Informatika és tudomány

  • Thrawn
    #43
    A lencsés távcsövek aranykora a XIX. század végére tehető, a XX század elején a tükrös távcsövek átvették a vezetést, kezdve a 250cm-es Wilson hegyi teleszkóppal. A lencsés távcsövekkel több probléma is fellépett. Egyrészt a lencséknél - mivel legalább 2 részből ragasztották össze - minimum 4 nagyméretű üvegfelületet kellett nagyon pontosan megmunkálni, a tükröknél csak egyet. A főtükörhöz alkalmazott segédtükrök átmérője pedig csak töredéke a főtükörnek így egyszerűbb az elkészítésük.
    A nagy lencsék - mivel átnézeti elven működnek - saját súlyuk alatt meghajlottak, rontva a képminőséget. Ezzel szemben a tükrök - reflektív elven működve - a cső alján, jól alátámasztva foglalnak helyet, ezért lehet nagy méretben is tartani az ideális (vagy ahhoz közeli) alakot.