Gyurkity Péter

Túl van a nehezén a Solar Impulse 2

A világkörüli út legnehezebb szakaszát teljesítette a napenergiára támaszkodó repülő.

Még június elején számoltunk be arról, hogy a Solar Impulse 2 és pilótája kénytelen voltak visszatérni Japánba, miután a Csendes-óceán átrepülését a rossz időjárás miatt meg kellett szakítani. Akkor már 36 órán voltak túl, most azonban 118 óra után sikerült landolni a Hawaii-szigeteken, és egyben megdönteni egy korábbi rekordot.

A sikeres landolásról a pilóta saját Twitter-oldalán olvashatunk, míg a hivatalos oldalon a kezdeményezés további részleteiről tájékozódhatunk. Ebből kiderül, hogy a svájci André Borschberg 77 óra után haladta meg a Steve Fosset által 2006-ban felállított, egyedül teljesített, megszakítás nélküli repülésre vonatkozó rekordot, ezt pedig egészen 118 órára tornászta fel, mivel ennyi időt, vagyis 5 napot töltött a levegőben, landolás és utántöltés nélkül, mindössze 20 perces időszakokra bóbiskolva el, hogy némileg kipihenje magát.


A Csendes-óceán átrepülésével egyben az amerikai Amelia Earthart-ról elnevezett legnehezebb és legveszélyesebb szakaszon vannak túl, hiszen itt rendkívül hosszú útvonalon keresztül nem állnak rendelkezésre repterek és azonnali segítségnyújtás, amennyiben valami történik a géppel. Borschberg és társa, Bertrand Piccard, még márciusban indultak világkörüli útjukra Abu Dhabiból, céljuk pedig a Föld megkerülése, hogy ezzel is támogassák a megújuló energia gyorsabb elterjedését - repülőgépük szárnyfesztávolsága 72 méter, így bőven van hely a mintegy 17 ezer panelnek, amelyek a szükséges energiát hivatottak biztosítani. Nagoya és Oahu között nagyjából 8000 km a távolság, ez már önmagában is elismerésre méltó teljesítmény, ezt azonban az arizonai Phoenix követi, ahova csaknem 4700 km-en keresztül Piccard vezeti majd el a második generációs gépet.

Ahogy azt említettük, a végső cél a Föld megkerülése, amit a 13 szakaszból álló út végigrepülésével teljesítenének, első alkalommal támaszkodva napenergiát használó repülőgépre.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Irasidus #24
    Egyetértek, a rover összehasonlítása ezzel értelmetlen. De akkor miért is hasonlítottad össze? Idézlek:

    "A rover előnye, hogy ha már le került a felszínre, csak a mozgáshoz kell energia, ha megáll, az egészet fel tudja használni a műszerekhez. A drónnak mindenkor a repüléshez kell a rendelkezésre álló energia nagy része. Ha nem jut energiához a rover, mert mondjuk nincs elég napfény, akkor hibernálják, és jobb időben aztán újraindítják. Ahogy már csinálták is. A drón meg lazán le fog esni. Szóval ez is ellene szól."

    Mellesleg ennek nem gyakorlati alkalmazása, hanem tudományos alkalmazása lesz. Ugyanígy LHC is kuriózum (tudod mit jelent a szó?) és nincs gyakorlati alkalmazása. Ez kutatás, nem felhasználás.
    Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2015.07.14. 17:47:05
  • teddybear #23
    Elméletileg lehetséges, de maximum egy technológiai kuriózum lesz, mindennemű gyakorlati használati lehetőség nélkül. Adrónt és a róvert összehasonlítani meg olyan, mint amikor a lovat és a gólyát hasonlítják össze.
  • molnibalage83 #22
    A vita arról szólt, hogy lehet -e működőképes gépet csinálni. A jelek szerint lehet, ebben bizony tévedtem, bár a linkel anyagtól nem lettem okosabb, mert nem derül ki sajnos belőle a lényeg.

    Az, hogy van-e értelme, azt a NASA majd eldönti. Én a roverekkel szemben nem látom értelmét a költséghatákonyság szempontjából.
  • Irasidus #21
    Eddig egyetlen technika korlátot sem mondtál. Annyit írtál, hogy a Marson kisebb a fényerő, és a por miatt kevesebb napergiát kap a napelem. Juj, nagyon ügyes vagy, hogy erre magadattól(?) rájöttél, taps! Csak ez mondat úgy folytatódik, - hogy ennek ellenére kap annyi energiát egy napelem amivel egy szondát árammal eltáthat, üzemeltethet. Most ugye, vagy annyira hülye vagy, hogy ezt annak ellenére sem látod be, hogy jelenleg is működik ott napelemmel szonda, vagy egyszerűen trollkodsz? Mond csak melyik vagy ostoba vagy toroll?
    Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2015.07.11. 15:05:11
  • teddybear #20
    Hagyd a fenébe! Irasdus átment fanatikus hívőbe. Belebolondult ebbe a repülőgépbe és képtelen belátni a rendszerből adódó technikai korlátait.
    Az emberi izomerővel hajtott repülőgéppel is keresztülrepülték már a Doveri-szorost, de még a legderűlátóbb támogatója sem hiszi, hogy kereskedelmi repülőgépek fognak izomerős meghajtással repülni London és Párizs között.
  • Irasidus #19
    Az elejével egyetértek, bár hozzátenném még a piár-t is, ami ez esetben nem elhanyagolható. Amúgy ez egy összesen 149-kg eszköz lenne kiegészítő berendezésekkel együtt, így akár egy Mars felé menő nagyobb szonda mellé is be lehet pakolni ami ereszkedés közben kieresztenek, vagy több is elfér egy indítással. De éppen most terveznek az ARES-nal is kisebbet... Majd meglátjuk abból mi lesz.

    Volt olyan ami pályára állt, és volt olyan ami egyből leszállt, mindkettőnek van előnye meg hátránya is. A marsi porviharok szezonális jellegűek, a sarki jég Co2 szublimálásával esnek egybe. Ezek részben jelezhetők előre, de azért ez minden ereszkedő szondánál probléma, sőt a műholdaknál is gond lehet, mivel a Mars légköre ilyen esetben megnő, ami úgy légköri súrlódás miatt fékezi ezeket. Szóval nem könnyű a Mars kutatás, de elég jó gyakorlatra tettek szert bennem már.
    Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2015.07.10. 20:17:59
  • molnibalage83 #18
    A napos repidővel szerintem túl kevés az, hogy erre szondát és hordozórakétát pazaroljanak, mert kb. egyet vinne el egy olyan rakéta, ami odaküldte a Curiosity-t. Egy hetes idővel megérné, de én el nehéz elképzelni, hogy csak fotográfiával ez megérné ár/érték arányban. Lehet, hogy a roverek kis területet járnak be, de lényegében mozgó mintavételezésre képes minilaborok. Persze azt, hogy minek mekkora tudományos értéke van, az a NASA fényévekkel jobban tudja, nekem lövésem sincs. Egyszer kezdtem mélyebben beleásni, hogy milyen műszerek vannak egy szondán és befostam tőle.

    A koncepció legnagyobb problémáját abban látom, hogy ha éppen vihar van a Marson, akkor kuka az egész. Tudtammal nem képesek előrejelezni ezt, az egyik első odaérkező szondánál is ez volt és ekkor fedezeték fel azt a jelenséget, amiből levezették azt, hogy egy nukleáris háború által felvert szennyeződés mit okozna a Földön. Csak úgy működne, ha úgy jutna el, hogy pályára áll érkezéskor és adott pillanatban hozzá le.

    Az eddig szondák pályára álltak vagy egyből mentek le? Bevallom ezt fejből nem tudom megmondani...
  • Irasidus #17
    Igen az egyik cél az lenne, hogy egy lehetséges leszállóhelyeket keressen. De fő cél a felszíni geológiai, morfológia sajátosságának tanulmányozása, a mágneses tér vizsgálata, felszín alatti víz/jég keresése, és persze a légköri folyamatok, mint széljárás, hőmérséklet, stb. is vizsgálná. És hát olyan helyekre is eljuthat, ahová rover nem, pl.: a Mariners kanyonba. Az eredeti tervben egy órát repült volna, később egy napos, illetve egy hetes repülést terveznek. Viszont addig húzták ez a dolgot, hogy közben mások is gondolkodtak az ötleten a NASA-nal. Reméljük elindul egy verseny, és talán az INSuIT utáni Mars-missziókban esetleg már megszavazzák. Persze ehhez vagy az árat kell csökkenteni, vagy valami komoly méréssel előrukkolni. Időközben több repülő szerkezetet is tervekben vettek a NASAnal, és más űrkutatási hivatalnál is.
  • molnibalage83 #16
    Fotó felderítések kívül mire használható ez? A terv az lenne, hogy egy lehetséges leszálláso hely kiválasztásában segítene?
  • Irasidus #15
    Az ár/érték arány megint más kérdés. Valószínűleg a NASA eddig azért nem adott zöld utat, mert drágább mint a tudományosan begyűjthető adat. Viszont ha csökkentik az árát, vagy új mérését találnak ki hozzá, akkor sikerülhet. Én már 1997 óta várom, hogy valamilyen formában repüljön a Marson... De ez már nagyon off a részemről, elnézést.
    Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2015.07.09. 17:38:50