Berta Sándor
Aggasztó az informatikai óriáscégek hatalma
Napjainkban nem csak a diktatúrák, hanem a demokratikus országok és az óriáscégek is biztosítani akarják maguknak az információs monopolhelyzetet. A világháló és az IT-technológiák uralma azonban nem 21. századi jelenség.
Azt már korábban felismerték a döntéshozók, hogy ha ráteszik a kezüket bizonyos technológiákra, akkor ezzel szinte behozhatatlan előnyre tehetnek szert vetélytársaikkal szemben. Jó példa erre, hogy az Egyesült Államokban a 19. században a távíró szolgálatok megjelenésekor a Western Union Telegraph exkluzív szerződéseket kötött a vasúttársaságokkal és így a vezetékeit a sínek mentén helyezte el. Ezzel a lépéselőnybe került a konkurens cégekkel szemben. Ezt követte az Assocated Press (AP) hírügynökséggel kötött exkluzív szerződés.
Az eredmény: a táviratok és a hírek a Western Union és az AP hálózatán jutottak el a leggyorsabban az emberekhez. Az USA nyugati parti lakosai azonnal megtudták, hogy ha valami fontos dolog történt a keleti parton, s fordítva. Ráadásul mivel az AP a republikánusokhoz közel álló hírügynökség volt, így a párt a választási kampányokban hamarabb el tudta juttatni az üzeneteit az emberekhez, mint a demokraták. Fennáll a lehetősége, hogy ennek az együttműködésnek köszönhetően lehetett Rutherford B. Hayes az Egyesült Államok 19. elnöke. Ugyanezek az előnyök azonban más korszakokban más technológiák esetén is megfigyelhetők voltak.
A 2000-es évek új információs birodalmainak már nem az egyes nagyhatalmak, hanem a különböző IT-cégek, elsősorban a Google, a Facebook, az Apple vagy éppen a Twitter számítanak. A céljuk egyértelmű: szeretnék a korábbi információs birodalmakat leváltani, csökkenteni akarják a hálózatokat üzemeltetők befolyását és gyengítenék a piaci pozíciókat azért, hogy a saját megoldásaikkal váltsák fel a konkurensek ajánlatait. A vállalatok harcolnak a felhasználókért és a reklámbevételekért. Az elvük pedig az, hogy ha valamit nem tudsz legyőzni, akkor egyesülj vele. Így köttetnek meg az olyan szövetségek, mint a Google és a Verizon, vagy az elmúlt hónapokban az Apple és a News Corp., illetve a Nokia és a Microsoft paktuma.
Különösen az Apple sikerei mutatják meg, hogy a tartalmak és a szolgáltatások vezetékes vagy mobil hozzáférésekkel való összekötése egyrészt innovációs motorként szolgál, másrészt viszont azt a veszélyt hordozza magában, hogy a jövőbeli befektetőknek, piaci szereplőknek jóval kevesebb esélyük lesz. Mindez a hardverek, a szoftverek, a tartalmak, a reklámok, a keresők és a közösségi portálok bizonyos mértékű összeolvadásához vezethet.
A felhasználó egyetlen döntése sok mindent meghatározhat. Az ember tehát nem csak arról dönt, hogy csatlakozik-e mondjuk az iTunes rendszeréhez vagy sem, hanem sokkal többről. A Google ma már nem tekinthető csak webes cégnek, hiszen okostelefont és operációs rendszert is fejleszt, s egyre több piaci területen jelenik meg a termékeivel. Mindez persze önmagában még nem veszélyes, a kérdés az, hogy mit kezd a befolyásával és a megszerzett adatokkal?
Korábban felmerült egy javaslat, hogy a Google-t esetleg fel kellene darabolni. Hermann Maurer professzor szerint a vállalat fenyegetést jelent az egész emberiségre, mivel teljesen semmibe veszi látogatói személyes adatainak védelmét, ráadásul monopolisztikus magatartásával veszélyezteti az ember, mint egyén érvényesülését. Emiatt hosszútávon az egész világgazdaság komoly veszélyhelyzetbe kerülhet. Mivel a cég óriási hatalmat és befolyást szerzett, ezért Maurer úgy vélte, hogy eljött az ideje egy ellenlépésnek, vagyis a feldarabolásnak.
"Az arroganciájuk miatt elveszítették az ellenőrzést tetteik fölött. Azt hiszik, hogy minden dologban amibe belekezdenek, lekörözhetik az egész világot. Ráadásul túl magabiztossá váltak" - összegezte véleményét korábban Dennis Kneale, a CNBC amerikai televízió munkatársa is, miután kiderült, hogy az óriáscég is licitálni fog az Egyesült Államokban az újabb mobil működési frekvenciák licenceire.
A jelenség azonban nem kizárólag Google-központú, ugyanígy megfigyelhető az Apple, a Microsoft vagy a Facebook esetében is. A legfontosabb azonban nem egy-egy piaci szereplő befolyásának a mértéke, hanem az, hogy most a hálózatok rendkívül gyorsan és dinamikusan fejlődnek. Éppen ezért kell(ene) figyelni arra, hogy a szolgáltatói paletta sokszínű maradjon és a világháló nyitottsága se vesszen el.
Azt már korábban felismerték a döntéshozók, hogy ha ráteszik a kezüket bizonyos technológiákra, akkor ezzel szinte behozhatatlan előnyre tehetnek szert vetélytársaikkal szemben. Jó példa erre, hogy az Egyesült Államokban a 19. században a távíró szolgálatok megjelenésekor a Western Union Telegraph exkluzív szerződéseket kötött a vasúttársaságokkal és így a vezetékeit a sínek mentén helyezte el. Ezzel a lépéselőnybe került a konkurens cégekkel szemben. Ezt követte az Assocated Press (AP) hírügynökséggel kötött exkluzív szerződés.
Az eredmény: a táviratok és a hírek a Western Union és az AP hálózatán jutottak el a leggyorsabban az emberekhez. Az USA nyugati parti lakosai azonnal megtudták, hogy ha valami fontos dolog történt a keleti parton, s fordítva. Ráadásul mivel az AP a republikánusokhoz közel álló hírügynökség volt, így a párt a választási kampányokban hamarabb el tudta juttatni az üzeneteit az emberekhez, mint a demokraták. Fennáll a lehetősége, hogy ennek az együttműködésnek köszönhetően lehetett Rutherford B. Hayes az Egyesült Államok 19. elnöke. Ugyanezek az előnyök azonban más korszakokban más technológiák esetén is megfigyelhetők voltak.A 2000-es évek új információs birodalmainak már nem az egyes nagyhatalmak, hanem a különböző IT-cégek, elsősorban a Google, a Facebook, az Apple vagy éppen a Twitter számítanak. A céljuk egyértelmű: szeretnék a korábbi információs birodalmakat leváltani, csökkenteni akarják a hálózatokat üzemeltetők befolyását és gyengítenék a piaci pozíciókat azért, hogy a saját megoldásaikkal váltsák fel a konkurensek ajánlatait. A vállalatok harcolnak a felhasználókért és a reklámbevételekért. Az elvük pedig az, hogy ha valamit nem tudsz legyőzni, akkor egyesülj vele. Így köttetnek meg az olyan szövetségek, mint a Google és a Verizon, vagy az elmúlt hónapokban az Apple és a News Corp., illetve a Nokia és a Microsoft paktuma.
Különösen az Apple sikerei mutatják meg, hogy a tartalmak és a szolgáltatások vezetékes vagy mobil hozzáférésekkel való összekötése egyrészt innovációs motorként szolgál, másrészt viszont azt a veszélyt hordozza magában, hogy a jövőbeli befektetőknek, piaci szereplőknek jóval kevesebb esélyük lesz. Mindez a hardverek, a szoftverek, a tartalmak, a reklámok, a keresők és a közösségi portálok bizonyos mértékű összeolvadásához vezethet.
A felhasználó egyetlen döntése sok mindent meghatározhat. Az ember tehát nem csak arról dönt, hogy csatlakozik-e mondjuk az iTunes rendszeréhez vagy sem, hanem sokkal többről. A Google ma már nem tekinthető csak webes cégnek, hiszen okostelefont és operációs rendszert is fejleszt, s egyre több piaci területen jelenik meg a termékeivel. Mindez persze önmagában még nem veszélyes, a kérdés az, hogy mit kezd a befolyásával és a megszerzett adatokkal?
Korábban felmerült egy javaslat, hogy a Google-t esetleg fel kellene darabolni. Hermann Maurer professzor szerint a vállalat fenyegetést jelent az egész emberiségre, mivel teljesen semmibe veszi látogatói személyes adatainak védelmét, ráadásul monopolisztikus magatartásával veszélyezteti az ember, mint egyén érvényesülését. Emiatt hosszútávon az egész világgazdaság komoly veszélyhelyzetbe kerülhet. Mivel a cég óriási hatalmat és befolyást szerzett, ezért Maurer úgy vélte, hogy eljött az ideje egy ellenlépésnek, vagyis a feldarabolásnak.
"Az arroganciájuk miatt elveszítették az ellenőrzést tetteik fölött. Azt hiszik, hogy minden dologban amibe belekezdenek, lekörözhetik az egész világot. Ráadásul túl magabiztossá váltak" - összegezte véleményét korábban Dennis Kneale, a CNBC amerikai televízió munkatársa is, miután kiderült, hogy az óriáscég is licitálni fog az Egyesült Államokban az újabb mobil működési frekvenciák licenceire.
A jelenség azonban nem kizárólag Google-központú, ugyanígy megfigyelhető az Apple, a Microsoft vagy a Facebook esetében is. A legfontosabb azonban nem egy-egy piaci szereplő befolyásának a mértéke, hanem az, hogy most a hálózatok rendkívül gyorsan és dinamikusan fejlődnek. Éppen ezért kell(ene) figyelni arra, hogy a szolgáltatói paletta sokszínű maradjon és a világháló nyitottsága se vesszen el.
