SG.hu
Nagyon kifinomult az iráni internetes elsötétítés
A teheráni kormány a legutóbbi, amely digitális sötétségbe borította saját polgárait, ám ez az eset különösen radikális és nagyfokú technikai kifinomultságról árulkodik: nem működnek sem a virtuális magánhálózatok, sem a műholdas kapcsolatok.
Irán néhány nappal ezelőtt teljes internetleállást rendelt el, amely január 8-án, helyi idő szerint este fél kilenc körül kezdődött, és mintegy 85 millió embert szakított el teljesen a külvilágtól. Az ok egyértelmű: a rezsim megpróbálja valahogy megfékezni azokat a tiltakozásokat, amelyek tavaly decemberben robbantak ki Teheránban, miután az ország pénzneme súlyosan összeomlott, az infláció pedig elszabadult. A NetBlocks internetes forgalmat és cenzúrát figyelő platform szerint a leállást követő reggelre Irán internetének 99 százaléka teljes sötétségbe borult. Nemcsak a webhez való hozzáférést vágták el, hanem a vezetékes és mobiltelefonos vonalakat is. A legárulkodóbb azonban az volt, hogy az iráni kormány nagyszabású műveletbe kezdett a GPS-jelek blokkolására és a Starlink elérésének megzavarására is. Ez az Elon Muskhoz köthető műholdkonstelláció az űrből biztosít internetkapcsolatot, és korábbi tiltakozások idején menekülőutat jelentett a lakosság számára. Ezért is különösen jelentős, hogy most ezt a csatornát is igyekeztek elzárni.
Ez már a harmadik nagyobb internetes elsötétítés Iránban. Az első 2019 novemberében történt, amikor a benzinárak emelése elleni tüntetések során több mint 300 ember vesztette életét. A második 2022-ben következett be, Mahsa Amini halála után, aki rendőrségi őrizetben halt meg, miután azért tartóztatták le, mert nem viselt fejkendőt.
A lekapcsolás technikai megvalósítása nagyban függ egy ország infrastruktúrájától. Minél központosítottabb a hálózat, annál könnyebb végrehajtani egy teljes leállást. Ha egy országnak csupán egyetlen mobilszolgáltatója van, vagy csak néhány optikai kábel köti össze a külvilággal, ezek kikapcsolása viszonylag egyszerű. A legfontosabb technikai eszköz a BGP, vagyis a Border Gateway Protocol ellenőrzése, amely lényegében az internet ragasztója. A hálózat egy hatalmas úthálózathoz hasonlítható, ahol az adatok egyik helyről a másikra utaznak. Ahhoz, hogy egy üzenet Madridból egy teheráni szerverhez eljusson, számos csomóponton, úgynevezett routeren kell áthaladnia, amelyek mindig megmutatják a helyes irányt. A BGP az a rendszer, amelyet minden router használ arra, hogy tudja, merre továbbítsa az adatokat a megfelelő cél felé. Minden nagyobb hálózat egyedi azonosítószámmal rendelkezik, amelyet ASN-nek, azaz autonóm rendszerszámnak neveznek. Ez nagyjából olyan, mint egy irányítószám az adott hálózat számára.
Itt lép be az a trükk, amelyet a kormányok az internet kikapcsolására használnak. Null routingnak, azaz nullás útválasztásnak hívják, és a lényege az, hogy a routereknek azt az utasítást adják, dobják el az összes olyan adatforgalmat, amely bizonyos célállomások felé tart. Az adatok egyszerűen eltűnnek, megsemmisülnek, soha nem érkeznek meg. Egy központosított infrastruktúrájú országban, mint amilyen Irán is, a kormány ellenőrzi a fő internetszolgáltatókat, és többféle utasítást adhat nekik. Elrendelheti például, hogy ne hirdessék többé a BGP-útvonalaikat, mintha Irán azt mondaná a világnak: többé nem létezem az internet térképén. A világ többi része innentől nem tudja, hová küldje az adatokat. Az is előfordulhat, hogy célzott null routingot alkalmaznak, vagyis az országon belül a routerek minden olyan adatot eldobnak, amely a globális internet felé próbál kilépni. Szélsőséges esetekben egyes kormányok fizikailag is beavatkoznak: kikapcsolják a berendezéseket, elvágják a kábeleket, vagy leállítják a mobiltelefonos antennákat.
Ha kihúzzák a kábelt, a VPN sem segít
Egy másik technika az egyes adatcsomagok vizsgálata, amelyek a hálózatokon haladnak, és azok blokkolása, amelyek virtuális magánhálózatokhoz, azaz VPN-ekhez kötődnek. Ezek a VPN-ek általában lehetővé teszik az irániak számára, hogy elérjék az egyébként tiltott oldalakat, miközben a kormányzati webhelyek továbbra is hozzáférhetők maradnak. Irán emellett egy belföldi internetet is üzemeltet, egy államilag ellenőrzött hálózatot, amely lehetővé teszi bizonyos szolgáltatások fenntartását, így az ország még egy ilyen elsötétítés idején sem zuhan vissza teljesen az analóg korszakba. Ezek a módszerek azonban nem tökéletesek. Korábbi fellépések során a kormány nehezen tudta olyan gyorsan blokkolni a VPN-eket, ahogyan újak jelentek meg. Egy volt diplomata ezt a folyamatot soha véget nem érő macska egér játékként jellemezte. Ugyanakkor feltételezések szerint egyes VPN-eket maga a kormány üzemeltet csapdaként. A taktika így is elég hatékony ahhoz, hogy lelassítsa az információáramlást.
A Proton VPN, az egyik legnagyobb szolgáltató arról számolt be, hogy az Iránból érkező forgalma jelentősen visszaesett a leállás kezdete óta, ami megerősíti, hogy az infrastruktúrát, amelyen keresztül az emberek egyáltalán elérhetnék az internetet, gyakorlatilag teljesen lekapcsolták. A digitális fellépés egyik megkerülési módja a műholdak használata. A SpaceX által gyártott Starlink terminálok Iránban illegálisak, de a 2022-es tüntetések óta egyre nagyobb számban csempészik be őket az országba. Becslések szerint 40-50 ezer ember rendelkezik Starlink-előfizetéssel az országban. Úgy tűnik azonban, hogy Irán ezekhez a kapcsolatokhoz is megpróbál hozzáférni és megzavarni őket. A lap olyan emberekkel beszélt, akik még mindig viszonylag szabadon használják a Starlinket. „Foltos a helyzet” - mondja egy Iránban tartózkodó, a körülményeket ismerő személy. „Egyeseknél még működik, másoknál - köztük néhány nagykövetségen - úgy tűnik, teljesen megszűnt.”
Az autoriter rezsimek azonban tanulnak. Január 8-a óta az iráni kormány nagyszabású műveletet indított a Starlink elérésének megzavarására, ami a becslések szerint az adatcsomagok mintegy 30 százalékának elvesztéséhez vezetett. Amir Rashidi digitális biztonsági szakértő szerint Irán egyes térségeiben az adatcsomagok akár 80 százaléka is elveszett. Elméletileg rendkívül nehéz a Starlink zavarása, mivel a zavaró eszköznek minden egyes földi terminált és annak műholddal fennálló egyedi kapcsolatát kellene elárasztania jellel. Mivel a terminálok Ka-sávú jeleket használnak, vagyis az elektromágneses spektrum mikrohullámú tartományát, a zavarónak nagyon közel kell lennie a jelhez ahhoz, hogy elnyomja azt. Oroszország ezt Ukrajnában nagy sikerrel alkalmazta, de ott is csak foltokban, a frontvonal mentén, nem pedig az egész ország területén. Városi környezetben az iráni biztonsági erők nagy teljesítményű zavarókat szerelnek fel magas pontokra, így nagyobb területet fednek le. Egy elszánt tüntető azonban képes lehet felvételeket rögzíteni, majd később egy biztonságos távolságban elhelyezett terminálról továbbítani azokat.
Létezik egy másik mód is a Starlink működésének akadályozására. Irán megzavarhatja a GPS-jeleket is, véli Tom Withington elektronikai hadviselési szakértő, ami országos léptékben könnyebben kivitelezhető. A módszer egyszerű, de hatékony. Jammingnek nevezik, és lényegében a jel szándékos zavarását jelenti, amely blokkolja a GPS-műholdak jelét. Ez megakadályozza, hogy a Starlink terminálok pontosan meghatározzák saját helyzetüket, ami megnehezíti számukra annak felismerését, hol keressék a felettük elhaladó műholdakat. Az ehhez szükséges blokkolási technológia katonai jellegű és rendkívül kifinomult, egyes szakértők szerint valószínűleg Oroszországtól vagy Kínától származik. A SpaceX emellett úgynevezett földrajzi korlátozásokat is alkalmaz a terminálokon, megakadályozva azok használatát bizonyos helyeken, például azért, hogy ne irányítsanak drónokat mélyen Oroszország területén. A GPS-jelek meghamisítása így ebben az értelemben is összezavarhatja a rendszert.
Van némi jel arra, hogy január 12-re a tiltakozások lassulhattak, amikor a rezsim nagyszabású ellentüntetéseket szervezett. A tüntetőket visszatarthatta az előző napok erőszakhulláma, amely során a biztonsági erők becslések szerint legalább 500, de akár több mint 1000 embert is megölhettek. A mészárlások eltussolása helyett az állami televízió áldozatok holttesteiről sugárzott felvételeket, és elismerte, hogy sokan közülük „hétköznapi emberek” voltak, nem pedig fegyveres szabotőrök, ahogyan azt a kormány állítja. „Nem keresünk háborút, de felkészültünk a háborúra” - jelentette ki Abbas Aragcsi iráni külügyminiszter január 12-én Teheránban. A helyzet szerinte „teljes ellenőrzés alatt áll”, ami nehezen hihető állítás, és azt is sugallta, hogy az internet-hozzáférést hamarosan helyreállíthatják.
Donald Trump, aki korábban figyelmeztetett arra, hogy beavatkozik, ha a rezsim tüntetőket öl meg, most azon gondolkodik, miként reagáljon az erőszakra. Január 11-én az amerikai elnök kijelentette, hogy egyik célja „az internet újraindítása, ha ez lehetséges”. Az egyik felmerült lehetőség állítólag támadó kiberhadműveletek indítása. Az ilyen akciókat ismerő források szerint azonban rendkívül nehéz lenne ilyen módon működésben tartani Irán internetét, részben azért, mert az iráni állam szoros ellenőrzést gyakorol a távközlési vállalatok felett. Sokkal egyszerűbb megoldás lenne Irán elárasztása Starlink terminálokkal, amelyeket például Törökország felől, jól bejáratott csempészútvonalakon juttatnának be az országba, hasonlóan ahhoz, ahogyan Elon Musk a orosz invázió korai szakaszában Ukrajnát segítette. Ez akkor felbecsülhetetlen értékű mentőövet jelentett az ország fegyveres erői számára. „Lehet, hogy beszélünk Elonnal” - mondta Trump. „Mert, ahogy tudják, ő nagyon jó az ilyen dolgokban.”
Irán ugyanakkor nem az első, és aligha az utolsó autoriter rezsim, amely a kommunikáció elvágásához nyúl, hogy így próbálja megfékezni az utcai tiltakozásokat. Az Amnesty International szerint az internetleállás célja, hogy „elfedjék a jogsértéseket egy egyre súlyosabb és halálos kimenetelű elnyomás során”. A digitális jogokkal foglalkozó Access Now nevű civil szervezet szerint 2024 világszerte rekordév volt az internetes elsötétítések számát tekintve, összesen 296 leállást dokumentáltak 54 országban. A három legnagyobb cenzor Mianmar volt 85 esettel, India 84-gyel és Pakisztán 21-gyel. India immár hetedik éve vezeti a világranglistát, 2023 és 2024 között összesen 200 leállási rendelettel. Iránban csak 2022-ben 18 internetes elsötétítés történt.
Afrikában 2024 volt a valaha mért legrosszabb év, 15 országban összesen 21 leállással. Etiópia rendelkezik a kontinens leghosszabb ilyen jellegű múltjával, az elmúlt évtizedben körülbelül 30 alkalommal vágták el az internetet. A jelentés szerint az internet lekapcsolásának legfőbb kiváltó okai a belső konfliktusok és a külső háborúk voltak, ezek 11 országban 103 dokumentált esetet tettek ki, köztük Etiópiában, Izraelben és Palesztinában, Mianmarban, Oroszországban és Ukrajnában. A tüntetések és a választások szintén jelentős számú leállást eredményeztek. 2024-ben 12 internetes elsötétítés kapcsolódott választásokhoz nyolc országban: Azerbajdzsánban, a Comore-szigeteken, Indiában, Mauritániában, Mozambikban, Pakisztánban, Ugandában és Venezuelában.
Egy különösen vitatott, bár szokatlan felhasználási mód hét országban jelent meg: Algériában, Jordániában, Kenyában, Indiában, Irakban, Mauritániában és Szíriában összesen 16 alkalommal vágták el az internetet az iskolai vizsgák alatti csalás megelőzése érdekében. A szólásszabadságra gyakorolt következmények minden esetben nyilvánvalóak. Rebecca White, az Amnesty International munkatársa így fogalmazta meg ezt tömören: „Az internet lekapcsolása digitális sötétségbe taszítja az embereket, megakadályozva, hogy az országon belüliek információhoz jussanak, vagy megosszák azt a külvilággal.” Felmerül az is, hogy van-e bármilyen jogi vagy diplomáciai következménye annak, ha egy kormány ilyet tesz. A válasz többnyire az, hogy alig van. Az Amnesty International szerint a teljes internetleállások aránytalanok a nemzetközi emberi jogi jogrend alapján, és soha nem lenne szabad alkalmazni őket, még rendkívüli helyzetekben sem.
Nigéria azonban egy ritka ellenpélda. Amikor ott az állam internetes elsötétítést rendelt el, a civil társadalom bíróságon támadta meg a döntést, és az ítélet kimondta, hogy a leállás nem volt jogszerű, nem volt szükséges és nem volt arányos. A bíróság ezért kötelezte a kormányt a tilalom feloldására.
Irán néhány nappal ezelőtt teljes internetleállást rendelt el, amely január 8-án, helyi idő szerint este fél kilenc körül kezdődött, és mintegy 85 millió embert szakított el teljesen a külvilágtól. Az ok egyértelmű: a rezsim megpróbálja valahogy megfékezni azokat a tiltakozásokat, amelyek tavaly decemberben robbantak ki Teheránban, miután az ország pénzneme súlyosan összeomlott, az infláció pedig elszabadult. A NetBlocks internetes forgalmat és cenzúrát figyelő platform szerint a leállást követő reggelre Irán internetének 99 százaléka teljes sötétségbe borult. Nemcsak a webhez való hozzáférést vágták el, hanem a vezetékes és mobiltelefonos vonalakat is. A legárulkodóbb azonban az volt, hogy az iráni kormány nagyszabású műveletbe kezdett a GPS-jelek blokkolására és a Starlink elérésének megzavarására is. Ez az Elon Muskhoz köthető műholdkonstelláció az űrből biztosít internetkapcsolatot, és korábbi tiltakozások idején menekülőutat jelentett a lakosság számára. Ezért is különösen jelentős, hogy most ezt a csatornát is igyekeztek elzárni.
Ez már a harmadik nagyobb internetes elsötétítés Iránban. Az első 2019 novemberében történt, amikor a benzinárak emelése elleni tüntetések során több mint 300 ember vesztette életét. A második 2022-ben következett be, Mahsa Amini halála után, aki rendőrségi őrizetben halt meg, miután azért tartóztatták le, mert nem viselt fejkendőt.
Update: It has been 108 hours since #Iran introduced a nationwide internet shutdown leaving Iranians isolated from the rest of the world and each other
— NetBlocks (@netblocks) January 13, 2026
The rights to free speech and free assembly are inviolable and must be protected #DigitalBlackoutIran pic.twitter.com/2pfCOpf6dm
A lekapcsolás technikai megvalósítása nagyban függ egy ország infrastruktúrájától. Minél központosítottabb a hálózat, annál könnyebb végrehajtani egy teljes leállást. Ha egy országnak csupán egyetlen mobilszolgáltatója van, vagy csak néhány optikai kábel köti össze a külvilággal, ezek kikapcsolása viszonylag egyszerű. A legfontosabb technikai eszköz a BGP, vagyis a Border Gateway Protocol ellenőrzése, amely lényegében az internet ragasztója. A hálózat egy hatalmas úthálózathoz hasonlítható, ahol az adatok egyik helyről a másikra utaznak. Ahhoz, hogy egy üzenet Madridból egy teheráni szerverhez eljusson, számos csomóponton, úgynevezett routeren kell áthaladnia, amelyek mindig megmutatják a helyes irányt. A BGP az a rendszer, amelyet minden router használ arra, hogy tudja, merre továbbítsa az adatokat a megfelelő cél felé. Minden nagyobb hálózat egyedi azonosítószámmal rendelkezik, amelyet ASN-nek, azaz autonóm rendszerszámnak neveznek. Ez nagyjából olyan, mint egy irányítószám az adott hálózat számára.
Itt lép be az a trükk, amelyet a kormányok az internet kikapcsolására használnak. Null routingnak, azaz nullás útválasztásnak hívják, és a lényege az, hogy a routereknek azt az utasítást adják, dobják el az összes olyan adatforgalmat, amely bizonyos célállomások felé tart. Az adatok egyszerűen eltűnnek, megsemmisülnek, soha nem érkeznek meg. Egy központosított infrastruktúrájú országban, mint amilyen Irán is, a kormány ellenőrzi a fő internetszolgáltatókat, és többféle utasítást adhat nekik. Elrendelheti például, hogy ne hirdessék többé a BGP-útvonalaikat, mintha Irán azt mondaná a világnak: többé nem létezem az internet térképén. A világ többi része innentől nem tudja, hová küldje az adatokat. Az is előfordulhat, hogy célzott null routingot alkalmaznak, vagyis az országon belül a routerek minden olyan adatot eldobnak, amely a globális internet felé próbál kilépni. Szélsőséges esetekben egyes kormányok fizikailag is beavatkoznak: kikapcsolják a berendezéseket, elvágják a kábeleket, vagy leállítják a mobiltelefonos antennákat.
Proton VPN sessions originating in Iran are dipping, confirming the infrastructure which allows people to access the internet is being shut down.
— Proton VPN (@ProtonVPN) January 8, 2026
Normally, Proton VPN helps people affected by censorship to circumvent it, but in this case, the internet has been shut off entirely. https://t.co/09pCzqqZ7R pic.twitter.com/9AamyvGgq5
Ha kihúzzák a kábelt, a VPN sem segít
Egy másik technika az egyes adatcsomagok vizsgálata, amelyek a hálózatokon haladnak, és azok blokkolása, amelyek virtuális magánhálózatokhoz, azaz VPN-ekhez kötődnek. Ezek a VPN-ek általában lehetővé teszik az irániak számára, hogy elérjék az egyébként tiltott oldalakat, miközben a kormányzati webhelyek továbbra is hozzáférhetők maradnak. Irán emellett egy belföldi internetet is üzemeltet, egy államilag ellenőrzött hálózatot, amely lehetővé teszi bizonyos szolgáltatások fenntartását, így az ország még egy ilyen elsötétítés idején sem zuhan vissza teljesen az analóg korszakba. Ezek a módszerek azonban nem tökéletesek. Korábbi fellépések során a kormány nehezen tudta olyan gyorsan blokkolni a VPN-eket, ahogyan újak jelentek meg. Egy volt diplomata ezt a folyamatot soha véget nem érő macska egér játékként jellemezte. Ugyanakkor feltételezések szerint egyes VPN-eket maga a kormány üzemeltet csapdaként. A taktika így is elég hatékony ahhoz, hogy lelassítsa az információáramlást.
A Proton VPN, az egyik legnagyobb szolgáltató arról számolt be, hogy az Iránból érkező forgalma jelentősen visszaesett a leállás kezdete óta, ami megerősíti, hogy az infrastruktúrát, amelyen keresztül az emberek egyáltalán elérhetnék az internetet, gyakorlatilag teljesen lekapcsolták. A digitális fellépés egyik megkerülési módja a műholdak használata. A SpaceX által gyártott Starlink terminálok Iránban illegálisak, de a 2022-es tüntetések óta egyre nagyobb számban csempészik be őket az országba. Becslések szerint 40-50 ezer ember rendelkezik Starlink-előfizetéssel az országban. Úgy tűnik azonban, hogy Irán ezekhez a kapcsolatokhoz is megpróbál hozzáférni és megzavarni őket. A lap olyan emberekkel beszélt, akik még mindig viszonylag szabadon használják a Starlinket. „Foltos a helyzet” - mondja egy Iránban tartózkodó, a körülményeket ismerő személy. „Egyeseknél még működik, másoknál - köztük néhány nagykövetségen - úgy tűnik, teljesen megszűnt.”
Az autoriter rezsimek azonban tanulnak. Január 8-a óta az iráni kormány nagyszabású műveletet indított a Starlink elérésének megzavarására, ami a becslések szerint az adatcsomagok mintegy 30 százalékának elvesztéséhez vezetett. Amir Rashidi digitális biztonsági szakértő szerint Irán egyes térségeiben az adatcsomagok akár 80 százaléka is elveszett. Elméletileg rendkívül nehéz a Starlink zavarása, mivel a zavaró eszköznek minden egyes földi terminált és annak műholddal fennálló egyedi kapcsolatát kellene elárasztania jellel. Mivel a terminálok Ka-sávú jeleket használnak, vagyis az elektromágneses spektrum mikrohullámú tartományát, a zavarónak nagyon közel kell lennie a jelhez ahhoz, hogy elnyomja azt. Oroszország ezt Ukrajnában nagy sikerrel alkalmazta, de ott is csak foltokban, a frontvonal mentén, nem pedig az egész ország területén. Városi környezetben az iráni biztonsági erők nagy teljesítményű zavarókat szerelnek fel magas pontokra, így nagyobb területet fednek le. Egy elszánt tüntető azonban képes lehet felvételeket rögzíteni, majd később egy biztonságos távolságban elhelyezett terminálról továbbítani azokat.
Létezik egy másik mód is a Starlink működésének akadályozására. Irán megzavarhatja a GPS-jeleket is, véli Tom Withington elektronikai hadviselési szakértő, ami országos léptékben könnyebben kivitelezhető. A módszer egyszerű, de hatékony. Jammingnek nevezik, és lényegében a jel szándékos zavarását jelenti, amely blokkolja a GPS-műholdak jelét. Ez megakadályozza, hogy a Starlink terminálok pontosan meghatározzák saját helyzetüket, ami megnehezíti számukra annak felismerését, hol keressék a felettük elhaladó műholdakat. Az ehhez szükséges blokkolási technológia katonai jellegű és rendkívül kifinomult, egyes szakértők szerint valószínűleg Oroszországtól vagy Kínától származik. A SpaceX emellett úgynevezett földrajzi korlátozásokat is alkalmaz a terminálokon, megakadályozva azok használatát bizonyos helyeken, például azért, hogy ne irányítsanak drónokat mélyen Oroszország területén. A GPS-jelek meghamisítása így ebben az értelemben is összezavarhatja a rendszert.
Van némi jel arra, hogy január 12-re a tiltakozások lassulhattak, amikor a rezsim nagyszabású ellentüntetéseket szervezett. A tüntetőket visszatarthatta az előző napok erőszakhulláma, amely során a biztonsági erők becslések szerint legalább 500, de akár több mint 1000 embert is megölhettek. A mészárlások eltussolása helyett az állami televízió áldozatok holttesteiről sugárzott felvételeket, és elismerte, hogy sokan közülük „hétköznapi emberek” voltak, nem pedig fegyveres szabotőrök, ahogyan azt a kormány állítja. „Nem keresünk háborút, de felkészültünk a háborúra” - jelentette ki Abbas Aragcsi iráni külügyminiszter január 12-én Teheránban. A helyzet szerinte „teljes ellenőrzés alatt áll”, ami nehezen hihető állítás, és azt is sugallta, hogy az internet-hozzáférést hamarosan helyreállíthatják.
Donald Trump, aki korábban figyelmeztetett arra, hogy beavatkozik, ha a rezsim tüntetőket öl meg, most azon gondolkodik, miként reagáljon az erőszakra. Január 11-én az amerikai elnök kijelentette, hogy egyik célja „az internet újraindítása, ha ez lehetséges”. Az egyik felmerült lehetőség állítólag támadó kiberhadműveletek indítása. Az ilyen akciókat ismerő források szerint azonban rendkívül nehéz lenne ilyen módon működésben tartani Irán internetét, részben azért, mert az iráni állam szoros ellenőrzést gyakorol a távközlési vállalatok felett. Sokkal egyszerűbb megoldás lenne Irán elárasztása Starlink terminálokkal, amelyeket például Törökország felől, jól bejáratott csempészútvonalakon juttatnának be az országba, hasonlóan ahhoz, ahogyan Elon Musk a orosz invázió korai szakaszában Ukrajnát segítette. Ez akkor felbecsülhetetlen értékű mentőövet jelentett az ország fegyveres erői számára. „Lehet, hogy beszélünk Elonnal” - mondta Trump. „Mert, ahogy tudják, ő nagyon jó az ilyen dolgokban.”
Irán ugyanakkor nem az első, és aligha az utolsó autoriter rezsim, amely a kommunikáció elvágásához nyúl, hogy így próbálja megfékezni az utcai tiltakozásokat. Az Amnesty International szerint az internetleállás célja, hogy „elfedjék a jogsértéseket egy egyre súlyosabb és halálos kimenetelű elnyomás során”. A digitális jogokkal foglalkozó Access Now nevű civil szervezet szerint 2024 világszerte rekordév volt az internetes elsötétítések számát tekintve, összesen 296 leállást dokumentáltak 54 országban. A három legnagyobb cenzor Mianmar volt 85 esettel, India 84-gyel és Pakisztán 21-gyel. India immár hetedik éve vezeti a világranglistát, 2023 és 2024 között összesen 200 leállási rendelettel. Iránban csak 2022-ben 18 internetes elsötétítés történt.
Afrikában 2024 volt a valaha mért legrosszabb év, 15 országban összesen 21 leállással. Etiópia rendelkezik a kontinens leghosszabb ilyen jellegű múltjával, az elmúlt évtizedben körülbelül 30 alkalommal vágták el az internetet. A jelentés szerint az internet lekapcsolásának legfőbb kiváltó okai a belső konfliktusok és a külső háborúk voltak, ezek 11 országban 103 dokumentált esetet tettek ki, köztük Etiópiában, Izraelben és Palesztinában, Mianmarban, Oroszországban és Ukrajnában. A tüntetések és a választások szintén jelentős számú leállást eredményeztek. 2024-ben 12 internetes elsötétítés kapcsolódott választásokhoz nyolc országban: Azerbajdzsánban, a Comore-szigeteken, Indiában, Mauritániában, Mozambikban, Pakisztánban, Ugandában és Venezuelában.
Egy különösen vitatott, bár szokatlan felhasználási mód hét országban jelent meg: Algériában, Jordániában, Kenyában, Indiában, Irakban, Mauritániában és Szíriában összesen 16 alkalommal vágták el az internetet az iskolai vizsgák alatti csalás megelőzése érdekében. A szólásszabadságra gyakorolt következmények minden esetben nyilvánvalóak. Rebecca White, az Amnesty International munkatársa így fogalmazta meg ezt tömören: „Az internet lekapcsolása digitális sötétségbe taszítja az embereket, megakadályozva, hogy az országon belüliek információhoz jussanak, vagy megosszák azt a külvilággal.” Felmerül az is, hogy van-e bármilyen jogi vagy diplomáciai következménye annak, ha egy kormány ilyet tesz. A válasz többnyire az, hogy alig van. Az Amnesty International szerint a teljes internetleállások aránytalanok a nemzetközi emberi jogi jogrend alapján, és soha nem lenne szabad alkalmazni őket, még rendkívüli helyzetekben sem.
Nigéria azonban egy ritka ellenpélda. Amikor ott az állam internetes elsötétítést rendelt el, a civil társadalom bíróságon támadta meg a döntést, és az ítélet kimondta, hogy a leállás nem volt jogszerű, nem volt szükséges és nem volt arányos. A bíróság ezért kötelezte a kormányt a tilalom feloldására.