Berta Sándor
Légiutas-adatbázis az Európai Unióban is?
Ugyan gyakorlatilag patthelyzet alakult ki az európai légiutasok adatainak átadásával kapcsolatban az Európai Unió és az Egyesült Államok között, azonban egy új megoldás könnyen véget vethet a problémának.
Mint ismeretes, az Európai Bíróság májusban olyan ítéletet hozott, amely szerint törvényellenes az európai légiutasok adatainak átadása az amerikai hatóságoknak. Néhány héttel ezelőtt még arról számoltunk be, hogy a kérdésben élesedik a vita a két fél között, azonban könnyen lehet, hogy az ügy teljesen új fordulatot fog venni. Kiszivárgott ugyanis, hogy az Európai Bizottság komolyan fontolgatja egy az amerikaihoz hasonló légiutas-adatbázis létrehozását, amelyben minden utazásra vonatkozó információt évekre eltárolnának és így vágnák át a patthelyzet jelentette gordiuszi csomót. A javaslatról jelenleg az európai uniós tagországok belügyi és igazságügyi miniszterei folytatnak egymással megbeszéléseket.
Dave Farber nemzetközi informatikai biztonsági szakértő, Bill Clinton egykori informatikai tanácsadója és a Carnegie-Mellon Egyetem professzora szerint az egész amerikai rendszer nonszensz, hiszen minden az Európai Unióból érkező légijáraton utazó emberekről összegyűjtött adat egyetlen nagy adatbázisba kerül bele. Az amerikai hivatalok munkatársai nem vizsgálják sem az adatok eredetét, sem azt hogy honnan érkeztek vagy hogy kit és mi alapján skatulyáznak be egy kategóriába vagy hogy kit és miért tettek feketelistára.
Az amerikai belbiztonsági minisztériumnál jelenleg két lista van. Az első a No-Fly-List, ezen szerepelnek a terroristák vagy terroristagyanús személyek és más bűnözők, míg a másik a Selectees, amelyen a különleges, ellenőrizendő személyek neve szerepel. Senki sem tudja, hogy ki van a listákon, mikor kerül fel vagy le róluk, mi alapján kerül fel rájuk, ráadásul komoly és rendkívül kínos bakik is történhetnek.
Elég csak nemrég a venezuelai külügyminiszter esetére vagy Ted Kennedy szenátor ügyére gondolni. Utóbbi az USA egyik legismertebb személyisége és hónapokon keresztül minden repülésnél különböző megalázó kérdésekre kellett válaszolnia, emiatt számos esetben nem érte el az aktuális járatot. A szenátor hiába tiltakozott, hosszú ideig nem történt semmi - nem is történhetett, hiszen az amerikai közlekedés- és szállításbiztonsági hivatal munkatársainak nem volt joguk és lehetőségük kihúzna a politikus nevét a listáról.
Persze ki lehetne kerülni az ilyen kínos eseteket, feltéve, ha ezt bárki akarná, de erre nincs hajlandóság. A szakember most csak reméli, hogy az Európai Unió nem hoz létre egy hasonló rendszert, vagy ha létre is hoz, jóval felelősségteljesebb lesz ebben a kérdésben. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy minden amerikai titkosszolgálat szervezet tartja magát ahhoz a szabályhoz, hogy senkinek se nyújts betekintést a forrásaidba, rendszeredbe. Mindenesetre a kérdés megválaszolása egyre sürgetőbb, hiszen szombaton lejárt az a határidő, amit az Európai Bíróság az ügy rendezésére adott.
Mint ismeretes, az Európai Bíróság májusban olyan ítéletet hozott, amely szerint törvényellenes az európai légiutasok adatainak átadása az amerikai hatóságoknak. Néhány héttel ezelőtt még arról számoltunk be, hogy a kérdésben élesedik a vita a két fél között, azonban könnyen lehet, hogy az ügy teljesen új fordulatot fog venni. Kiszivárgott ugyanis, hogy az Európai Bizottság komolyan fontolgatja egy az amerikaihoz hasonló légiutas-adatbázis létrehozását, amelyben minden utazásra vonatkozó információt évekre eltárolnának és így vágnák át a patthelyzet jelentette gordiuszi csomót. A javaslatról jelenleg az európai uniós tagországok belügyi és igazságügyi miniszterei folytatnak egymással megbeszéléseket.Dave Farber nemzetközi informatikai biztonsági szakértő, Bill Clinton egykori informatikai tanácsadója és a Carnegie-Mellon Egyetem professzora szerint az egész amerikai rendszer nonszensz, hiszen minden az Európai Unióból érkező légijáraton utazó emberekről összegyűjtött adat egyetlen nagy adatbázisba kerül bele. Az amerikai hivatalok munkatársai nem vizsgálják sem az adatok eredetét, sem azt hogy honnan érkeztek vagy hogy kit és mi alapján skatulyáznak be egy kategóriába vagy hogy kit és miért tettek feketelistára.
Az amerikai belbiztonsági minisztériumnál jelenleg két lista van. Az első a No-Fly-List, ezen szerepelnek a terroristák vagy terroristagyanús személyek és más bűnözők, míg a másik a Selectees, amelyen a különleges, ellenőrizendő személyek neve szerepel. Senki sem tudja, hogy ki van a listákon, mikor kerül fel vagy le róluk, mi alapján kerül fel rájuk, ráadásul komoly és rendkívül kínos bakik is történhetnek.
Elég csak nemrég a venezuelai külügyminiszter esetére vagy Ted Kennedy szenátor ügyére gondolni. Utóbbi az USA egyik legismertebb személyisége és hónapokon keresztül minden repülésnél különböző megalázó kérdésekre kellett válaszolnia, emiatt számos esetben nem érte el az aktuális járatot. A szenátor hiába tiltakozott, hosszú ideig nem történt semmi - nem is történhetett, hiszen az amerikai közlekedés- és szállításbiztonsági hivatal munkatársainak nem volt joguk és lehetőségük kihúzna a politikus nevét a listáról.
Persze ki lehetne kerülni az ilyen kínos eseteket, feltéve, ha ezt bárki akarná, de erre nincs hajlandóság. A szakember most csak reméli, hogy az Európai Unió nem hoz létre egy hasonló rendszert, vagy ha létre is hoz, jóval felelősségteljesebb lesz ebben a kérdésben. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy minden amerikai titkosszolgálat szervezet tartja magát ahhoz a szabályhoz, hogy senkinek se nyújts betekintést a forrásaidba, rendszeredbe. Mindenesetre a kérdés megválaszolása egyre sürgetőbb, hiszen szombaton lejárt az a határidő, amit az Európai Bíróság az ügy rendezésére adott.
