Thrawn#44
A rádiócsillagász valószínűleg nem több egymás mellé illesztett képről, hanem a rádiócsillagászatban már több évtizede alkalmazott interferometriás módszerről beszélt. Miután a rádióhullámok hullámhossza nagyságrendekkel meghaladja a fényét, egy magában álló rádióteleszkóp felbontása, még ha oly nagy is, mint a 300 méteres Arecibo teleszkóp, csak töredéke az optikai teleszkópokénak. Ezen úgy tudnak segíteni, hogy két, akár egymástól több ezer kilométerre levő rádióteleszkóp egyidejűleg felvett jeleit egyesítik (nagyon pontos, atomórákkal megvalósított időösszehangolást igényel). Így a felbontóképesség azonos lesz az ún. bázisvonal, azaz a két teleszkóp közti távolsággal megegyező átmérőjű rádióteleszkópéval. Az érzékenysége persze nem, csak a felbontása, ami ilyen módon akár az ívmásodperc ezrede is lehet.