SG.hu·
Már a hettiták is alkalmaztak biológiai fegyvert?
A Közel-Keletről származó ősi feljegyzések arra engednek következtetni, hogy a biológiai hadviselés több mint 3300 évre nyúlhat vissza, számol be a New Scientist.
Siro Trevisanato mikrobiológus szerint több történelmi dokumentum utal arra, hogy a hettiták - birodalmuk a mai Törökországtól Szíria északi részéig húzódott - fertőzött kosokat küldtek az ellenséges területekre, hogy tularémiával, egy pusztító bakteriális fertőzéssel gyengítsék le a lakosságot. A tularémia kórokozóját, a Francisella tularensis baktériumot a mai napig a potenciális bioterror eszközök között tartják számon.
A szakértők szerint több bizonyítékra lesz szükség ahhoz, hogy egyöntetűen ki lehessen jelenteni, a hettiták szándékosan akartak betegséget terjeszteni az állatokkal, azt azonban ők is elismerik, ha mindez igaznak bizonyul, akkor ez az eset lesz a biológiai hadviselés legkorábbi ismert példája.
A tularémia többféleképpen is átkerülhet az állatokról, például a birkákról vagy nyulakról az emberre. Legtöbbször az állatokon élősködő kullancsok adják tovább a kórt, de fertőzhet az állati szövetekkel való kontaktus, húsfeldolgozás, nyúzás során is.
A betegség pár napos lappangás után hirtelen lendül akcióba magas lázzal, fejfájással és émelygéssel, ha csípéssel fertőződött az egyén a bőr a csípésnél fekélyessé válhat. Szövődményként agyhártya-, szívburok-, csontvelőgyulladás alakulhat ki. A modern gyógyászat már meg tudja gátolni a kórt, a megfelelő antibiotikumos kezelések nélkül azonban a fertőzöttek 15%-a belehal a betegségbe, ami ma a legtöbb országban alig ismert, bár tőlünk nem túl messze, Bulgáriában jelenleg is számolnak vele.
Trevisanato szerint a tularémia okolható a "hettita pestisként" elhíresült halálos járványért, ami i.e. 14-ban pusztított a Közel-Keleten. I.e. 1335 környékén Akhenaten egyiptomi uralkodónak írt levelek számolnak be egy járványról Szimirában, egy föníciai városban, ami a mai libanoni-szír határon feküdt. A szövegben egy borzalmas betegségről írnak, ami bénulást és halált okoz, illetve azt is megemlítik, hogy a kór miatt megtiltották a szamarak használatát a karavánokban. Trevisanato szerint ez utóbbi jelzi, hogy a város lakóit tularémia fertőzte meg, a kór ugyanis a szamarakat is megtámadhatja, illetve az általuk hordozott élősködőket, ezért a szamarak távoltartása a szállításoktól egyfajta próbálkozás lehetett a terjedés meggátolására.
Egy évtizeddel később a hettiták megtámadták a legyengült szimiraiakat. "A hettiták fosztogattak, zsákmányuk között állatok is voltak, melyeket haza vittek, velük együtt pedig a tularémiát is átszállították" - magyarázta Trevisanato. Nem sokkal később a hettiták között is kezdte felütni fejét a kór, a történelem pedig megismételte önmagát. A nyugat-anatóliai Arzawa felfigyelt a hettiták gyengeségére, és úgy döntöttek támadást intéznek ellenük. "Úgy vélték, ha most támadnak, addig tolhatják a határvonalat, ameddig csak szeretnék" - tette hozzá Trevisanato.
Különös módon azonban az i.e. 1320 és 1318 között zajló háborúskodás alatt egyre több kos tűnt fel Arzawa útjain. Az arzawaiak befogták a kóborló jószágokat és részben saját élőállat állományuk szaporítására kezdték használni. Nem sokkal később náluk is megjelent a kór, az arzawaiak pedig kezdték gyanítani az állatok feltűnése és a közösségben egyre terjedő fertőzés közötti összefüggést: a hettiták között valaki kiagyalta, hogy a fertőzött állatok, ahogy náluk, úgy az ellenségnél is súlyos problémákat okozhatnak, taglalta Trevisanato. Ha valóban így akarták, akkor a hettiták számítása teljes egészében bevált, Arzawa lakói ugyanis annyira legyengültek a betegségnek köszönhetően, hogy a területszerzési kísérletük teljes egészében kudarcba fulladt.
Jonathan Tucker, a washingtoni James Martin Fegyverzetcsökkentési Tanulmányok Központjának kémiai és biológia fegyverekkel foglalkozó munkatársa szerint felettébb érdekes Trevisanato elmélete, különösen hogy a tularémiára nincs vakcina és jelenleg is a lehetséges biológiai fegyverként bevethető ágensek között tartják számon. Mindezek mellett ahhoz, hogy a kosokat valódi biológiai fegyverként lehessen értékelni, egyértelmű bizonyítékok kellenek, hogy a hettiták tudatában voltak a betegség terjedési módozatainak és az állatokkal szándékosan a betegséget akarták terjeszteni. Amíg ez nem áll rendelkezésre, addig csak spekulációról beszélhetünk, tette hozzá egy másik szakértő, Mark Wheelis.
Siro Trevisanato mikrobiológus szerint több történelmi dokumentum utal arra, hogy a hettiták - birodalmuk a mai Törökországtól Szíria északi részéig húzódott - fertőzött kosokat küldtek az ellenséges területekre, hogy tularémiával, egy pusztító bakteriális fertőzéssel gyengítsék le a lakosságot. A tularémia kórokozóját, a Francisella tularensis baktériumot a mai napig a potenciális bioterror eszközök között tartják számon.
A szakértők szerint több bizonyítékra lesz szükség ahhoz, hogy egyöntetűen ki lehessen jelenteni, a hettiták szándékosan akartak betegséget terjeszteni az állatokkal, azt azonban ők is elismerik, ha mindez igaznak bizonyul, akkor ez az eset lesz a biológiai hadviselés legkorábbi ismert példája.
A tularémia többféleképpen is átkerülhet az állatokról, például a birkákról vagy nyulakról az emberre. Legtöbbször az állatokon élősködő kullancsok adják tovább a kórt, de fertőzhet az állati szövetekkel való kontaktus, húsfeldolgozás, nyúzás során is. A betegség pár napos lappangás után hirtelen lendül akcióba magas lázzal, fejfájással és émelygéssel, ha csípéssel fertőződött az egyén a bőr a csípésnél fekélyessé válhat. Szövődményként agyhártya-, szívburok-, csontvelőgyulladás alakulhat ki. A modern gyógyászat már meg tudja gátolni a kórt, a megfelelő antibiotikumos kezelések nélkül azonban a fertőzöttek 15%-a belehal a betegségbe, ami ma a legtöbb országban alig ismert, bár tőlünk nem túl messze, Bulgáriában jelenleg is számolnak vele.
Trevisanato szerint a tularémia okolható a "hettita pestisként" elhíresült halálos járványért, ami i.e. 14-ban pusztított a Közel-Keleten. I.e. 1335 környékén Akhenaten egyiptomi uralkodónak írt levelek számolnak be egy járványról Szimirában, egy föníciai városban, ami a mai libanoni-szír határon feküdt. A szövegben egy borzalmas betegségről írnak, ami bénulást és halált okoz, illetve azt is megemlítik, hogy a kór miatt megtiltották a szamarak használatát a karavánokban. Trevisanato szerint ez utóbbi jelzi, hogy a város lakóit tularémia fertőzte meg, a kór ugyanis a szamarakat is megtámadhatja, illetve az általuk hordozott élősködőket, ezért a szamarak távoltartása a szállításoktól egyfajta próbálkozás lehetett a terjedés meggátolására.
Egy évtizeddel később a hettiták megtámadták a legyengült szimiraiakat. "A hettiták fosztogattak, zsákmányuk között állatok is voltak, melyeket haza vittek, velük együtt pedig a tularémiát is átszállították" - magyarázta Trevisanato. Nem sokkal később a hettiták között is kezdte felütni fejét a kór, a történelem pedig megismételte önmagát. A nyugat-anatóliai Arzawa felfigyelt a hettiták gyengeségére, és úgy döntöttek támadást intéznek ellenük. "Úgy vélték, ha most támadnak, addig tolhatják a határvonalat, ameddig csak szeretnék" - tette hozzá Trevisanato. Különös módon azonban az i.e. 1320 és 1318 között zajló háborúskodás alatt egyre több kos tűnt fel Arzawa útjain. Az arzawaiak befogták a kóborló jószágokat és részben saját élőállat állományuk szaporítására kezdték használni. Nem sokkal később náluk is megjelent a kór, az arzawaiak pedig kezdték gyanítani az állatok feltűnése és a közösségben egyre terjedő fertőzés közötti összefüggést: a hettiták között valaki kiagyalta, hogy a fertőzött állatok, ahogy náluk, úgy az ellenségnél is súlyos problémákat okozhatnak, taglalta Trevisanato. Ha valóban így akarták, akkor a hettiták számítása teljes egészében bevált, Arzawa lakói ugyanis annyira legyengültek a betegségnek köszönhetően, hogy a területszerzési kísérletük teljes egészében kudarcba fulladt.
Jonathan Tucker, a washingtoni James Martin Fegyverzetcsökkentési Tanulmányok Központjának kémiai és biológia fegyverekkel foglalkozó munkatársa szerint felettébb érdekes Trevisanato elmélete, különösen hogy a tularémiára nincs vakcina és jelenleg is a lehetséges biológiai fegyverként bevethető ágensek között tartják számon. Mindezek mellett ahhoz, hogy a kosokat valódi biológiai fegyverként lehessen értékelni, egyértelmű bizonyítékok kellenek, hogy a hettiták tudatában voltak a betegség terjedési módozatainak és az állatokkal szándékosan a betegséget akarták terjeszteni. Amíg ez nem áll rendelkezésre, addig csak spekulációról beszélhetünk, tette hozzá egy másik szakértő, Mark Wheelis.