Hunter
A Hubble újra elkápráztatta a csillagászokat
A Hubble űrteleszkópnak sikerült szemügyre vennie egy igen figyelemre méltó űrszerkezetet, a Súlyzó-ködöt (Dumbbell-köd). A felvétel fényt derít egy izzó csomókból álló forgatagra, egy haldokló csillag utolsó leheletének eredményére.
A Dumbbell a Tejút-rendszeren belül helyezkedik el és viszonylag még közel is van bolygónkhoz, megközelítőleg 1200 fényévnyi távolságra. Planetáris köd, egy olyan objektum, aminek semmi köze a bolygókhoz, azonban nevét még a korai teleszkópok korában kapta, amikor az objektumok még nem voltak olyan jól kivehetőek, és korong alakja miatt első megfigyelői bolygónak hitték.
A köd színes gáza és pora egy haldokló, gázburkát magától ellökő csillag maradványa. A Kis Róka csillagképben levő köd, melyet Messier 27 (M27) néven is ismernek, az első felfedezett planetáris köd. Egy francia csillagász, Charles Messier pillantotta meg 1764-ben, aki oválisnak írta le akkoriban, most egy kis amatőr eszközzel leginkább egy homokórának látszik. A köd újonnan felfedezett csomói különböző alakzatokban jelennek meg. Egyesek a haldokló csillag felé mutató ujjakra emlékeztetnek, a kép bal felső részén láthatóak, mások elszigetelt felhők csóvákkal vagy csóvák nélkül. Méreteik 17-56 milliárd kilométer között váltakoznak, ami többszöröse a Nap és a Plútó távolságának, mondják a csillagászok. Mindegyikük a Föld tömegének háromszorosával rendelkezik.
A csomók a köd forró és hideg részeinek határmezsgyéje között alakulnak ki, ez a hőmérsékletkülönbségi terület kifelé mozog a központi csillagtól a köd fejlődésével. A sűrű gáz- és porcsomók úgy tűnik a planetáris ködök evolúciójának természetes részei. A legkorábbi szakaszokban jönnek létre, és alakjuk a köd terjeszkedésével változik. Hasonló csomókat fedeztek fel más közeli planetáris ködök esetében, melyek mind ugyanennek az evolúciós sémának részei. A hétfőn kiadott felvételt az Űrteleszkóp Tudományi Intézet Hubble Örökség Csapata készítette, mely a Hubble-t működteti a NASA és az ESA számára. A felvételt a Hubble Wide Field Planetary Camera 2 készítette 2001 novemberében. A felhasznált szűrők az oxigént kékben, a hidrogén zöldben, illetve a kén és nitrogén kibocsátás kombinációját vörösben jelenítik meg.
A Dumbbell a Tejút-rendszeren belül helyezkedik el és viszonylag még közel is van bolygónkhoz, megközelítőleg 1200 fényévnyi távolságra. Planetáris köd, egy olyan objektum, aminek semmi köze a bolygókhoz, azonban nevét még a korai teleszkópok korában kapta, amikor az objektumok még nem voltak olyan jól kivehetőek, és korong alakja miatt első megfigyelői bolygónak hitték.
A köd színes gáza és pora egy haldokló, gázburkát magától ellökő csillag maradványa. A Kis Róka csillagképben levő köd, melyet Messier 27 (M27) néven is ismernek, az első felfedezett planetáris köd. Egy francia csillagász, Charles Messier pillantotta meg 1764-ben, aki oválisnak írta le akkoriban, most egy kis amatőr eszközzel leginkább egy homokórának látszik. A köd újonnan felfedezett csomói különböző alakzatokban jelennek meg. Egyesek a haldokló csillag felé mutató ujjakra emlékeztetnek, a kép bal felső részén láthatóak, mások elszigetelt felhők csóvákkal vagy csóvák nélkül. Méreteik 17-56 milliárd kilométer között váltakoznak, ami többszöröse a Nap és a Plútó távolságának, mondják a csillagászok. Mindegyikük a Föld tömegének háromszorosával rendelkezik.
A csomók a köd forró és hideg részeinek határmezsgyéje között alakulnak ki, ez a hőmérsékletkülönbségi terület kifelé mozog a központi csillagtól a köd fejlődésével. A sűrű gáz- és porcsomók úgy tűnik a planetáris ködök evolúciójának természetes részei. A legkorábbi szakaszokban jönnek létre, és alakjuk a köd terjeszkedésével változik. Hasonló csomókat fedeztek fel más közeli planetáris ködök esetében, melyek mind ugyanennek az evolúciós sémának részei. A hétfőn kiadott felvételt az Űrteleszkóp Tudományi Intézet Hubble Örökség Csapata készítette, mely a Hubble-t működteti a NASA és az ESA számára. A felvételt a Hubble Wide Field Planetary Camera 2 készítette 2001 novemberében. A felhasznált szűrők az oxigént kékben, a hidrogén zöldben, illetve a kén és nitrogén kibocsátás kombinációját vörösben jelenítik meg.