Hunter
Felfedi titkait a Wild 2 üstökös
Meglepte a tudósokat a NASA Stardust szondája, ami az eddigi legrészletesebb felvételeket készítette és juttatta el a Földre egy üstökösről. A Wild 2 mellett január 2-án elhaladó szonda első eredményei bebizonyították, hogy nem minden üstökös egyforma.
Az elméletek szerint egy üstökös csupán laza szerkezetű jeges törmelékhalmaz. A Stardust eredményei szerint a Wild 2 szilárd magjával és közel függőleges szirtjeivel és sziklaképződményeivel kilóg ebből a sorból. "Egyáltalán nem erre számítottunk" - mondta Donald Brownlee, a Stardust projekt vezetője, a seattle-i Washington Egyetem csillagásza, akinek a beszámolóját a Science magazin pénteki száma közli. Az üstökös sebhelyekben bővelkedő felszíne több milliárd évre visszanyúló becsapódásokat jegyez fel, bebizonyítva mennyire szilárd is lehet egy ilyen piszkos hógolyó.
Az üstökös szinte minden részét elnevezték a kutatók - klikk a nagyobb képhez
A hat és fél éves keringési idejű, öt kilométer átmérőjű üstököst 1978-ban fedezte fel Paul Wild svájci csillagász, és a Stardust az első expedíció, ami üstökös mintákat hoz vissza a Földre. A szonda a tervek szerint jövő év január 16-án kézbesíti értékes küldeményét egy ejtőernyővel ellátott kapszulában Utah sivatagja felett. Az üstököspor kora a Naprendszer kialakulásának kezdeteire nyúlik vissza és talán a Föld, vagy akár a földi élet eredetére is utalásokkal szolgálhat, így a küldetés legizgalmasabb tudományos eredményeire még várnunk kell januárig.
Az előzetes fedélzeti elemzések azonban már most jól mutatják, hogy az üstökös részecskéi sokféle nitrogénben gazdag szerves molekulát tartalmaznak. Jelenlétük azt sugallja, hogy ezek a vegyületek már a Naprendszer születésekor jelen voltak és hasonló részecskék ültették be újszülött bolygónkat az élet egyes kémiai építőelemeivel. Mindazonáltal Brownlee és munkatársai kiemelik, hogy a por nem tartalmaz aminosavakat, a proteineket felépítő alapvető kémiai egységeket.
A Wild 2 kráteres felszíne nem hasonlít a holdak és aszteroidák külsejére
A Startdust - mint arról már korábban beszámoltunk - egy 99,8%-ban levegőből álló üveg, az aerogél segítségével gyűjtötte be a Wild 2 részecskéit. A legnagyobb részecske 50 mikrométer átmérőjű, ami egy emberi hajszálénak felel meg. Anthony Tuzzolino, a Chicago Egyetem Fermi Intézetének űrtudósa szerint a Stardust körülbelül 3000 részecskét juttat el a Földre.
A szonda korábban már bemutatta, hogy az élet az üstökösön jóval viharosabb, mint azt bárki feltételezte. Az űreszköz érzékelői jelezték, hogy az üstökös körül jól kivehető csoportokban porrészecskék kavarognak, ami arra utal, hogy jókora anyagdarabok törnek le az égitestről, melyek széttöredeznek amikor elhagyják a Wild 2-t. "Alapvetően úgy véltük, az üstökösök szép, egységes, állandósult állapotban bocsátják ki a gázt és a port, valahogy úgy, mint egy kémény" - mondta Tuzzolino, akit meglepett a felfedezés.
A Wild 2 pályája
A csillagászok szerint a Wild 2 évmilliárdokat töltött a Kuiper-övben, és valamilyen gravitációs ingadozás lökhette közelebb a Naphoz, mielőtt a Jupiterrel 30 évvel ezelőtt bekövetkezett találkozás ki nem alakította jelenlegi pályáját. Élete során mindössze ötször került közel a Naphoz, ezért jeges felszíne csekély mértékben olvadt meg, és sokkal jobban konzerválódott emlékeket hordoz a Naprendszer történetéről mint megviseltebb társai, például a Halley üstökös.
Kráterei a Holdunkkal ellentétben mentesek a portól és a törmeléktől, mivel a Wild 2 gravitációja rendkívül gyenge. Ha valami eltalálja a magot, a törékeny anyag azonnal kirepül a világűrbe. Az üstökösről készült fényképek elképesztő részleteket mutattak meg a felszíni formákból, melyek többsége a Kuiper-övben töltött időkből származik.
Az elméletek szerint egy üstökös csupán laza szerkezetű jeges törmelékhalmaz. A Stardust eredményei szerint a Wild 2 szilárd magjával és közel függőleges szirtjeivel és sziklaképződményeivel kilóg ebből a sorból. "Egyáltalán nem erre számítottunk" - mondta Donald Brownlee, a Stardust projekt vezetője, a seattle-i Washington Egyetem csillagásza, akinek a beszámolóját a Science magazin pénteki száma közli. Az üstökös sebhelyekben bővelkedő felszíne több milliárd évre visszanyúló becsapódásokat jegyez fel, bebizonyítva mennyire szilárd is lehet egy ilyen piszkos hógolyó.
Az üstökös szinte minden részét elnevezték a kutatók - klikk a nagyobb képhez
A hat és fél éves keringési idejű, öt kilométer átmérőjű üstököst 1978-ban fedezte fel Paul Wild svájci csillagász, és a Stardust az első expedíció, ami üstökös mintákat hoz vissza a Földre. A szonda a tervek szerint jövő év január 16-án kézbesíti értékes küldeményét egy ejtőernyővel ellátott kapszulában Utah sivatagja felett. Az üstököspor kora a Naprendszer kialakulásának kezdeteire nyúlik vissza és talán a Föld, vagy akár a földi élet eredetére is utalásokkal szolgálhat, így a küldetés legizgalmasabb tudományos eredményeire még várnunk kell januárig.
Az előzetes fedélzeti elemzések azonban már most jól mutatják, hogy az üstökös részecskéi sokféle nitrogénben gazdag szerves molekulát tartalmaznak. Jelenlétük azt sugallja, hogy ezek a vegyületek már a Naprendszer születésekor jelen voltak és hasonló részecskék ültették be újszülött bolygónkat az élet egyes kémiai építőelemeivel. Mindazonáltal Brownlee és munkatársai kiemelik, hogy a por nem tartalmaz aminosavakat, a proteineket felépítő alapvető kémiai egységeket.
A Wild 2 kráteres felszíne nem hasonlít a holdak és aszteroidák külsejére
A Startdust - mint arról már korábban beszámoltunk - egy 99,8%-ban levegőből álló üveg, az aerogél segítségével gyűjtötte be a Wild 2 részecskéit. A legnagyobb részecske 50 mikrométer átmérőjű, ami egy emberi hajszálénak felel meg. Anthony Tuzzolino, a Chicago Egyetem Fermi Intézetének űrtudósa szerint a Stardust körülbelül 3000 részecskét juttat el a Földre.
A szonda korábban már bemutatta, hogy az élet az üstökösön jóval viharosabb, mint azt bárki feltételezte. Az űreszköz érzékelői jelezték, hogy az üstökös körül jól kivehető csoportokban porrészecskék kavarognak, ami arra utal, hogy jókora anyagdarabok törnek le az égitestről, melyek széttöredeznek amikor elhagyják a Wild 2-t. "Alapvetően úgy véltük, az üstökösök szép, egységes, állandósult állapotban bocsátják ki a gázt és a port, valahogy úgy, mint egy kémény" - mondta Tuzzolino, akit meglepett a felfedezés.
A Wild 2 pályája
A csillagászok szerint a Wild 2 évmilliárdokat töltött a Kuiper-övben, és valamilyen gravitációs ingadozás lökhette közelebb a Naphoz, mielőtt a Jupiterrel 30 évvel ezelőtt bekövetkezett találkozás ki nem alakította jelenlegi pályáját. Élete során mindössze ötször került közel a Naphoz, ezért jeges felszíne csekély mértékben olvadt meg, és sokkal jobban konzerválódott emlékeket hordoz a Naprendszer történetéről mint megviseltebb társai, például a Halley üstökös.
Kráterei a Holdunkkal ellentétben mentesek a portól és a törmeléktől, mivel a Wild 2 gravitációja rendkívül gyenge. Ha valami eltalálja a magot, a törékeny anyag azonnal kirepül a világűrbe. Az üstökösről készült fényképek elképesztő részleteket mutattak meg a felszíni formákból, melyek többsége a Kuiper-övben töltött időkből származik.
