SG.hu
A kínai cégek nyíltan hirdetik, hogy a SpaceX-et akarják lemásolni
Szinte minden hónapban felbukkan egy új kínai indítócégtől egy rakétadizájn és egy terv, mely szerint néhány éven belül el fogják érni a Föld körüli pályát. Sokáig ezeknek a cégeknek a többsége olyan terveket mutatott be, amelyek nagyon hasonlítottak a SpaceX Falcon 9 rakétájára.
Az első ilyen középméretű utánzó rakéta a LandSpace által épített Zhuque-3 volt, melyet fel is lőttek e hónap elején. A küldetés fő céljai normálisan zajlottak, de a Zhuque-3 leszállási kísérlete meghiúsult, ami az első repülésnél tökéletesen elfogadható. Azonban az elmúlt év során egy határozott változás figyelhető meg a kínai bejelentésekben az új indítástechnológiák kapcsán. Ahogy a SpaceX is azon munkálkodik, hogy áttérjen a jól bevált Falcon 9 rakétáról - amely most már másfél évtizede repül - a teljesen újrahasznosítható Starship dizájnra, úgy a kínai cégek is módosítják elképzeléseiket.
A trendet a kínai kormány indította. Az adminisztráció 2024 novemberében jelentős irányváltást jelentett be szupernehéz rakétája, a Long March 9 programjában. A korábbi terv helyett - amely egy teljesen eldobható, háromfokozatú rakéta volt az oldalára erősített szilárd hajtóművekkel - az állami rakétaépítő egy olyan járművet tárt a nyilvánosság elé, amely a SpaceX teljesen újrahasznosítható Starshipjét utánozta. Közvetlenül ezután egy Cosmoleap nevű kínai indítócég bejelentette, hogy néhány éven belül teljesen újrahasznosítható eszközt fejleszt. A finanszírozás bejelentését kísérő animációs videó azt sugallta, hogy a vállalat a SpaceX által sikeresen alkalmazott fogótorony-módszert akarja lemásolni.
Azután júniusban egy Astronstone nevű cég is azt közölte, hogy rozsdamentes acélból készült, metánnal hajtott rakétán dolgozik, amely szintén toronybefogásos rendszert alkalmazna az első fokozat visszanyerésére. Az Astronstone még csak meg sem próbálta titkolni a másolást: kijelentette, hogy „teljes mértékben összehangolja műszaki megközelítését Elon Musk SpaceX-ével”. Legutóbb pedig pénteken, a kormányhoz közel álló China.com arról adott hírt, hogy egy Beijing Leading Rocket Technology nevű cég még tovább ment egy lépéssel: a járművét „Starship-1”-nek nevezte el, és hozzátette, hogy az új rakéta mesterséges intelligencia által fejlesztett funkciókkal bővül majd, és „teljesen újrahasznosítható MI-rakétaként” hirdetik.
Érdemes megjegyezni, hogy a Long March 9 kormányzati járművével ellentétben a kínai startupok többsége kisebb Starship-verziókkal indul, ami érthető, mert lehetetlen lenne egy startup számára, hogy rögtön a kezdéskor egy szupernehéz rakétát építsen. És természetesen ezek közül a sok cég közül sok nem jut túl a PowerPoint-fázison. Az amerikai kereskedelmi indítóipar is hasonló eufórikus szakaszon ment keresztül mintegy egy évtizeddel ezelőtt, bár akkor jóval nagyobb változatosság volt a rakétatervek között, amikor több tucat startup létezett. Végül csak kis töredékük érte el a Föld körüli pályát.
Bár a kínai tőkepiaci és finanszírozási mechanizmusok különböznek az Egyesült Államokétól, a befektetőket mégis a növekedés és a hosszú távú profit ígérete hajtja. Emiatt logikusnak tűnik a legsikeresebb amerikai indítócég, a SpaceX és előremutató technológiája, a Starship utánzása. A kínai startupok azt ígérik a befektetőknek, hogy ők lehetnek Kína SpaceX-e, és a legnyilvánvalóbb út ennek elérésére a hasonló rakéták építése. De senki sem tudja biztosan megjósolni, hogy a kínai startupok képesek lesznek-e működésre bírni egy Starshipet. Végtére is a SpaceX még mindig fejlesztési fázisban van a saját szupernehéz termékével.
Az is nyitott kérdés, hogy a Starship dizájnja lefelé skálázható-e. Egy kisebb Starship építése nem feltétlenül egyszerűbb, mint az eredetié, és a dizájn bizonyos küszöbérték alatt működésképtelen lehet. Például amikor az amerikai Stoke Space szintén megpróbálja megoldani a teljes és gyors újrahasznosítást egy kisebb indítójárművel, de ők már egy teljesen eltérő, újszerű felső fokozatot és hővédő pajzsot választottak, amely teljesen különbözik a SpaceX szupernehéz rakétájánál alkalmazott megoldástól.
Az első ilyen középméretű utánzó rakéta a LandSpace által épített Zhuque-3 volt, melyet fel is lőttek e hónap elején. A küldetés fő céljai normálisan zajlottak, de a Zhuque-3 leszállási kísérlete meghiúsult, ami az első repülésnél tökéletesen elfogadható. Azonban az elmúlt év során egy határozott változás figyelhető meg a kínai bejelentésekben az új indítástechnológiák kapcsán. Ahogy a SpaceX is azon munkálkodik, hogy áttérjen a jól bevált Falcon 9 rakétáról - amely most már másfél évtizede repül - a teljesen újrahasznosítható Starship dizájnra, úgy a kínai cégek is módosítják elképzeléseiket.
A trendet a kínai kormány indította. Az adminisztráció 2024 novemberében jelentős irányváltást jelentett be szupernehéz rakétája, a Long March 9 programjában. A korábbi terv helyett - amely egy teljesen eldobható, háromfokozatú rakéta volt az oldalára erősített szilárd hajtóművekkel - az állami rakétaépítő egy olyan járművet tárt a nyilvánosság elé, amely a SpaceX teljesen újrahasznosítható Starshipjét utánozta. Közvetlenül ezután egy Cosmoleap nevű kínai indítócég bejelentette, hogy néhány éven belül teljesen újrahasznosítható eszközt fejleszt. A finanszírozás bejelentését kísérő animációs videó azt sugallta, hogy a vállalat a SpaceX által sikeresen alkalmazott fogótorony-módszert akarja lemásolni.
Azután júniusban egy Astronstone nevű cég is azt közölte, hogy rozsdamentes acélból készült, metánnal hajtott rakétán dolgozik, amely szintén toronybefogásos rendszert alkalmazna az első fokozat visszanyerésére. Az Astronstone még csak meg sem próbálta titkolni a másolást: kijelentette, hogy „teljes mértékben összehangolja műszaki megközelítését Elon Musk SpaceX-ével”. Legutóbb pedig pénteken, a kormányhoz közel álló China.com arról adott hírt, hogy egy Beijing Leading Rocket Technology nevű cég még tovább ment egy lépéssel: a járművét „Starship-1”-nek nevezte el, és hozzátette, hogy az új rakéta mesterséges intelligencia által fejlesztett funkciókkal bővül majd, és „teljesen újrahasznosítható MI-rakétaként” hirdetik.
Érdemes megjegyezni, hogy a Long March 9 kormányzati járművével ellentétben a kínai startupok többsége kisebb Starship-verziókkal indul, ami érthető, mert lehetetlen lenne egy startup számára, hogy rögtön a kezdéskor egy szupernehéz rakétát építsen. És természetesen ezek közül a sok cég közül sok nem jut túl a PowerPoint-fázison. Az amerikai kereskedelmi indítóipar is hasonló eufórikus szakaszon ment keresztül mintegy egy évtizeddel ezelőtt, bár akkor jóval nagyobb változatosság volt a rakétatervek között, amikor több tucat startup létezett. Végül csak kis töredékük érte el a Föld körüli pályát.
Bár a kínai tőkepiaci és finanszírozási mechanizmusok különböznek az Egyesült Államokétól, a befektetőket mégis a növekedés és a hosszú távú profit ígérete hajtja. Emiatt logikusnak tűnik a legsikeresebb amerikai indítócég, a SpaceX és előremutató technológiája, a Starship utánzása. A kínai startupok azt ígérik a befektetőknek, hogy ők lehetnek Kína SpaceX-e, és a legnyilvánvalóbb út ennek elérésére a hasonló rakéták építése. De senki sem tudja biztosan megjósolni, hogy a kínai startupok képesek lesznek-e működésre bírni egy Starshipet. Végtére is a SpaceX még mindig fejlesztési fázisban van a saját szupernehéz termékével.
Az is nyitott kérdés, hogy a Starship dizájnja lefelé skálázható-e. Egy kisebb Starship építése nem feltétlenül egyszerűbb, mint az eredetié, és a dizájn bizonyos küszöbérték alatt működésképtelen lehet. Például amikor az amerikai Stoke Space szintén megpróbálja megoldani a teljes és gyors újrahasznosítást egy kisebb indítójárművel, de ők már egy teljesen eltérő, újszerű felső fokozatot és hővédő pajzsot választottak, amely teljesen különbözik a SpaceX szupernehéz rakétájánál alkalmazott megoldástól.