Hunter
Megtalálták a "tizedik bolygót"
Egy csillagász csapat egy távoli, jeges világot fedezett fel, ami nagyobb a Plútónál. Amennyiben felfedezésük megkapja a bolygó minősítést, a csillagászok kénytelenek lesznek átírni a tankönyveket és a nebulók tudtukra adni, hogy tíz bolygó van a Naprendszerben.
A csillagász trió, akik szisztematikusan fésülik át a Naprendszer távoli zugait, egyelőre titokban tartják az általuk kiötlött nevet amit az égitest kaphat, ha a Nemzetközi Csillagász Szövetség megadja a minősítést a jelenleg 2003UB313 jelzéssel katalogizált objektumnak. A valójában 2003 októberében észlelt égitest a legnagyobb a Neptunusz 1846-os felfedezése óta. Paramétereinek megerősítéséhez azonban további 15 hónap kellett, ezért csak most hozták napvilágra létezését. A felfedezés - ami még január 8-án történt meg - Michael Brown a Caltech, Chad Trujillo, a Hawaii-ban található Gemini Csillagvizsgáló és David Rabinowitz, a Yale Egyetem munkatársa nevéhez fűződik, akik a Mount Palomar 1,2 méteres Samuel Oschin távcsövét használták.
A NASA renderelt rajza a 10-ik bolygóról
A bolygó méretű objektum elliptikus pályán kering a Nap körül, egy kört 560 év alatt téve meg és körülbelül 45 fokos dőlésszöggel rendelkezik a Naprendszer nyolc bolygójának síkjához képest. Pályájának legtávolabbi pontja 97-szerese a Föld-Nap távolságnak, legközelebbi pontján viszont a Plútó pályáján belül halad el a Nap mellett, megközelítőleg 36 csillagászati egységre. Jelenleg ez a Naprendszer legtávolabbi ismert objektuma, a becslések szerint felszíni hőmérséklete 30 fokkal lehet az abszolút nulla felett. A felszíne elméletileg ugyanolyan, mint a Plútóé, sőt méretében sem sokban különbözik, az igazi eltérés abból adódik, hogy jelenleg sokkal messzebb van, mint a Plútó. A csillagászok szerint az égitest most oly távol van, hogy a felszínéről a Nap mindössze egy gombostűfejnyi pontnak látszana.
A metán által uralt égitest 2683 kilométer átmérőjű, míg a Plútó 2240 kilométerrel büszkélkedhet. Az égitest méretét fényességéből határozták meg. Az objektum a Kuiper-öv tagja, melyet a Jupiter és a Szaturnusz gravitációs kölcsönhatásai nagyban befolyásolnak ezért elképzelhető, hogy ezekből az objektumokból a belső Naprendszerbe is besodródhat egy-egy.
A 2003UB313 a Palomar Obszervatórium Samuel Oschin teleszkópján át
A felfedezés egész biztosan újra kirobbantja a bolygó minősítés körüli vitákat. A felfedezők szerint a méretből kell kiindulni, így bármi, ami nagyobb a Plútónál megkaphatja a bolygó minősítést, miközben sokak szerint a Plútó sem nevezhető bolygónak, csupán egy méretes Kuiper-öv objektumnak. Mindenesetre még körülbelül 280 évet kell várnunk, hogy olyan közelségbe kerüljön, mint a kilencedik bolygó.
A csillagász trió, akik szisztematikusan fésülik át a Naprendszer távoli zugait, egyelőre titokban tartják az általuk kiötlött nevet amit az égitest kaphat, ha a Nemzetközi Csillagász Szövetség megadja a minősítést a jelenleg 2003UB313 jelzéssel katalogizált objektumnak. A valójában 2003 októberében észlelt égitest a legnagyobb a Neptunusz 1846-os felfedezése óta. Paramétereinek megerősítéséhez azonban további 15 hónap kellett, ezért csak most hozták napvilágra létezését. A felfedezés - ami még január 8-án történt meg - Michael Brown a Caltech, Chad Trujillo, a Hawaii-ban található Gemini Csillagvizsgáló és David Rabinowitz, a Yale Egyetem munkatársa nevéhez fűződik, akik a Mount Palomar 1,2 méteres Samuel Oschin távcsövét használták.
A NASA renderelt rajza a 10-ik bolygóról
A bolygó méretű objektum elliptikus pályán kering a Nap körül, egy kört 560 év alatt téve meg és körülbelül 45 fokos dőlésszöggel rendelkezik a Naprendszer nyolc bolygójának síkjához képest. Pályájának legtávolabbi pontja 97-szerese a Föld-Nap távolságnak, legközelebbi pontján viszont a Plútó pályáján belül halad el a Nap mellett, megközelítőleg 36 csillagászati egységre. Jelenleg ez a Naprendszer legtávolabbi ismert objektuma, a becslések szerint felszíni hőmérséklete 30 fokkal lehet az abszolút nulla felett. A felszíne elméletileg ugyanolyan, mint a Plútóé, sőt méretében sem sokban különbözik, az igazi eltérés abból adódik, hogy jelenleg sokkal messzebb van, mint a Plútó. A csillagászok szerint az égitest most oly távol van, hogy a felszínéről a Nap mindössze egy gombostűfejnyi pontnak látszana.
A metán által uralt égitest 2683 kilométer átmérőjű, míg a Plútó 2240 kilométerrel büszkélkedhet. Az égitest méretét fényességéből határozták meg. Az objektum a Kuiper-öv tagja, melyet a Jupiter és a Szaturnusz gravitációs kölcsönhatásai nagyban befolyásolnak ezért elképzelhető, hogy ezekből az objektumokból a belső Naprendszerbe is besodródhat egy-egy.
A 2003UB313 a Palomar Obszervatórium Samuel Oschin teleszkópján át
A felfedezés egész biztosan újra kirobbantja a bolygó minősítés körüli vitákat. A felfedezők szerint a méretből kell kiindulni, így bármi, ami nagyobb a Plútónál megkaphatja a bolygó minősítést, miközben sokak szerint a Plútó sem nevezhető bolygónak, csupán egy méretes Kuiper-öv objektumnak. Mindenesetre még körülbelül 280 évet kell várnunk, hogy olyan közelségbe kerüljön, mint a kilencedik bolygó.