Berta Sándor
90 GB egy négyzetcentiméteren
Egy új eljárással olyan adattárolókat lehet előállítani, melyeken az adattárolási sűrűség akár 90 GB is lehet négyzetcentiméterenként. Mindez azt jelenti, hogy körülbelül 20 hagyományos DVD-nyi adat elfér egyetlen egyeurós pénzérme felületén.
Német szakemberek, a Bayreuthi Egyetem Szerves Kémiai Tanszékének kutatója, Alexander Böker és csapata új adattárolási módszert fejlesztettek ki. Maga az eljárás a polisztirolból és poliból (2-vinil-piridin) álló kétkomponenses műanyagok (blokkpolimerek) használatán alapul. Ezek a műanyagok 15 nanométer nagyságú polihengerekből tevődnek össze, és egy állandó struktúrát képeznek. Az így létrejövő polisztirolmátrixban az egyes struktúrák 48 nanométeres távolságban vannak egymástól.
Ezeknek a különleges tulajdonságú blokkpolimerek és a négy nanométer nagyságú nanorészecskék keverékét felviszik egy speciális hordozóanyagra, majd ezt két napon át 170 Celsius-fokon hevítik. Az eljárás során a polihengerek feltöltődnek a nanorészecskékkel és ezután a hosszanti tengelyükkel a hordozóanyagra merőleges helyzetet vesznek fel. A mágneses címzésnek köszönhetően ezután az adatokat eddig még más eljárásnál soha nem tapasztalt adatsűrűséggel lehet az adattároló polimerrétegre felvinni.
A bayreuthi kutatók emellett az úgynevezett analóg (adat)önrendezési folyamatot is tanulmányozzák, amely a biokémikusan programozható, nanométer nagyságú proteinrészecskéken (ferritin) és egy blokkpolimeren alapul.
Amennyiben a különböző tesztek és kísérletek sikeresek lesznek, úgy állításuk szerint új fejezet kezdődhet az adattárolásban. Hasonló kutatások egyébként a világ más részein is folynak, ám ezek többsége még szintén csak a kísérleti szakaszban van.
Német szakemberek, a Bayreuthi Egyetem Szerves Kémiai Tanszékének kutatója, Alexander Böker és csapata új adattárolási módszert fejlesztettek ki. Maga az eljárás a polisztirolból és poliból (2-vinil-piridin) álló kétkomponenses műanyagok (blokkpolimerek) használatán alapul. Ezek a műanyagok 15 nanométer nagyságú polihengerekből tevődnek össze, és egy állandó struktúrát képeznek. Az így létrejövő polisztirolmátrixban az egyes struktúrák 48 nanométeres távolságban vannak egymástól.
Ezeknek a különleges tulajdonságú blokkpolimerek és a négy nanométer nagyságú nanorészecskék keverékét felviszik egy speciális hordozóanyagra, majd ezt két napon át 170 Celsius-fokon hevítik. Az eljárás során a polihengerek feltöltődnek a nanorészecskékkel és ezután a hosszanti tengelyükkel a hordozóanyagra merőleges helyzetet vesznek fel. A mágneses címzésnek köszönhetően ezután az adatokat eddig még más eljárásnál soha nem tapasztalt adatsűrűséggel lehet az adattároló polimerrétegre felvinni.
A bayreuthi kutatók emellett az úgynevezett analóg (adat)önrendezési folyamatot is tanulmányozzák, amely a biokémikusan programozható, nanométer nagyságú proteinrészecskéken (ferritin) és egy blokkpolimeren alapul.
Amennyiben a különböző tesztek és kísérletek sikeresek lesznek, úgy állításuk szerint új fejezet kezdődhet az adattárolásban. Hasonló kutatások egyébként a világ más részein is folynak, ám ezek többsége még szintén csak a kísérleti szakaszban van.
