Hunter
Elindult a Deep Impact, az üstökösbe csapódó szonda
Lezajlott a NASA idei első kilövése, a Delta 2 rakéta utasa a kissé hollywoodiasra sikeredett nevű Deep Impact üstökös-szonda volt. A kilövés sikerrel zárult, a szonda azonban úgynevezett "biztonsági módba" kapcsolt.
A 330 milliós küldetés magyar idő szerint szerdán 19:47:08-kor hagyta el Cape Canaveral 17B kilövőállását. "Tulajdonképpen tökéletes kilövést produkáltunk" - mondta Omar Baez, a NASA kilövésvezetője. Ezt követően azonban a Deep Impact egy zavarjel miatt, amit egy túl alacsonyra állított hőmérsékletérzékelő idézett elő a meghajtási rendszerben, biztonsági módba állította önmagát. Ez a paraméter azonban a Földről is állítható, így a mérnökök mindent megtesznek a hiba kiküszöböléséért. A szonda körülbelül 35 perccel a kilövés után, Dél-Afrika felett vált le a hordozórakéta harmadik fokozatáról.
A Deep Impact két részből tevődik össze, egy űrszondából, melynek feladata a célpontul szolgáló Tempel 1 üstökös megfigyelése, valamint egy mosógép méretű lövedékből, az Impactorból, ami léket üt az üstökösön. A találkozásra július 4-én reggel 7 órakor kerül sor, a Földtől 133 millió kilométerre. Az esemény megfelelő felszereléssel a Földről is megfigyelhető lesz. Sajnos hazánk nem tartozik bele azokba a helyekbe, ahonnan látható lenne a becsapódás, erre a legkedvezőbb alkalom az Egyesült Államok nyugati részéről, Új-Zélandról, Kelet-Ausztráliából és a Csendes-óceán déli területeiről adódik.
A Deep Impact startja
"A Deep Impact célja, hogy megismerje, miben különbözik egy üstökös belseje a felszínétől" - magyarázta Michael A'Hearn, a küldetés főfelügyelője. "Szeretnénk olyan mély lyukat ütni amilyet csak lehet, hogy hozzáférhessünk az ősi anyagokhoz is." Jelenleg az üstökös még 256 millió kilométerre van az aszteroida övben, szunnyadó állapotban, ami azonban a Nap felé közeledve nem fog sokáig tartani. "A találkozáskor az üstökös nagyon is aktív lesz. Pályájának a Naphoz legközelebbi pontján érjük el, ezért át kell hatolnunk az objektumot övező fortyogó gázokon és poron mielőtt célba vehetnénk" - mondta Jay Melosh a küldetés társ-felügyelője.
A Deep Impact szonda már két hónappal a találkozás előtt megkezdi tudományos megfigyeléseit, felméri mire számíthat az érkezéskor, elegendő időt biztosítva a földi irányításnak, hogy szükség esetén megváltoztassák a megközelítési stratégiát. A küldetés tervezői konkrétan azt szeretnék megtudni, hogyan forog az üstökös magja, valamint szeretnék megvizsgálni a Tempel 1-ből kilövellő gáz- és porsugarakat.
A Tempel 1 üstökös és a Föld helyzete induláskor és a becsapódáskor
Az 1867. április 3-án Ernst Wilhelm Lebrecht Tempel által Marseilles-ben felfedezett 9P jelű üstökös 5 és fél év alatt teljesít egy kört Nap körüli pályáján, ami a Mars és a Jupiter között húzódik. Magjának pontos mérete és alakja jelenleg még nem ismert. A feltevések szerint 6 kilométer átmérőjű, elnyújtott alakú objektum lehet. Az hogy hogyan reagál a becsapódásra szintén csak találgatások tárgyát képzi, ám a tudósok szerint az Impactor nem fogja szétzúzni. "Időközben kiderült, hogy a becsapódás fizikája is egy nagy rejtély, mivel általánosságban nagyon keveset tudunk az üstökös mag törékenységéről vagy erősségéről, erről az üstökösről pedig abszolút nincsenek ismereteink" - mondta A'Hearn. A választás azért esett mégis erre az objektumra, mert egy közepes kilövőeszközzel is elérhető, nagy sebességgel véghez vihető a becsapódás és mindezt a Földről is figyelemmel lehet kísérni.
Az Impactor automata navigációs számítógéppel, kamerákkal és meghajtással is rendelkezik a megfelelő becsapódási pont elérése érdekében. Az Impactor kieresztése után az anyahajó kitérő manőverbe kezd, olyan pályát vesz fel, mellyel nem sokkal a becsapódás után elrepülhet az üstökös mellett. Érzékeny műszereivel rögzíti a becsapódás okozta robbanást és bekémlel a lövedék ütötte kráterbe. Eközben a földi obszervatóriumok, valamint a Hubble, a Chandra és a Spitzer űrtávcsövek is a következményeket figyelik, és információkat gyűjtenek a Tempel 1-ből kilövellő porból és gázokból.
A Deep Impact valós időben sugározza vissza az adatokat a Földre, arra az esetre való tekintettel, ha az üstökösből kirobbanó szilánkok végzetes sérülést ejtenének a szondán. Az Impactor óránkénti 36 800 kilométeres sebességgel ütközik az üstökössel, 4,5 tonna TNT erejét szabadítva fel. "A kráter kialakulása egy csomó felszíni és kiszorított belső anyagot fog kivetni, ami egy nagy felhő formájában jelenik meg, visszaverve a napfényt, tehát egy nagy ragyogást lehet majd látni a földi távcsövekkel. Ez a ragyogás lassan elhalványul, ahogy az anyag visszahull magára az üstökösre, vagy átvándorol a kómába. Reméljük a szonda nézőpontjából sikerül egészen a kráter belsejébe bepillantani és megállapítani összetételét" - mondta Rick Grammier, a küldetés projekt vezetője. "Mivel ezek a Naprendszer kialakulásának eredeti maradványai ezért nem tudjuk, hogyan függ össze az üstökös külseje a belsejével, valamint reméljük, láthatjuk magát az ősi anyagot is."
A becsapódáskor az anyahajó 8650 kilométeres távolságban lesz az üstököstől, ez lesz a legnagyobb távolság a két objektum között a felvételek készítése során. A szonda közepes felbontású kamerája a lehető leggyorsabban fogja rögzíteni a becsapódás pillanatait. Ezután lép működésbe a lassabban dolgozó nagy felbontású kamera. A várakozások szerint a kivetődött anyagok pár percen belül eloszlanak a frissen ütött kráter elől, így közel 14 perc áll a szonda rendelkezésére a megfigyelések elvégzésére. A legkisebb távolság az üstökös magjától 480 kilométer lesz, ekkor a szonda "pajzs üzemmódba" kapcsol a kómán való átrepüléshez.
A becsapódás a tudósok szerint nem befolyásolja az üstökös Nap körüli pályáját. A küldetés a NASA Stardust projektjének nyomdokaiban jár, ami tavaly januárban repült el a Wild 2 üstökös mellett pormintákat gyűjtve, amit 2006-ban juttat vissza a Földre. Van egy európai küldetés is, a Rosetta, ami jelenleg a Csurjumov-Geraszimenko üstökös felé tart, ahol egy leszállóegységet próbál elhelyezni a fagyos nukleuszon.
Ha a Deep Impact a találkozást követően jó állapotban marad, a NASA valószínűleg újabb üstökösök felé irányítja a szondát, hogy fedélzeti kameráival azokat is szemügyre vegye, tette hozzá A'Hearn.
A 330 milliós küldetés magyar idő szerint szerdán 19:47:08-kor hagyta el Cape Canaveral 17B kilövőállását. "Tulajdonképpen tökéletes kilövést produkáltunk" - mondta Omar Baez, a NASA kilövésvezetője. Ezt követően azonban a Deep Impact egy zavarjel miatt, amit egy túl alacsonyra állított hőmérsékletérzékelő idézett elő a meghajtási rendszerben, biztonsági módba állította önmagát. Ez a paraméter azonban a Földről is állítható, így a mérnökök mindent megtesznek a hiba kiküszöböléséért. A szonda körülbelül 35 perccel a kilövés után, Dél-Afrika felett vált le a hordozórakéta harmadik fokozatáról.
A Deep Impact két részből tevődik össze, egy űrszondából, melynek feladata a célpontul szolgáló Tempel 1 üstökös megfigyelése, valamint egy mosógép méretű lövedékből, az Impactorból, ami léket üt az üstökösön. A találkozásra július 4-én reggel 7 órakor kerül sor, a Földtől 133 millió kilométerre. Az esemény megfelelő felszereléssel a Földről is megfigyelhető lesz. Sajnos hazánk nem tartozik bele azokba a helyekbe, ahonnan látható lenne a becsapódás, erre a legkedvezőbb alkalom az Egyesült Államok nyugati részéről, Új-Zélandról, Kelet-Ausztráliából és a Csendes-óceán déli területeiről adódik.
A Deep Impact startja
"A Deep Impact célja, hogy megismerje, miben különbözik egy üstökös belseje a felszínétől" - magyarázta Michael A'Hearn, a küldetés főfelügyelője. "Szeretnénk olyan mély lyukat ütni amilyet csak lehet, hogy hozzáférhessünk az ősi anyagokhoz is." Jelenleg az üstökös még 256 millió kilométerre van az aszteroida övben, szunnyadó állapotban, ami azonban a Nap felé közeledve nem fog sokáig tartani. "A találkozáskor az üstökös nagyon is aktív lesz. Pályájának a Naphoz legközelebbi pontján érjük el, ezért át kell hatolnunk az objektumot övező fortyogó gázokon és poron mielőtt célba vehetnénk" - mondta Jay Melosh a küldetés társ-felügyelője.
A Deep Impact szonda már két hónappal a találkozás előtt megkezdi tudományos megfigyeléseit, felméri mire számíthat az érkezéskor, elegendő időt biztosítva a földi irányításnak, hogy szükség esetén megváltoztassák a megközelítési stratégiát. A küldetés tervezői konkrétan azt szeretnék megtudni, hogyan forog az üstökös magja, valamint szeretnék megvizsgálni a Tempel 1-ből kilövellő gáz- és porsugarakat.
A Tempel 1 üstökös és a Föld helyzete induláskor és a becsapódáskor
Az 1867. április 3-án Ernst Wilhelm Lebrecht Tempel által Marseilles-ben felfedezett 9P jelű üstökös 5 és fél év alatt teljesít egy kört Nap körüli pályáján, ami a Mars és a Jupiter között húzódik. Magjának pontos mérete és alakja jelenleg még nem ismert. A feltevések szerint 6 kilométer átmérőjű, elnyújtott alakú objektum lehet. Az hogy hogyan reagál a becsapódásra szintén csak találgatások tárgyát képzi, ám a tudósok szerint az Impactor nem fogja szétzúzni. "Időközben kiderült, hogy a becsapódás fizikája is egy nagy rejtély, mivel általánosságban nagyon keveset tudunk az üstökös mag törékenységéről vagy erősségéről, erről az üstökösről pedig abszolút nincsenek ismereteink" - mondta A'Hearn. A választás azért esett mégis erre az objektumra, mert egy közepes kilövőeszközzel is elérhető, nagy sebességgel véghez vihető a becsapódás és mindezt a Földről is figyelemmel lehet kísérni.
Az Impactor automata navigációs számítógéppel, kamerákkal és meghajtással is rendelkezik a megfelelő becsapódási pont elérése érdekében. Az Impactor kieresztése után az anyahajó kitérő manőverbe kezd, olyan pályát vesz fel, mellyel nem sokkal a becsapódás után elrepülhet az üstökös mellett. Érzékeny műszereivel rögzíti a becsapódás okozta robbanást és bekémlel a lövedék ütötte kráterbe. Eközben a földi obszervatóriumok, valamint a Hubble, a Chandra és a Spitzer űrtávcsövek is a következményeket figyelik, és információkat gyűjtenek a Tempel 1-ből kilövellő porból és gázokból.
A Deep Impact valós időben sugározza vissza az adatokat a Földre, arra az esetre való tekintettel, ha az üstökösből kirobbanó szilánkok végzetes sérülést ejtenének a szondán. Az Impactor óránkénti 36 800 kilométeres sebességgel ütközik az üstökössel, 4,5 tonna TNT erejét szabadítva fel. "A kráter kialakulása egy csomó felszíni és kiszorított belső anyagot fog kivetni, ami egy nagy felhő formájában jelenik meg, visszaverve a napfényt, tehát egy nagy ragyogást lehet majd látni a földi távcsövekkel. Ez a ragyogás lassan elhalványul, ahogy az anyag visszahull magára az üstökösre, vagy átvándorol a kómába. Reméljük a szonda nézőpontjából sikerül egészen a kráter belsejébe bepillantani és megállapítani összetételét" - mondta Rick Grammier, a küldetés projekt vezetője. "Mivel ezek a Naprendszer kialakulásának eredeti maradványai ezért nem tudjuk, hogyan függ össze az üstökös külseje a belsejével, valamint reméljük, láthatjuk magát az ősi anyagot is."
A becsapódáskor az anyahajó 8650 kilométeres távolságban lesz az üstököstől, ez lesz a legnagyobb távolság a két objektum között a felvételek készítése során. A szonda közepes felbontású kamerája a lehető leggyorsabban fogja rögzíteni a becsapódás pillanatait. Ezután lép működésbe a lassabban dolgozó nagy felbontású kamera. A várakozások szerint a kivetődött anyagok pár percen belül eloszlanak a frissen ütött kráter elől, így közel 14 perc áll a szonda rendelkezésére a megfigyelések elvégzésére. A legkisebb távolság az üstökös magjától 480 kilométer lesz, ekkor a szonda "pajzs üzemmódba" kapcsol a kómán való átrepüléshez. A becsapódás a tudósok szerint nem befolyásolja az üstökös Nap körüli pályáját. A küldetés a NASA Stardust projektjének nyomdokaiban jár, ami tavaly januárban repült el a Wild 2 üstökös mellett pormintákat gyűjtve, amit 2006-ban juttat vissza a Földre. Van egy európai küldetés is, a Rosetta, ami jelenleg a Csurjumov-Geraszimenko üstökös felé tart, ahol egy leszállóegységet próbál elhelyezni a fagyos nukleuszon.
Ha a Deep Impact a találkozást követően jó állapotban marad, a NASA valószínűleg újabb üstökösök felé irányítja a szondát, hogy fedélzeti kameráival azokat is szemügyre vegye, tette hozzá A'Hearn.
Mi meg a (lelkes nézzők) szánkat tátva
, lessünk mint hal a vízben
!
