Egészen szokatlan célból tesztelik a talajon áthatoló rakétákat, az úgy nevezett bunker-irtó technológiát. A szakértők ezúttal arra kíváncsiak, vajon alkalmazhatók-e a sötét holdkráterek mélyén a jég kereséséhez.

A tesztrakéta

A tervezett expedíció, ami a Polar Night (Sarki Éj) névre hallgat, egy Hold körül keringő űrhajón alapul, ami műszerezett rakétákat lőne a Hold felszíne felé. A tesztek, melyeket Új-Mexikóban hajtottak végre, bebizonyították, hogy a tudományos felszerelés túlélheti a földbe való becsapódást és az ebből következő gyors sebesség csökkenést, majd a néhány méterre való beágyazódást a Hold felszíne alá. A kutatók remélik, a NASA jóváhagyja tervezetüket jövő év elején, így megvalósíthatóvá válna egy 2007-es kilövés.

A tesztek mögötti lendület az adja, hogy a tudósok már több évtizede elmélkednek azon a lehetőségen, miszerint a sarkvidékeken geológiailag hosszú időszakok alatt jelentős mennyiségű jég gyűlhetett fel, amit a becsapódó üstökösök juttattak az égitestre. Ha az üstökösökből származó jég eljutott azon kráterek mélyébe, melyeket a Nap fénye soha nem ér el, akkor évmilliárdokra fogságba eshet, mint arról egy korábbi írásunkban is szó esett.

A sarkvidéki jég elméletét a Lunar Prospector űrhajó 1998-as megfigyelései erősítették meg. Technikailag a Lunar Prospector adatai a hidrogén jelenlétét bizonyítják, mindazonáltal a legtöbb tudós meg van győződve, hogy kis mennyiségű vízjég található a Holdon, bár más elméletek is léteznek, melyek egész jelentős készletekre utalnak.

Mivel a Hold sarkvidéki expedíciója egyre többek tudományos érdeklődését keltette fel, a Hawaii Egyetem összefogva a Haditengerészet Kutató Laboratóriuma, a Utah Állami Egyetem, a NASA Jet Propulsion Laboratory, a Los Alamos Nemzeti Laboratórium és a Sandia Nemzeti Laboratórium mérnökeivel és tudósaival kalandos küldetésbe vágott.

Paul Lucey professzor

"A Polar Night nagy részletességű, távirányítású felmérést készít a sarkokról, hogy finomítsa ismereteinket a hőmérséklet és a hidrogén eloszlásáról, majd mintát vesz a jégből három szonda segítségével" - nyilatkozott Paul Lucey professzor a BBC News-nak.

"A szondák a bunker-irtó rakétákon alapulnak, robbanó töltetek helyett azonban fejlett tudományos eszközöket fognak szállítani, melyeket hozzá edzettünk a felszínbe való becsapódás okozta rázkódáshoz. Az új-mexikói teszteken nagy sebességgel két méternyi rétegelt falemezbe lőttük őket, ami 1200 g-s lassulást jelentett és a műszerek ezután is kifogástalanul működtek" - magyarázta Lucey.

"A Hold sarkvidéke egy potenciális tudományos aranybánya, lehetséges hogy ott találjuk a Naprendszer teljes történelmét 2 milliárd évre visszamenőleg. Ez a lehetőség hasonlóságot mutat a Föld sarkköreivel, ahol a meteoritok gyakorlatilag konzerválódtak a jégsapkákban. A szimmetria abban rejlik, hogy a Földön a jég gyűjtötte össze az űr szikláit, míg a Holdon a sziklák gyűjtötték össze a jeget a világűrből" - magyarázta a professzor. A sarkvidékek könnyen kiaknázható jég készletei megváltoztatnák az űrkutatás gazdaságtanát is.

"Az űrutazások erőforrásai tekintetében a kémiai forma és a koncentráció megállapítása rendkívül lényeges a készletek gazdasági értékéhez" - mondta Lucey.
A tudósok a NASA Discovery programjából szeretnének támogatáshoz jutni, ami a közepes költségvetésű bolygótudományi kutatásokat hivatott felkarolni. A Lunar Prospector is ebbe a körbe tartozott. A jelenleg úton lévő expedíciók a Genesis, ami napszél mintákkal fog visszatérni, valamint a Stardust, mely üstökös és csillagközi por mintáját juttatja majd el bolygónkra. A Discovery program következő fordulójának 3-5 döntőséről az elkövetkező néhány hónapon belül határoz az űrhivatal.