A taz nevű napilap két munkatársa gyakorlatilag lehetetlen feladatra vállalkozott: megpróbálták kideríteni, hogy kik állnak az elmúlt hetekben a címlapokra került Wikileaks mögött.

A Wikileaks azután került a reflektorfénybe, hogy egy olyan felvételt hozott nyilvánosságra, amelyen egy amerikai AH-64 Apache harci helikopter személyzete civileket lő le 2007-ben Bagdadban. A portállal kapcsolatos rejtélyeket a Financial Times szerkesztői is próbálták megoldani, de kevés sikerrel. A honlapnak csak a két szóvivője ismert: az egyikük Julian Assange, aki egyben az alapítója is, míg a másik Daniel Schmitt, akinek azonban nem ez a valódi neve.

"Vannak olyan kollégáink, akiknek valóban rettegniük kell az életükért. Én azonban egy nyugati országból, egy viszonylag szabad társadalomból származom. Az én esetemben legfeljebb a postám tűnik el, mint a legutóbb az izlandi szállodámból. Nem véletlen, hogy számunkra a legfontosabb a forrásaink és az informátoraink védelme. Éppen ennek tudható be, hogy Julian Assange mellett csak én vagyok ismert" - hangsúlyozta Daniel Schmitt a taz napilapnak adott exkluzív interjújában.


Daniel Schmitt
A szóvivő elmondta, hogy a bekerülő anyagokat semmiképpen sem politikai szempontok alapján osztályozzák, hanem idővel minden dokumentumot megjelentetnek, ha kiderül, hogy valódi. De nem hozzák nyilvánosságra ugyanakkor a valaki által már előzetesen feldolgozott anyagokat. Schmitt hozzátette, hogy világszerte önkéntes segítőik vannak, akiknek a segítségével meglehetősen jól ellenőrizni tudják, hogy egy adott információ vagy szöveg, esetleg fotó valódi-e. Ők meg tudják állapítani egy beszkennelt iratról, hogy módosítottak-e benne valamit utólag egy képszerkesztő programmal.

A munka végső szakasza a kipucolás. Ez azt jelenti, hogy minden olyan adatot és információt eltüntetnek a fájlból, ami a forrásra kicsit is utalhat. Ezt követi az ellenőrzési folyamat. Ezt a feladatot újságírók, polgárjogi aktivisták és jogászok végzik. Ahogy Schmitt mosolyogva megjegyezte, csupa olyan ember, akik mások agyára tudnak menni és jó kérdéseket tudnak feltenni.

"A bagdadi felvételek esetében még a helyszínre is elutaztunk, mert meg voltunk győződve arról, hogy ebben az esetben ez kifizetődik. Hittük, hogy nemzetközileg is ismertté válhatunk és még több adományt tudunk majd összegyűjteni. Ez sikerült is, hiszen néhány napon belül körülbelül 100 000 eurót kaptunk. Ez világosan jelzi, hogy az emberek fontosnak tartják a munkánkat. Persze támadtak is minket, például Sarah Palin magánlevelezésének nyilvánosságra hozásáért. Elismerem, néha gyomorgörcsöket okoztunk, de a probléma nem ennyire egyszerű. Ő ugyanis a politikai tartalmú leveleit a magán postafiókján keresztül akarta továbbítani és ezzel megsértette volna az információs szabadságra vonatkozó törvényt. A saját szemszögemből ez fontosabb, mint az ő egyéni információs önrendelkezési joga."

De megjelentettük a BNP brit szélsőjobboldali szervezet tagjainak névsorát is. Ugyanakkor mások életét veszélyeztető információkat nem hoznánk nyilvánosságra, akkor ugyanis nem tudnék a tükörbe nézni" - közölte Daniel Schmitt. A Wikileaks szóvivője szerint egy olyan társadalomban élünk, ahol az interneten egyre több információ található meg az emberekről. Senki sem tudja, hogy mennyi adat van egy bizonyos személyről a világhálón. Mindenkinek meg kell tanulnia ezeket a dolgokat felelősségteljesen kezelni. "Azt kell mondanom, hogy a hagyományos sajtóorgánumok az informátorok védelmét tekintve lemaradtak a technikai fejlődés mögött. Mi valóban teljes névtelenséget tudunk garantálni bárkinek, és a Wikileaks semleges. Minket nem érdekel, hogy egy információ a bal- vagy a jobboldalról jön, sem pedig a forrásként szolgáló személy motivációja. Csak ellenőrizzük, majd megjelentetjük az anyagot" - szögezte le végül Schmitt.