Azt hiszem nem kell magyaráznom, hogy egy pásztornép agresszívebb, mint a földművelő. Ezt korábban már kifejtettem. Emelett, a zsidóknál a gyilkosság nem volt ritka, lásd például Káin és Ábel történetét. Vagy ott van Ábrahám, aki saját fiát készült megölni, és feláldozni Istennek, aki ezt megtiltotta - korábban ugyanis ez bevett szokás volt, és nem csak a zsidóknál, hanem a görögöknél is (lásd: "Iphigénia Auliszban"), - majd megtörtént a váltás: a zsidók bárányokat kezdtek áldozni (a görögök bikát, és ha valaki nagyon sokat áldozott, mert megtehette, az volt a hekatomba).
Ismételjük akkor el: az emberáldozatok az ókori társadalmakban megszokottak voltak, és valamikor a kőkorból a rézkorba való átmenet idején szűntek meg egyes (!) népeknél, ha jól tudom. Helyüket állatáldozatok váltották fel.
Azok a társadalmak, amelyek nem mentek végig ezen az evolúción, eltűntek a történelem süllyesztőjében: aztékok, inkák, maják, kelták (!) stb.
A hunok egy érdekes eset, mert ők áttértek az állatáldozatokra (lovat áldoztak), azonban a király halálakor a szorosan vett udvartartás feláldozták. Ez, ha nem tévedek, ősi keleti szokás, a suméroknál is jelen volt.
Jézus forradalma a mentalitásban az volt, hogy az állatáldozat helyett egyszeri alkalommal felkínálta önmagát, előtte természetesen kifejtve, hogy ez lesz a végső, utána elég csak szimbolikus áldozatot bemutatni: a kenyér és bor színében (ezek jelképezték az ő testét és vérét).
A fentiek természetesen a rituális, vallásos céllal elkövetett gyilkosságokra vonatkoznak, de rituális gyilkosság véleményem szerint csak olyan társadalomban létezhet, ahol létezik úgy is, mint közönséges bűncselekmény.
Ami minket, magyarokat illet, a honfoglaláskor az állatáldozatos szakaszban voltunk, majd viszonylag gyorsan megtörtént a megkeresztelkedés. A kezdeti szakaszban nem volt ritka királyaink között az erőszakoskodás (megvakítás, lekaszabolás), és nyilván a köznép sem volt kivétel. Aztán a kedélyek lassan megnyugodtak, és csak uralkodóváltás, idegen betörés, belső felkelés idején forrósodott fel a levegő. Voltak olyan falusi közösségek, ahol akár egy emberöltő is eltelt, anélkül, hogy kirívó bűncselekmény előfordult volna. Ha történt 30 évben egy, arról legendát szőttek, balladát szereztek. Nagyszámú idegen betelepülése (kunok, románok, szászok) és háborúk idején persze nagyon olcsó volt az emberi élet, a köztörvényes bűncselekmények is megsokasodtak. Ezek ellen az egyház, az a sokat szidott római-katolikus egyház (illetve a belőle kivált protestánsok) harcolt a legkövetkezetesebben.