SG.hu
Mi lett volna, ha Mark Zuckerberg nem vásárolja meg az Instagramot és a WhatsAppot?
A Meta trösztellenes pere, amelyben a kormány szerint a vállalat a fiatal riválisok felvásárlásával kiirtotta a versenyt, a Szilícium-völgy történetének teoretikus alternatív változatain múlik.
Amikor 2012-ben Mark Zuckerberg, a Facebook vezérigazgatója 1 milliárd dolláros csekket rakott ki az asztalra az Instagram fotómegosztó alkalmazás megvásárlásáért, a legtöbben azt hitték, hogy elment az esze. "Egymilliárd dollár?” - viccelődött Jon Stewart, a The Daily Show műsorvezetője. "Egy olyan dologért, ami tönkreteszi a képeidet?” Stewart „nagyon bénának” nevezte a döntést. A közönsége - és a világ nagy része - egyetértett abban, hogy Zuckerberg extrém felárat fizetett egy olyan alkalmazásért, amely csak néhány fotószűrő funkcióról szól.
Két évvel később Zuckerberg ismét kinyitotta a pénztárcáját, és a Facebook 19 milliárd dollárért megvásárolta a WhatsAppot. Sok amerikai még soha nem hallott az üzenetküldő alkalmazásról, amely nemzetközileg népszerű volt, de az Egyesült Államokban nem volt ismert. Senki sem tudta, hogyan alakulnak majd ezek az üzletek, de utólag nézve hatalmas telitalálatok voltak. Ma az amerikai kormány egy mérföldkőnek számító trösztellenes perben azzal érvelt, hogy mindkét felvásárlás - amelyet ma már a Szilícium-völgy történetének legnagyobbjai között tartanak számon - egy monopólium építését célzó akció volt. Zuckerberg viszont azzal érvelt, hogy ha ezek az ügyletek nem történtek volna meg, akkor cége - amelyet átkereszteltek Meta névre - már halott lenne a közösségi médiavilágban.
Az ügy, amely a technológia egyik legerősebb vállalatának felbomlását eredményezheti, nagyrészt csak feltételezésekkel foglalkozik. Sem a kormány, sem Zuckerberg nem tudta megjósolni, hogyan fog fejlődni a technológia az Instagramért kapott 1 milliárd dolláros csekk óta, vagy mi történt volna, ha a szabályozó hatóságok nem hagyják jóvá ezeket a felvásárlásokat. Ez teszi a Meta trösztellenes ügyét az egyik levitatottabbá egy olyan technológiai iparágban, amelyet régóta a kiszámíthatatlanság határoz meg. "Nagyon-nagyon más idők voltak akkoriban a Szilícium-völgyben” - mondta Margaret O'Mara, a Washingtoni Egyetem tech-történésze a Facebook felvásárlásairól. "Az volt a közvélekedés, hogy „A Facebook csak egy csapat kölyök, akik extravagánsan költekeznek!”
Kevin Systrom, az Instagram kétméteres társalapítója akkor 28 éves volt. Gyakran sétált San Franciscó-i irodája melletti parkban, miközben telefonhívásokat fogadott vagy termékötleteket beszélt meg az alkalmazottakkal. Jack Dorsey, a Twitter társalapítója - aki inkább volt művészgyerek, mintsem programozó - szintén ugyanezen a South Park-i játszótéren lógott, és barátaival olyan ötleteken töprengett, amelyekből végül a közösségi médiaalkalmazása lett. Ez még az a korszak volt, amikor a közösségi alkalmazásokat még csak játékszerekként kezelték, amelyekkel latte artot lehetett posztolni, vagy meg lehetett mondani, hogy mit reggeliztél.
A nemzetközileg gyorsan növekvő WhatsApp egy üzleti modell nélküli szöveges üzenetküldő alkalmazás volt. És bőségesen volt teljesen ugyanilyen alkalmazás még a piacon, mint például a Color, a Flickr és a VSCO a fotómegosztás terén, valamint a Kik, a Skype és a Viber az üzenetküldésben. Akkoriban még a Facebook is megkérdőjelezte, hogy ez életképes üzlet-e. Két hónappal azután, hogy a Szilícium-völgyi vállalat bejelentette, hogy megvásárolja az Instagramot, az 1990-es évek végi dotcom-korszak utáni egyik legkatasztrofálisabb technológiai tőzsdei bevezetésen szomorkodhatott.
Kevin Systrom, az Instagram társalapítója
Systrom három hónappal később ment be tanúvallomást tenni az illetékes gazdasági hivatalba (California Department of Corporations) - ami a Facebookkal kötött üzlet megkötésének feltétele volt -, és addigra a Facebook részvényei közel a felükre estek a tőzsdei bevezetési árfolyamukhoz képest. De a Szilícium-völgyben a szerencse gyorsan emelkedik és bukik. A cégek néhány év alatt komolytalan hóbortokból óriáscégekké válnak. És ami az egyik pillanatban egy vezető részéről okos üzleti lépésnek tűnik, a következőben gyorsan nevetségessé válhat, mint félresikerült lépés. (A fent említett alkalmazások fele már halott, haldoklik, vagy már régen eladták őket fillérekért.)
Annak idején Systrom pozitívan nyilatkozott az Instagram-üzletről, míg a Facebook jövője egyre borúsabbnak tűnt. "Egész életemben azt tanultam, hogy minden piacon hullámok követik egymást” - mondta 2012 augusztusában a kaliforniai meghallgatásán. "Még mindig szilárdan hiszek a Facebook hosszú távú értékében.” Kiderült, hogy igaza van. Ma az Instagram és a WhatsApp a Meta üzletágának két legfontosabb része. A platformokon megjelenő posztok, videók és közlések rendszeresen globálisan megmozgatják a sport, a hírek, a politika és a kultúra világát. Az alkalmazásoknak több milliárd felhasználója van.
Bizonyos szempontból a trösztellenes per arról fog szólni, hogy milyen versengő verziói lehettek volna a tech-történelemnek. Mi történt volna, ha mondjuk Zuckerberg elvesztette volna az Instagramra tett ajánlatot Dorsey-val szemben, aki szintén megpróbálta megvenni a Twitter fotómegosztó alkalmazást? Mi lett volna, ha a WhatsAppot eladta volna a Google-nek, amely alig várta, hogy az üzenetküldő alkalmazást a saját portfóliójába vegye? Mi lett volna, ha más versenytársak is létrehoztak volna kiváló fotómegosztó alkalmazásokat, amelyek virágozhattak volna, ha a Facebook nem használja az Instagramot arra, hogy eltiporja őket? És mi lett volna, ha a Facebook mindkét üzletet elszúrta volna, vagy nem tudott volna lépést tartani a konkurens alkalmazásokkal, és az Instagram és a WhatsApp megvásárlása után lemaradt volna?
Ezeket nem lehet tudni, és csak az tudja megválaszolni, akinek van egy időgépe. Mindegyik oldal a saját verzióját fogja bemutatni arról, hogy mi történt volna, ha a Meta felvásárlásait soha nem hagyják jóvá. Ugyanebben a Daily Show 2012-es szegmensében Jessica Williams, egy ifjúsági tudósító azt mondta - teljesen szájbarágósan -, hogy az Instagram-felvásárlás nagyon okos ötlet volt. "Az Instagram előtt, ha azt akartam, hogy a képeim úgy nézzenek ki, mintha a '60-as években készültek volna, fel kellett volna találnom egy időgépet, és 50 évet vissza kellett volna utaznom.” - mondta. "Tudod, mennyibe kerülne egy időgép megépítése? Legalább egymilliárd dollárba.”
Amikor 2012-ben Mark Zuckerberg, a Facebook vezérigazgatója 1 milliárd dolláros csekket rakott ki az asztalra az Instagram fotómegosztó alkalmazás megvásárlásáért, a legtöbben azt hitték, hogy elment az esze. "Egymilliárd dollár?” - viccelődött Jon Stewart, a The Daily Show műsorvezetője. "Egy olyan dologért, ami tönkreteszi a képeidet?” Stewart „nagyon bénának” nevezte a döntést. A közönsége - és a világ nagy része - egyetértett abban, hogy Zuckerberg extrém felárat fizetett egy olyan alkalmazásért, amely csak néhány fotószűrő funkcióról szól.
Két évvel később Zuckerberg ismét kinyitotta a pénztárcáját, és a Facebook 19 milliárd dollárért megvásárolta a WhatsAppot. Sok amerikai még soha nem hallott az üzenetküldő alkalmazásról, amely nemzetközileg népszerű volt, de az Egyesült Államokban nem volt ismert. Senki sem tudta, hogyan alakulnak majd ezek az üzletek, de utólag nézve hatalmas telitalálatok voltak. Ma az amerikai kormány egy mérföldkőnek számító trösztellenes perben azzal érvelt, hogy mindkét felvásárlás - amelyet ma már a Szilícium-völgy történetének legnagyobbjai között tartanak számon - egy monopólium építését célzó akció volt. Zuckerberg viszont azzal érvelt, hogy ha ezek az ügyletek nem történtek volna meg, akkor cége - amelyet átkereszteltek Meta névre - már halott lenne a közösségi médiavilágban.
Az ügy, amely a technológia egyik legerősebb vállalatának felbomlását eredményezheti, nagyrészt csak feltételezésekkel foglalkozik. Sem a kormány, sem Zuckerberg nem tudta megjósolni, hogyan fog fejlődni a technológia az Instagramért kapott 1 milliárd dolláros csekk óta, vagy mi történt volna, ha a szabályozó hatóságok nem hagyják jóvá ezeket a felvásárlásokat. Ez teszi a Meta trösztellenes ügyét az egyik levitatottabbá egy olyan technológiai iparágban, amelyet régóta a kiszámíthatatlanság határoz meg. "Nagyon-nagyon más idők voltak akkoriban a Szilícium-völgyben” - mondta Margaret O'Mara, a Washingtoni Egyetem tech-történésze a Facebook felvásárlásairól. "Az volt a közvélekedés, hogy „A Facebook csak egy csapat kölyök, akik extravagánsan költekeznek!”
Kevin Systrom, az Instagram kétméteres társalapítója akkor 28 éves volt. Gyakran sétált San Franciscó-i irodája melletti parkban, miközben telefonhívásokat fogadott vagy termékötleteket beszélt meg az alkalmazottakkal. Jack Dorsey, a Twitter társalapítója - aki inkább volt művészgyerek, mintsem programozó - szintén ugyanezen a South Park-i játszótéren lógott, és barátaival olyan ötleteken töprengett, amelyekből végül a közösségi médiaalkalmazása lett. Ez még az a korszak volt, amikor a közösségi alkalmazásokat még csak játékszerekként kezelték, amelyekkel latte artot lehetett posztolni, vagy meg lehetett mondani, hogy mit reggeliztél.
A nemzetközileg gyorsan növekvő WhatsApp egy üzleti modell nélküli szöveges üzenetküldő alkalmazás volt. És bőségesen volt teljesen ugyanilyen alkalmazás még a piacon, mint például a Color, a Flickr és a VSCO a fotómegosztás terén, valamint a Kik, a Skype és a Viber az üzenetküldésben. Akkoriban még a Facebook is megkérdőjelezte, hogy ez életképes üzlet-e. Két hónappal azután, hogy a Szilícium-völgyi vállalat bejelentette, hogy megvásárolja az Instagramot, az 1990-es évek végi dotcom-korszak utáni egyik legkatasztrofálisabb technológiai tőzsdei bevezetésen szomorkodhatott.
Kevin Systrom, az Instagram társalapítója
Systrom három hónappal később ment be tanúvallomást tenni az illetékes gazdasági hivatalba (California Department of Corporations) - ami a Facebookkal kötött üzlet megkötésének feltétele volt -, és addigra a Facebook részvényei közel a felükre estek a tőzsdei bevezetési árfolyamukhoz képest. De a Szilícium-völgyben a szerencse gyorsan emelkedik és bukik. A cégek néhány év alatt komolytalan hóbortokból óriáscégekké válnak. És ami az egyik pillanatban egy vezető részéről okos üzleti lépésnek tűnik, a következőben gyorsan nevetségessé válhat, mint félresikerült lépés. (A fent említett alkalmazások fele már halott, haldoklik, vagy már régen eladták őket fillérekért.)
Annak idején Systrom pozitívan nyilatkozott az Instagram-üzletről, míg a Facebook jövője egyre borúsabbnak tűnt. "Egész életemben azt tanultam, hogy minden piacon hullámok követik egymást” - mondta 2012 augusztusában a kaliforniai meghallgatásán. "Még mindig szilárdan hiszek a Facebook hosszú távú értékében.” Kiderült, hogy igaza van. Ma az Instagram és a WhatsApp a Meta üzletágának két legfontosabb része. A platformokon megjelenő posztok, videók és közlések rendszeresen globálisan megmozgatják a sport, a hírek, a politika és a kultúra világát. Az alkalmazásoknak több milliárd felhasználója van.
Bizonyos szempontból a trösztellenes per arról fog szólni, hogy milyen versengő verziói lehettek volna a tech-történelemnek. Mi történt volna, ha mondjuk Zuckerberg elvesztette volna az Instagramra tett ajánlatot Dorsey-val szemben, aki szintén megpróbálta megvenni a Twitter fotómegosztó alkalmazást? Mi lett volna, ha a WhatsAppot eladta volna a Google-nek, amely alig várta, hogy az üzenetküldő alkalmazást a saját portfóliójába vegye? Mi lett volna, ha más versenytársak is létrehoztak volna kiváló fotómegosztó alkalmazásokat, amelyek virágozhattak volna, ha a Facebook nem használja az Instagramot arra, hogy eltiporja őket? És mi lett volna, ha a Facebook mindkét üzletet elszúrta volna, vagy nem tudott volna lépést tartani a konkurens alkalmazásokkal, és az Instagram és a WhatsApp megvásárlása után lemaradt volna?
Ezeket nem lehet tudni, és csak az tudja megválaszolni, akinek van egy időgépe. Mindegyik oldal a saját verzióját fogja bemutatni arról, hogy mi történt volna, ha a Meta felvásárlásait soha nem hagyják jóvá. Ugyanebben a Daily Show 2012-es szegmensében Jessica Williams, egy ifjúsági tudósító azt mondta - teljesen szájbarágósan -, hogy az Instagram-felvásárlás nagyon okos ötlet volt. "Az Instagram előtt, ha azt akartam, hogy a képeim úgy nézzenek ki, mintha a '60-as években készültek volna, fel kellett volna találnom egy időgépet, és 50 évet vissza kellett volna utaznom.” - mondta. "Tudod, mennyibe kerülne egy időgép megépítése? Legalább egymilliárd dollárba.”