Gyurkity Péter
Ideális jelöltnek tűnik egy exobolygó
Az adatok újravizsgálása révén bukkantak az eddigi legígéretesebb példányra.
Az exobolygászattal foglalkozó kutatók egy része a Kepler-űrtávcső által korábban rögzített adatokra fókuszál munkája során, nincs ugyanis garancia arra, hogy az első körben megvizsgált bolygókat valóban helyes, pontos módon igazoltuk vissza. A legutóbbi eset után most egy újabb módosításra került sor, ennek révén pedig az eddigi legbiztatóbb jelölttel bővül az adatbázis.
Március közepén egy hasonló pontosításról számoltunk be, amelynek köszönhetően egy olyan méretes bolygót ismerhettünk meg, amely számunkra nagyon érdekes légkörrel rendelkezik. Most a NASA tett közzé egy újabb bejelentést, amelyben a tőlünk mintegy 300 fényévre lévő Kepler-1649c jellemzőit írják le részletesen, ez pedig elsősorban azért fontos előrelépés, mert az exobolygó mind méretét, mind pedig elhelyezkedését illetően is nagyon ígéretesnek tűnik. A lakható zónában keringő kísérő a Föld méretének 1,06-szorosát mutatja, saját csillagától nagyjából 75 százalékát kapja annak napfény formájában, mint saját otthonunk a Naptól, és bár a távoli példány egy vörös törpe körül kering, az ilyen típusú csillagokra jellemző, az élet szempontjából komoly akadályt jelentő intenzív aktivitást eddig még nem figyelték meg.
A fenti eredményekhez gyorsan hozzáteszik, hogy a hibahatár meglehetősen nagy, tehát még mindig nem lehetünk teljesen biztosak a számokban. A légkört egyáltalán nem ismerjük, ezzel kapcsolatban tehát egyelőre csak reményeink lehetnek, ez nyilván legalább ilyen fontos részlet, már amennyiben az élet lehetséges jelenlétét, annak esélyeit igyekezzük megbecsülni. Más kérdés, hogy a csillag és a bolygó közötti kis távolság miatt egy teljes év alig 20 napig tart, viszont nagyon érdekes a rendszer egy másik tagja, annak szerepe, ez ugyanis egy hasonló, szintén szilárd felszínnel rendelkező égitest, amely még közelebb kering a csillaghoz, kissé hasonló szerepben, mint a Vénusz. Könnyen lehet, hogy a rendkívül stabil rendszer egy további bolygót is tartalmaz, ezzel kapcsolatban azonban még nem tudtak semmi konkrétumot felmutatni.
A Kepler False Positive Working Group tagjai a névnek megfelelően fals pozitív eredményeket vizsgálnak meg, amelyeket az erre szánt algoritmus tévesen azonosított bolygóként. Ezek egyike volt a fenti planéta, amely azonban az újbóli vizsgálatot követően alaposan előrelépett a rangsorban.
Az exobolygászattal foglalkozó kutatók egy része a Kepler-űrtávcső által korábban rögzített adatokra fókuszál munkája során, nincs ugyanis garancia arra, hogy az első körben megvizsgált bolygókat valóban helyes, pontos módon igazoltuk vissza. A legutóbbi eset után most egy újabb módosításra került sor, ennek révén pedig az eddigi legbiztatóbb jelölttel bővül az adatbázis.
Március közepén egy hasonló pontosításról számoltunk be, amelynek köszönhetően egy olyan méretes bolygót ismerhettünk meg, amely számunkra nagyon érdekes légkörrel rendelkezik. Most a NASA tett közzé egy újabb bejelentést, amelyben a tőlünk mintegy 300 fényévre lévő Kepler-1649c jellemzőit írják le részletesen, ez pedig elsősorban azért fontos előrelépés, mert az exobolygó mind méretét, mind pedig elhelyezkedését illetően is nagyon ígéretesnek tűnik. A lakható zónában keringő kísérő a Föld méretének 1,06-szorosát mutatja, saját csillagától nagyjából 75 százalékát kapja annak napfény formájában, mint saját otthonunk a Naptól, és bár a távoli példány egy vörös törpe körül kering, az ilyen típusú csillagokra jellemző, az élet szempontjából komoly akadályt jelentő intenzív aktivitást eddig még nem figyelték meg.
A fenti eredményekhez gyorsan hozzáteszik, hogy a hibahatár meglehetősen nagy, tehát még mindig nem lehetünk teljesen biztosak a számokban. A légkört egyáltalán nem ismerjük, ezzel kapcsolatban tehát egyelőre csak reményeink lehetnek, ez nyilván legalább ilyen fontos részlet, már amennyiben az élet lehetséges jelenlétét, annak esélyeit igyekezzük megbecsülni. Más kérdés, hogy a csillag és a bolygó közötti kis távolság miatt egy teljes év alig 20 napig tart, viszont nagyon érdekes a rendszer egy másik tagja, annak szerepe, ez ugyanis egy hasonló, szintén szilárd felszínnel rendelkező égitest, amely még közelebb kering a csillaghoz, kissé hasonló szerepben, mint a Vénusz. Könnyen lehet, hogy a rendkívül stabil rendszer egy további bolygót is tartalmaz, ezzel kapcsolatban azonban még nem tudtak semmi konkrétumot felmutatni.
A Kepler False Positive Working Group tagjai a névnek megfelelően fals pozitív eredményeket vizsgálnak meg, amelyeket az erre szánt algoritmus tévesen azonosított bolygóként. Ezek egyike volt a fenti planéta, amely azonban az újbóli vizsgálatot követően alaposan előrelépett a rangsorban.