nem elegendő, de hivatalos adatok nem állnak a nyilvánosság rendelkezésére. Európa és az USA nagymértékben függ Japántól és Dél-Koreától, mint alternatív forrásoktól a ritkaföldfém-ásványok beszerzésében, de ezekre az ellátási vonalakra nem lehet támaszkodni, ha a Kínával való kapcsolatok olyan mértékben megromlanak, hogy fegyveres konfliktus tör ki.

Peking azzal, hogy az összes ritkaföldfémet saját tulajdonává nyilvánítja úgy dönthet, hogy leállítja az exportot. Ezzel sarokba szoríthatják a globális elektromos autó-piacot, visszavágásul annak, hogy Amerika és Európa hatalmas vámokkal sújtotta a kínai elektromos járművek importját. A szóban forgó 17 ásványi anyag mindenféle modern technológiában megtalálható, de az elektromos járművekbe és különösen a villanymotorokba különösen sok kell belőlük. Tipikus ferromágneses elemekkel, például vassal vagy kobalttal keveredve olyan kristályokat hoznak létre, amelyek egyszerre erősen mágnesesek és nagyon ellenállóak a demagnetizációval szemben, így ideálisak az autóipari felhasználásra. A járművekben a ritkaföldfém-mágnesek általában neodímium-vas-bór (NdFeB) formájában jelennek meg, ami lehetővé teszi, hogy a motorok viszonylag könnyűek maradjanak. Az ilyen mágnesek kiiktatására két mód van, vagy egy elegendő teljesítményű állandó mágnes, vagy az elektromos járművek összes állandó mágnesének cseréje elektromágnesekre.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • militavia #12
    "Erre az esetek nagyreszeben nincs szukseg."

    Jót röhögtem. Egy barátom dolgozott Kínában. A magas szint trógerség miatt inkább elhúzott onnan talán 2 év után.
    A csodálatos számok mögött orbitális kummantások meg "jóleszazúgy" megközelítés van.

    Felhőkarcoló alá telepített sótalanító berendezés úgy, hogy az acélt 1 év után már kezdi ki a korrózió, mert minek is figyelembe venni azt, hogy milyen technológia üzemel ott.

    Magas acélszerkezet "tervezése" majd építése fárasztó szélteher figyelembe vétele nélkül tájfunveszélyes övezetben.

    Nyomástartó berendezés kritikus heggesztéseinél szarás a technológiai előírásokra.

    stb.

    Kína azért erős, mert még Mo. szintű átlagos fejlettséggel is a kettő szorzata = brutálisan nagy gazdaság.
    A csillogó felszín, amit látsz, abban meg kevés kínai szürkeállomány van.
  • kvp #11
    Eloszor is Kina gazdasagilag mar regen nem klasszikus kommunista, de nem is liberalis. Kina allamkapitalista, azaz az egesz allam egy nagy cegkent dolgozik ossze. A kozponti tervgazdasag csak akkor szol bele a folyamatokba ha alacsonyabb (vallalati) szinten elrontanak valamit. Erre az esetek nagyreszeben nincs szukseg. Ezen kivul mindenki kooperal mindenkivel, tehat a kinai cegek nem versenyeznek egymassal, hanem segitik egymast a vilag tobbi resze ellen. Ez egy nagyon nagyon hatekony rendszer es az alapfeltetele az, hogy mindenki "onkent" segiti a masikat (vagy az allam lecsap ra). Ez egy kinai sajtossag es a mukodo allamkapitalizmusra egy mukodo pelda. (nem azt irtam, hogy jo, csak lathatoan mukodik valahogy) Mint lathatjuk ez igy sokkal hatekonyabb mint a teljes szabad verseny, mert egy kinai allam meretu "ceg" versenyzik a vilag osszes cegevel. A folyamat nagyon konnyen vezethet gazdasagi monopoliumhoz, marmint nem ceges, hanem allami szinten. Ez volt anno a brit birodalom letrejottenek kulcsa is.

    "Ha ezek hiányoznak, akkor vagy brutális vámot kivetni, vagy lehet máshova vinni az árut."

    Az EU ezt teszi eppen es Kina mashova viszi az arut. Azaz nem ad nyersanyagokat az EU-s ipar mukodtetesehez. Igy picit nehez lesz versenyezni, mert a vegen csak Kinanak marad ipara es az osszes nyersanyagot hazon belul fogja feldolgozni. A vilag meg azzal fizet majd a termekeiert amivel tud, ha tud. Afrika pl. nyersanyaggal, de az EU nem tudom mivel tud. Sajat termek nem lesz, nyersanyag mar nem nagyon van, a tudast meg sajat erdekbol blokkolja az USA.
  • militavia #10
    Korábbi? Erős? Te mennyire vagy berúgva? SOHA nem volt erős. Még a gazdasági nyitás után 10+ évvel, Hong Kong átvételekor annak az egyetlen városnak a gazdasági teljesítménye az már EGYESÜLT Kína 25%-át adta. Ez volt 1999-ben.

    A kínai ország fajlagos mutatói a 3. világbeli alsóházba tették még a 80-as években is. Annyira csórók voltak, hogy egy 1 mrd-os oroszágnak nem telt annyi MiG-21/J-7-re mint két csóró 20 milliós lélekszámú VSz országnak.
  • Caro #9
    Egyszerűen annyit kellene megkövetelni:
    1) ugyanolyan környezetvédelmi
    2) ugyanolyan munkajogi és munkavédelmi
    normák alkalmazása az import termékek előállítóira és beszállítóira, mint ami az EU tagországaiban kötelező. Ha ezek hiányoznak, akkor vagy brutális vámot kivetni, vagy lehet máshova vinni az árut.
    Az nem lesz túl jó verseny, ha abban fogunk versenyezni, hogy ki csinálja meg kevesebbért a melót.
  • Caro #8
    Ennyire nem egyszerű a világ. A devizaárfolyam ma már messze nem akkora jelentőségű, mint amilyennek régen tulajdonították. Mivel mindenhol van import is és export is...
    A protekcionizmus meg persze, Kínában tud működni, mert ott ésszel csinálják, és az 1-1.5 milliárd emberből már csak statisztikai alapon is lesz annyi alkalmas vezető, aki még párthű is.
    Nálunk viszont nem. Lásd Lölö jelenség. Nagy cégbirodalom van. Versenyképesség? Soha nem lesz. Ez a nagy tévedés, akármennyi állami pénzt tolnak is bele, mert nem a tőke hiányzik. Ha az állami hátszél megszűnik, az egész kártyavárként fog összedőlni, bármilyen lázálmokat is dédelgetnek egyesek.
  • Sequoyah #7
    Kina valoban sokat lazitott, de nagyon messze vannak ok attol hogy barmikor is szabadabb lett volna a gazdasaguk mint a nyugat. Csak azert tuntek szabadnak, mert a korabbi kommunizmushoz kepest, ahol nem volt egyaltalan magantulajdon, barmi nagyon szabadnak tunik.
    De most megint szoritanak, es ezzele gyutt a novekedesuk sebessege is csokken.
  • manypet #6
    Semmiféle következetes liberális gazdaságra nem gondoltam, meg nem is írtam. Annyi történt, hogy Kína a 80as években rádöbbent, hogy a korábbi erős szocialista gazdasága totál versenyképtelen. Ezért engedett az állami szorításból. Ezzel egyidőben a nyugat meg egyre inkább szorított. A 90es években már annyira, hogy sok területen szocialistább lett, mint Kína. Így gazdasági tekintetben voltaképpen Kína szabadabbá vált, mint a nyugat Ezt az előnyt fokozta az, hogy nála olcsó volt a munkaerő, míg nyugaton sokkal drágább. Szintén rátett sok lapáttal, hogy (részben az olcsó és feláldozható munkaerő, részben a jóformán nulla szabályozás miatt) a bányászata is rohadt olcsó lett, ezáltal pedig a nyersanyagok is olcsók lettek arrafelé. Ezek mind a cégek versenyképességét növelték, olcsóbban tudtak gyártani. A politikai hatalmuk pedig okosan meglátta, hogy a nyugati cégek simán bemennek Kínába, ha a fenti előnyökhöz ott hozzájutnak. Be is mentek. Csak azzal nem számoltak, hogy a kínaiak mindenféle probléma nélkül el fogják lopni a technológiáikat, illetve el fogják tanulni a módszereiket, stb. És míg régebben az Apple és társai gyártottak mobiltelefont arrafelé, most kínai cégek teszik ugyanezt. És most jött el az az idő, hogy Kína már nem annyira akarja segíteni a nyugati cégeket az országában. A sajátjait annál inkább. Tehát nyilván protekcionista, de ez csak hab a tortán. Mint ahogy az is, hogy a kínaiak erősen nacionalisták. Így ha teheti egy kínai, az kínai cuccot fog venni, nem nyugatit. nyugaton ez nem annyira jellemző. Ezzel bármelyik kínai cég egyből kap egy közel másfél milliárd fős felvásárlópiacot, ahogy belép a piacra. Mielőtt kilépne Kínából, már megerősödött a hazai vásárlókkal. Van egy tömegbázisa, ha úgy nézzük. A nyugatiaknak nincs ekkora, és ott is sokan versenyeznek.
    Eredmény:
    A kínai olcsó munkaerő, olcsó nyersanyag, olcsó energia, a bazi nagy felvevőpiac és a minimális szabályozás néz szembe a nyugati drága munkaerővel, drága nyersanyaggal, drága energiával és agyonszabályozott környezettel. Egyet lehet találni, melyik lesz olcsóbb és versenyképesebb.

    Japán azért kezdi elveszteni a szerepét, mert az olcsó munkaerő megszűnt arrafelé, mára már nyugati szintű. Nyersanyaga nincs, energiája nincs. Ráadásul ott is előjött az, ami nyugaton, miszerint az állam egyre inkább szabályoz mindent. Ezzel lehúzták magukat ők is. De a felfogásuk sem versenyképes. Pl. Japánban egy alkalmazottat nem rúgnak ki a munkahelyéről, hiába lenne más a helyére. Így az idős rétegek vannak alkalmazásban, a fiatalok jó része meg vagy nem is dolgozik (mamahoteles), vagy alkalmi munkákat vállal. Kevesen jutnak be cégekhez, mert az idősek nem mennek el. Ráadásul a korfájuk miatt (ez egyébként Kínánál is gond már) olyan sok az idős, hogy lassan többen vannak, mint a fiatalok. Ez, ha nem változtatnak rajta, mindenképpen bukáshoz vezet. Még akkor is, ha ők is rohadtul protekcionisták. Korea is hasonló, annyi különbséggel, hogy az Japánnál meg a nyugatnál sokkal kapitalistább/szabadabb, így az még tartja magát. De a korfa problémája, a nyersanyaghiány, energiahiány nála is jelentkezik.
  • Kotomicuki #5
    Miért, a nyugat mivel hálálta meg az eddig megszállt/lebombázott és kifosztott országoknak a szinte ingyenes erőforrásaikat?!
    Ennél nem nehéz különbnek lenni, (még) Kínai oldalról sem...

    #4:
    Japán eléggé rossz példa, már csak történelmileg is:
    szinte semmi sem "terem" meg a szigeteiken, már az első világháború előtt kénytelenek voltak (katonai eszközökkel) hódítani, hogy olcsó nyersanyagokat szerezhessenek a feltörekvő iparuknak.
    Ebben a fázisban van most Kína, de neki elég a politikai "hódítás" is, ellentétben a(z éppen összeomló) nyugattal... (hiszen pénze van, dögivel, ellentétben a nyugattal, ahol csak nyomtatják azt, de a valós fedezet mögötte egyre inkább hiánycikké válik)
    Ill. Japánt megállították a zusa védővámjai, ahogy azt tették a zeurópaiakkal is -> egyszerűen sokkal kisebb potenciállal bír a jelenlegi, nyugati felállás, ahol csak a zusa termelhet - jó drágán, tehát, még csak nem is hatékonyan - , míg a többinek ezt kell felvásárolnia az emiatt egyre inkább beszűkülő, gazdasági lehetőségeivel, ami ezen rendszer biztos bukáshoz vezet.

    Olyan mértékű változások kellenének a nyugat számára, most már az életben maradásához is, ami a jelenlegi, hatalomban lévő szűk kör, rövidtávú érdekei ellen vannak - és ezek a bizonyos körök nem tudnak/akarnak már középtávon sem gondolkodni, a hatalmuk megtartása érdekében egy lépést hátrább lépni sem - , így teljes összeomlás, vagy puccs/felkelés nélkül nem valósul(hat)nak meg.
    Egyszerűen a nyugatnak már ahhoz sincs ereje, hogy sikeresen blokkolni tudjon idegen behatásokat, mert már annyira gyönge, hogy ennek megkísérlése is csak tovább fokozza az agóniájának az ütemét - lásd a zeu szankcióit.
    ...és amíg jelen van a felülről/belülről vezérelt (ön)pusztítás, addig a nyugat menthetetlen.
  • NEXUS6 #4
    És még egy gondolat. Az angolszász országok vezette nyugat a jelenlegi szituban ott téved, hogy a hatalmi krízist a szokásos módon, katonai konfliktusok kiprovokálásával és szankciókkal próbálja megoldani (lásd I/II VH és régebbi európai háborúk) és nem a liberális, globális gazdasági elvek alkalmazásának kikényszerítésével.
    Egy emelkedő árfolyamú nemzeti valuta, és a liberális gazdasági modell magasabb költségei miatt a kínai és más feltörekvő gazdaságok versenyképessége fokozatosan csökkenne, annyira, hogy jó eséllyel végül nem veszélyeztetnék a nyugat vezető szerepét. Lásd Japán példáját, amely a '90-es évekre kifutotta magát.
  • NEXUS6 #3
    Hááát ezzel én azért vitatkoznék. Az tény, hogy ipari termelés szempontjából jelenleg a kínai gazdaság világszinten megkerülhetetlen tényező. De ne essünk már abba a hibába, hogy ezt az eredményt a klasszikus liberális gazdaság alapelveinek következetes érvényesítésének tulajdonítjuk.
    Épp ellenkezőleg, egy globalizált, liberális világban egy kellően nagy és kellően védett nemzetgazdaság olyan bázis lehet, amelyen kifejlődött nemzeti vállalatok már kellő erővel rendelkeznek ahhoz, hogy versenytársai lehessenek a liberális elveket kényszerűen betartó nyugati cégeknek. Ezeknél a feltörekvő országoknál pedig a nemzetgazdaságot, piacot viszont évtizedig protekcionista módon védte az állam. Ezt csinálta Japán, a Kis-Tigrisek és Kína is, hogy közelebbi példát ne említsek. Szintén fontos tényező a központilag kontrollált monetáris politika, ami szintén nem túl liberális megoldás, ennek eredményeképp pedig alacsony árfolyamon tartott nemzeti valuta, amely hatalmas mértékben javítja a versenyképességet.

    Miért csinálhatták meg ezt az amerikai zászlóra tűzött globalizmus/liberalizmus ellenére?
    Mert Amerikának erős gazdaságú és katonai erejű szövetségesekre volt szüksége a gonosz Szovjetunió/Oroszország elleni harcában, és ehhez szemet hunyt, ha adott ország jelentős liberális deficittel nézett szembe, mind gazdasági, mind politikai értelemben.

    Most pedig azt látja a nyugat, hogy ezek a kis hálátlan g.cik képesek akár inkább egymással és pláne az oroszokkal szövetségre lépni (BRICS, SCO), mint velünk.
    Utoljára szerkesztette: NEXUS6, 2024.07.05. 13:29:01