Hunter

Mi lesz veled Hubble?

Az egyre inkább gyengélkedő Hubble űrteleszkóp még mindig a negyedik, egyben utolsó szervizküldetésre vár.

Az űrsikló és űrhajósai által elvégzendő munkálatokat a Columbia 2003-mas tragédiája miatt fújták le, azonban a legutóbbi Discovery űrrepülés sikere ellenére sem lehet semmi biztosat kijelenteni a küldetés és az űrtávcső sorsáról. A témát leginkább a NASA felső vezetésének vitái jellemzik. A Discovery hiába teljesítette az STS-121 jelzésű expedícióját teljes sikerrel melyen már a Columbia-baleset utáni biztonsági fejlesztések is bizonyítottak, az űrügynökség vezetője, Michael Griffin kijelentette, addig semmiről nem születhet döntés, míg a Discovery küldetés átfogó elemzése el nem készül, illetve meg kell várni az Atlantis augusztus végére kitűzött repülését is.

A Hubble negyedik küldetéséről egyébként már szinte minden verziót megszellőztettek. Először törölték, majd robot eszközöket akartak küldeni, végül újra az emberekre bízták a munkát, azaz visszatértek az eredeti felálláshoz. Ez leghamarabb 2007 decemberében indulhat útnak, feltehetőleg az Atlantis fedélzetén.

A szervízküldetést különösen kockázatosnak tartja az űrügynökség, mivel a Nemzetközi Űrállomásra irányuló repülésekkel ellentétben itt nincs semmiféle menedék, ha az űrsikló olyan sérülést szenvedne, ami végzetes lenne a visszatérésnél. Az ISS küldetéseknél az űrsikló üzemképtelensége esetén a legénység az űrállomáson könnyedén átvészelheti azt az időszakot, amíg a mentőhajó meg nem érkezik a másik űrsikló, vagy egy Szojuz képében. A Hubble magasabb, és az egyenlítőhöz mérten más dőlésszögű pályán kering mint az állomás, így az átutazás sem lenne egyszerű feladat.


Mindenesetre az STS-121 űrsétáján több javítási technikát is végig próbált Michael Fossum és Piers Sellers. Kísérleteik szerint az űrsikló 30 méteres robotkar kombinációja egyértelműen elég stabil az alapvető hőpajzs javítások elvégzéséhez, ami mindenképpen növeli a Hubble esélyeit. Ha megvalósul a szervíz küldetés akkor nem kevesebb mint öt űrsétára lesz szükség ahhoz, hogy a korosodó, immár 16 éves, igencsak kihasznált műszer az elkövetkező évtizedet is végigszolgálhassa.

Az űrséták során fel kellene szerelni az új Wide Field Camera 3-mat, ami élesítene az űrtávcső látásán, majd ki kell cserélni a 16 éves akkukat, egy elromlott irányérzékelőt és a hőszigetelés egy részét. Erőteljes frissítésre szorul a Hubble hat giroszkópja, melyből kettő tönkrement, valamint a képfelvevő spektrográf. Utóbbiban egy irányítópanelt kell kicserélni, amihez 111 apró csavart kell majd eltávolítani.

Ha nem valósul meg a küldetés és a Hubble jelenlegi állapotában marad, akkor legjobb esetben is csak 2011-ig, a kevésbé optimisták szerint inkább 2009-ig maradhat többé-kevésbé működőképes. A szervízküldetés ehhez még további 5 évet adna, azaz az élettartama kitolódna 2016-ra. A Hubble tudósai szerint még rengeteg lehetőség rejlik az eszközben, az új hardverek átszállítását a Kennedy Űrközpont kilövőállásához pedig már 2007 augusztusában meg tudják kezdeni. A döntésre azonban még várni kell, legalább a következő, STS-115 jelű küldetés visszatéréséig.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • BiroAndras #46
    A lencséknek a súly mellet számtalan hibája van még (lencse hibák).
  • BiroAndras #45
    "Nem jobb az semmivel sem, sőt! A kifogástalan minőségű tükör egy raktár mélyén porosodik - mert két tükröt készítettek - a hibás viszont fent kering egy pótlólagosan, 1993-ban beépített korrekciós optikával helyrepofozva."

    Nem erről beszélek, hanem a felületek minőségéről. Az a hiba, amiről te beszélsz a gyártás során elküvetett mérési hiba miatti geometria torzulás, ami az említett korrekciós optikával teljesen javítható. A lényeg, hogy a Hubble sokkal jobb minőségű képeket készít, mint a hasonló méretű földi távcsövek.
  • Thrawn #44
    A rádiócsillagász valószínűleg nem több egymás mellé illesztett képről, hanem a rádiócsillagászatban már több évtizede alkalmazott interferometriás módszerről beszélt. Miután a rádióhullámok hullámhossza nagyságrendekkel meghaladja a fényét, egy magában álló rádióteleszkóp felbontása, még ha oly nagy is, mint a 300 méteres Arecibo teleszkóp, csak töredéke az optikai teleszkópokénak. Ezen úgy tudnak segíteni, hogy két, akár egymástól több ezer kilométerre levő rádióteleszkóp egyidejűleg felvett jeleit egyesítik (nagyon pontos, atomórákkal megvalósított időösszehangolást igényel). Így a felbontóképesség azonos lesz az ún. bázisvonal, azaz a két teleszkóp közti távolsággal megegyező átmérőjű rádióteleszkópéval. Az érzékenysége persze nem, csak a felbontása, ami ilyen módon akár az ívmásodperc ezrede is lehet.
  • Thrawn #43
    A lencsés távcsövek aranykora a XIX. század végére tehető, a XX század elején a tükrös távcsövek átvették a vezetést, kezdve a 250cm-es Wilson hegyi teleszkóppal. A lencsés távcsövekkel több probléma is fellépett. Egyrészt a lencséknél - mivel legalább 2 részből ragasztották össze - minimum 4 nagyméretű üvegfelületet kellett nagyon pontosan megmunkálni, a tükröknél csak egyet. A főtükörhöz alkalmazott segédtükrök átmérője pedig csak töredéke a főtükörnek így egyszerűbb az elkészítésük.
    A nagy lencsék - mivel átnézeti elven működnek - saját súlyuk alatt meghajlottak, rontva a képminőséget. Ezzel szemben a tükrök - reflektív elven működve - a cső alján, jól alátámasztva foglalnak helyet, ezért lehet nagy méretben is tartani az ideális (vagy ahhoz közeli) alakot.
  • Inquisitor #42
    Ja, sejthettem volna. Egyszer beszéltem egy amatör rádiócsillagásszal, ott is egy halom kisfelbontású képből csinálnak számítógépprogrammal egy nagyobb felbontásút.
  • Caro #41
    Azért én még a Hubble-nek sem ilyen halált szánnék :D
  • Caro #40
    Én úgy tudtam hogy valamiért lencsés lett, hogy a lencse nagyon sokba került még űrtarifákkal számolva is, és hogy gond is volt vele.
    De akkor úgy tűnik nem így volt :)
  • Thrawn #39
    Nyilván nem lenne haszontalan új CCD, már csak a vélhetően nagyobb érzékenység miatt is, de ami a felbontást illeti, már most is 1-2 század ívmásodpercet jelent egy-egy pixel (a Betelgeuse pl. korong alakú a képeken!), ami jól egyezik az optika elméleti felbontóképességével.
  • JTBM #38
    A űrrobotnak azért lenne célszerű pók formájának lennie, mert az nem igényel üzemanyagot, csak elektromos energiát. Ami nem lényegtelen egy olyan helyen, ahol elektromos energia van a napcellákból, de üzemanyag nincs, vagy csak igen drágán juttatható el oda.

    Alkatrészt legegyszerűbben az ISS-ről lehetne átlőni egy mini műholdon, amit az ISS-ről nagyjából iránybalőnek, majd egy minimális manőverező hajtómű landol. A mérete ennek természetesen változó, a szállítandó alkatrésztől függ.

    Az ISS rendszeresen kap ellátmányt, abban kellene felküldeni.
  • dez #37
    Na de egy távoli csillag, vagy akár egy egész galaxis nem kisebb szögátmérőn látszik - azaz nem lesz még pixelesebb? Tehát végülis a kérdés: nagyobb felbontású CCD-vel mennyivel jobb képek készülnének? (Vagy felesleges lenne, mert az optika korlátai is kb. ugyanott vannak.)