Most derült fény a Microsoft egyik tavalyi kísérletére és annak részleteire.

A Microsoftnak több, mint 100 szerverközpontja van világszerte, létrehozásukra eddig több, mint 15 milliárd dollárt költött. A cég modellezni akart egy jövőbeni megoldást és ennek keretében a tengerbe süllyesztett egy szervert, amelynek a hűtésére a tenger vizét használták fel. Az elgondolás lényege az volt, hogy az emberiség fele a partok mentén él, ezért az elérés gyorsítása érdekében célszerű lenne a számítógép-centrumokat is a víz közelébe vagy akár a vízbe telepíteni. Ezáltal sokkal gyorsabbá válna az adatátvitel, ráadásul e konstrukciók üzemeltetése is olcsóbb lenne.


A Microsoft vezetőit meggyőzték az érvek és zöld utat adtak a kutatóknak, akik elvégeztek egy tesztet. A projekt a Natick nevet kapta; ez egy Bostontól keletre, az MIT közelében található helység neve. A szakemberek elkészítettek egy prototípust, amelyet két és fél méteres acélkapszulába tettek, majd azt a tengerbe süllyesztették 10 méter mélyre. A konstrukciót Leona Philpot - a Halo játék egy figurája - után nevezték el és tavaly augusztusában került a tengerbe Kalifornia partjainál. A szerver tíz méteres mélységben zökkenőmentesen dolgozott, a kapszulát 105 nappal később, 2015 novemberében emelték ki a vízből.


A kutatók nagyon aggódtak a hardverhibák miatt, de a teszt fényes sikert hozott. A belül lévő egyetlen rackszekrényt nyomás alatt lévő nitrogén veszi körbe. A rendszert 100 különféle szenzorral szerelték fel, mérték a nyomást, a páratartalmat, a mozgást és egyéb körülményeket (még a vízben okozott zajt is), hogy megismerjék a működési környezetet, mivel később lehetetlen lesz egy mérnököt küldeni a helyszínre - öt évig birnia kell karbantartás nélkül. Ez egyben áttervezést, és az elhelyezés teljes újragondolását is jelenti, hiszen ha nincs emberi személyzet akkor nem szükséges a jó hozzáférést biztosító rack sem, és az emberi beavatkozást segítő alkatrészek is eltávolíthatók.

Az eredmények alapján kitolták az eredetileg tervezett időtartamot, és még kereskedelmi adatfeldolgozást is végeztek rajta. Azt nem lehet tudni, hogy a Microsoft miért most hozta nyilvánosságra a projekt részleteit, az viszont már biztos, hogy a kapszula elkészítése és vízbe süllyesztése csupán az első lépés volt, ugyanis már épül egy második, az eddiginél háromszor nagyobb kapszula. A moduláris felépítésnek köszönhetően a tervezéstől a befejezésig csupán 90 napra van szükség, szemben a szárazföldi projektekkel, ahol ez akár két évig is eltart.


A megoldás legnagyobb előnye az, hogy nincs szükség a teljes energiafogyasztás egyharmadáért felelős nagy légkondicionálókra, hiszen a szerverek által termelt hőt közvetlenül a tengervízbe lehet elvezetni. Ez a rendszer nem csupán a költségek lefaragásában segít, hanem a környezetvédelem szempontjából is hasznos. Az általa okozott hőmérsékletemelkedés minimális, néhány centire az acéltól már nem lehetett érzékelni. Az energiaellátás szintén hasonló módon valósul meg, az áramot a hullámok energiájából nyernék. Az, hogy ez működne-e és ha igen, hogyan, a második prototípussal tesztelnék, amelyet jövőre engednének le a vízbe Florida vagy Észak-Európa partjainál.


A legnagyobb kihívást az jelenti, hogy biztosítani kell, hogy a merevlemezek és a számítógépek üzembiztosak legyenek. A Microsoft szeretné, ha a kapszulák legalább 5 éven át működnének és csak ezután cserélnék ki az elavult hardvereket. A kapszulák négy ilyen ciklust bírnának ki, mielőtt újrahasznosítanák azokat. A berendezéseknek nagyon ellenállóknak kell lenniük, hiszen túl kell vészelniük a viharokat, tengerrengéseket és más katasztrófákat.