Hunter
Rossz hír a holdkolonizálók számára
A Hold rejtélyes sarkvidéki krátereiről készült eddigi legrészletesebb elemzés semmi jelét nem találta annak a hatalmas jég mennyiségnek, amiben a tudósok reménykedtek a jövő holdkolóniáinak ellátásához.
Az eredmény nem jelenti azt, hogy nincs jég a tartósan árnyékkal borított kráterekben, de ha van is bennük jég, akkor feltehetőleg erősen elszórt foltokban vagy vékony rétegekben létezik és keveredett a talajjal. "Tényleg szép lenne, ha egyfajta holdbeli jégpályára, vagy vastag jégrétegekre bukkannánk, de jelenleg nagyon úgy tűnik, hogy erre minimális az esély" - mondta Bruce Campbell, a Smithonian Intézet Föld- és Bolygótanulmányi Központja képviseletében.
Ő és munkatársai a Puerto Rico-i Arecibo Obszervatórium hatalmas radarernyőjét alkalmazták a kráterekről visszapattanó rádióhullámok megfigyeléséhez. Minden eddiginél mélyebbre kémleltek a kráterek fenekén, több mint 6 méteres mélységbe a talajban. A korábbi földi radar leképezésekhez hasonlóan, ami csupán néhány egy-két méterre tekintett be a kráterek aljára, ez az elemzés sem mutatta ki vastag jégrétegek jelét. A tanulmány a Nature magazinban jelent meg.
A Hold sarkai az Arecibo Obszervatórium 70 cm-es radarjával. Felül a Hold északi sarka középen a Hermite és a Peary kráterrel, alul pedig a déli sarka
Campbell szerint munkájuk alátámasztja azt az elképzelést, mely szerint a sarkvidéki területeken található jég vagy vékony rétegekben, vagy nagyon elszórt kristályok formájában található holdunkon, annak talajával keveredve. Ez annyit jelent, hogy a Holdat gyarmatosítóknak szükségük lenne olyan berendezésekre, melyekkel kiválogathatnák a jégrészecskéket a talajból, vagy felmelegíthetnék a kráterek fenekét és begyűjtenék a felszabaduló vízgőzt.
Öt évvel ezelőtt a NASA Lunar Prospector holdszondája igen csábító bizonyítékokat talált, melyek szerint a mély és sötét kráterek a sarkvidéken jeget rejtenek a Nap fényétől elzárt részeiken. A Prospector magas hidrogén szintet érzékelt a sarkkörök környékén, ami legerősebben a sötétségbe burkolózott krátereknél jelentkezett. A jégre utaló bizonyítékok azonban közvetettek voltak.
A Mauna Kea csúcsán lévő obszervatóriumot a Smithsonian intézet működteti
A Hold orientációja miatt az árnyékos kráterek csupán 20 százaléka szondázható a földi radarokkal, azonban Campbell szerint valószínűtlen, hogy hatalmas jégtáblákat rejtsen a Földről elérhetetlen terület. A csillagászok a hatvanas évek óta feltételezik, hogy a Hold sarkvidéki kráterei, melyek több kilométer mélyek és kiemelkedő peremük is segít a napfény távoltartásában, az évmilliárdok során becsapódott üstökösök jegét rejtik mélyükön. Egyes kráterekben a hőmérséklet eléri a -173 Celsius-fokot.
Alan Binder, a tucsoni Holdkutató Intézet igazgatója szerint az egyetlen mód a jég mennyiségének megállapítására egy robot, vagy ember küldése az égitestre. "Le kell menni oda, utána már lesz miről beszélni" - mondta. A NASA-nak jelenleg nincs tervbe véve ilyen irányú expedíciója, azonban az ESA szondája, a SMART-1 2005 elején eléri a Holdat és valószínűleg többet fogunk megtudni a Hold jegéről.
Az eredmény nem jelenti azt, hogy nincs jég a tartósan árnyékkal borított kráterekben, de ha van is bennük jég, akkor feltehetőleg erősen elszórt foltokban vagy vékony rétegekben létezik és keveredett a talajjal. "Tényleg szép lenne, ha egyfajta holdbeli jégpályára, vagy vastag jégrétegekre bukkannánk, de jelenleg nagyon úgy tűnik, hogy erre minimális az esély" - mondta Bruce Campbell, a Smithonian Intézet Föld- és Bolygótanulmányi Központja képviseletében.
Ő és munkatársai a Puerto Rico-i Arecibo Obszervatórium hatalmas radarernyőjét alkalmazták a kráterekről visszapattanó rádióhullámok megfigyeléséhez. Minden eddiginél mélyebbre kémleltek a kráterek fenekén, több mint 6 méteres mélységbe a talajban. A korábbi földi radar leképezésekhez hasonlóan, ami csupán néhány egy-két méterre tekintett be a kráterek aljára, ez az elemzés sem mutatta ki vastag jégrétegek jelét. A tanulmány a Nature magazinban jelent meg.
A Hold sarkai az Arecibo Obszervatórium 70 cm-es radarjával. Felül a Hold északi sarka középen a Hermite és a Peary kráterrel, alul pedig a déli sarka
Campbell szerint munkájuk alátámasztja azt az elképzelést, mely szerint a sarkvidéki területeken található jég vagy vékony rétegekben, vagy nagyon elszórt kristályok formájában található holdunkon, annak talajával keveredve. Ez annyit jelent, hogy a Holdat gyarmatosítóknak szükségük lenne olyan berendezésekre, melyekkel kiválogathatnák a jégrészecskéket a talajból, vagy felmelegíthetnék a kráterek fenekét és begyűjtenék a felszabaduló vízgőzt.
Öt évvel ezelőtt a NASA Lunar Prospector holdszondája igen csábító bizonyítékokat talált, melyek szerint a mély és sötét kráterek a sarkvidéken jeget rejtenek a Nap fényétől elzárt részeiken. A Prospector magas hidrogén szintet érzékelt a sarkkörök környékén, ami legerősebben a sötétségbe burkolózott krátereknél jelentkezett. A jégre utaló bizonyítékok azonban közvetettek voltak.
A Mauna Kea csúcsán lévő obszervatóriumot a Smithsonian intézet működteti
A Hold orientációja miatt az árnyékos kráterek csupán 20 százaléka szondázható a földi radarokkal, azonban Campbell szerint valószínűtlen, hogy hatalmas jégtáblákat rejtsen a Földről elérhetetlen terület. A csillagászok a hatvanas évek óta feltételezik, hogy a Hold sarkvidéki kráterei, melyek több kilométer mélyek és kiemelkedő peremük is segít a napfény távoltartásában, az évmilliárdok során becsapódott üstökösök jegét rejtik mélyükön. Egyes kráterekben a hőmérséklet eléri a -173 Celsius-fokot.
Alan Binder, a tucsoni Holdkutató Intézet igazgatója szerint az egyetlen mód a jég mennyiségének megállapítására egy robot, vagy ember küldése az égitestre. "Le kell menni oda, utána már lesz miről beszélni" - mondta. A NASA-nak jelenleg nincs tervbe véve ilyen irányú expedíciója, azonban az ESA szondája, a SMART-1 2005 elején eléri a Holdat és valószínűleg többet fogunk megtudni a Hold jegéről.