Balázs Richárd

Csoki a laborból: kevesebb zsír, tökéletes íz?

A kutatók jó ideje próbálkoznak alacsony zsírtartalmú csokoládék előállításával, melyek ugyanolyan ízhatást adnak, mint a hagyományos. Egy átlagos táblás csokoládé, legyen az tej- vagy étcsoki, közel 30 százaléka zsír, a kakaóvaj és a tej zsírjai adják ugyanis a csokoládé ízét és jellegzetes textúráját. Ha kivonjuk ezeket a zsírokat, a csokoládé állaga és íze már koránt sem olyan kellemes, de nem is ezek a legfontosabb különbségek.

A csokoládé bársonyos, a szájban szétolvadó textúrája, valamint az ismerős hang, amikor egy darabot letörünk, a kakaó zsírjainak köszönhető, ami az olvadt csokoládé hűlésekor kristályossá válik. A zsírok hat különböző kristályszerkezetet, más néven polimorfot vehetnek fel, mindegyiknek egy kicsit más az olvadáspontja. Az "igazi" az úgynevezett polimorf V kialakításával érhető el, ebben az állapotban a zsírmolekulák egymáshoz szorosan közel helyezkednek el, az olvadáspont gyakorlatilag a testhőmérséklet. Ha valaki valaha is elgondolkodott azon, miért nem lesz ugyanolyan finom a napon egyszer már megolvadt, majd újra megszilárdult csoki, nos, a válasz a zsír "rossz" polimorfokban való újrakristályosodásában keresendő.

Ha el akarjuk távolítani a zsír egy részét a csokoládéból, akkor azt valamivel pótolni kell, ami megőrzi a polimorf V szerkezetet. Máshogy nem megy, ezt több saját kárán tanult cég is igazolhatja.

A 2000-es években a legtöbb kísérlet levegőbuborékokkal próbálta helyettesíteni a zsírt - és itt ne a jól látható buborékokat tartalmazó készítményekre gondoljunk, hanem nanoméretű lyukakra. A Nestlé, az Unilever és a Mars is szabadalmaztatta saját eljárását, a buborékok azonban problémákat okozhatnak. Ha annyi buborékot pumpálunk egy csokiba, ami kiváltja a zsír jelentős hányadát, a csoki túl könnyűvé válik. A vízbuborékok sem jobbak, bár ezek segítségével megtartható a csokoládé súlya, a víz lesüllyedhet a tábla aljára, ami nem túl étvágygerjesztő végeredményt szül, emellett oda a töréskori roppanó hang, és igen gyorsan megkapjuk azt a porszerű, fehér bevonatot, ami a helytelen tárolás esetén ül ki a csokoládé felszínére.

Mindezek ellenére a kutatók nem adták fel a vízcseppes megoldást, sőt, tavaly Peter Fryer élelmiszertudósnak és csapatának, a brit Birmingham Egyetemen sikerült áttörést elérniük. Az alacsony zsírtartalmú margarinoknál alkalmazott módszert átültetve zselatint adagoltak a csokoládéhoz, hogy megőrizzék a szájban olvadás élményét, miközben meggátolták a vízcseppek összegyűlését. Az eredmények elég meggyőzőek voltak ahhoz, hogy az élelmiszeripar megvásárolja a szabadalmat és elkezdje szép csendben továbbfejlesztgetni saját termékeihez.

Persze nem mindenki szereti a "húst" a kedvenc édességében, a zselatin ugyanis állati bőrből és csontból készül, éppen ezért egy másik brit csapat, a Warwick Egyetemen egy másik megközelítést kezdett vizsgálni - a festékiparból merítve ötletet. Valószínűleg még mindig nem sokaknak szaladt össze a nyál a szájában, de ne adják fel... Stefan Bon és Tom Skelhon két élelmiszeripari adalék, elgőzölt szilícium-dioxid és kitozán kombinációjával alkotta meg nanoméretű buborékjait; utóbbi egy szénhidrát, amit a rákok páncéljából vonnak ki. A recepthez kell még egy kis sav - jó hír, ehhez gyümölcslét használtak, a gyümölcsös íz elkerüléséhez azonban egy kis oldott C-vitamin, vagy kóla is tökéletes.

A módszer működött, tavaly publikálták is. Az így készült csokoládé, melyben a zsír 50 százalékát sikerült a gyümölcsleves keverékkel helyettesíteni, rendelkezik a megfelelő polimorf V szerkezettel. Bon azonban nem volt biztos abban, hogy ez a kotyvalék meggyőzi a fogyasztókat, vagy akár a gyártókat. "A nanoösszetevőket fel kell tüntetni a csomagoláson" - mondta, ami nem feltétlenül vevőcsalogató - ezáltal a gyártókat is elriaszthatja. A rákból kivont kitozán ezen felül még allergiás problémákat is okozhat.

"Én a tökéletességre törekszem" - fejtette ki mottóját, melynek fényében tovább kutatott és talált is egy anyagot, amivel mindkét fentebb említett probléma kiküszöbölhető. Ezúttal a kozmetikai iparból merített ihletet. "Más alkalmazásokhoz az icipici zseléket olajokba tesszük" - magyarázta, utalva a testradírokhoz használt sűrítőkre. "Miért nem lehetne ezt a csokoládéval is megcsinálni"

A csokoládé kipárnázásához alkalmazandó zselének az agar-agart, egy algából készült anyagot választott, melyet széles körben használnak sűrítőként az élelmiszeriparban, és ha megfelelő módon melegítjük, ugyanazon a hőmérsékleten szilárdul meg, mint a csokoládé. Az agar-oldat belekeverésével a csokoládéba tökéletes, 30 mikrométeres zselébuborékokat kapott, melyek egyenletesen oszlottak el az édességben. Ezen a méreten a szájunkban nem érezzük a különbséget, vagyis megérkezett a bársonyos, krémes polimorf V, miközben a zsír a felére csökkent a csokoládéban.

Mi több, mivel az agar-agar 80 százalékban rost, sokkal jobban telít, vagyis ugyanannyi zsír beviteléhez több csokoládét is megehetnénk ebből a készítményből, ugyanakkor a telítettségi érzet következtében nem fogjuk ezt megtenni - elvileg. Az agar másik előnye, hogy a szilícium-dioxid savas szükségleteivel szemben bármilyen folyadékkal keverhető - akár alkohollal is. "A vodkás változat íze nem volt különösebben kellemes" - tette hozzá Bon, aki a krémlikőröket vagy az amaretto-t ajánlja.

Ha az olvasókat nem is feltétlenül, az élelmiszertudósokat mindenesetre sikerült lázba hozni. "A zsírhelyettesítő olyasvalami, amire nagy szüksége van az élelmiszeriparnak" - kommentálta az eredményeket Jianshe Chen, a Leeds Egyetem munkatársa, akit emellett azért az íz is foglalkoztat. Erre Caroline Williams, a New Scientist riportere adott első kézből választ, ellátogatva Bon laborjába, hogy megkóstolja az ott készült csokoládét. "A keverőedényből frissen kikerülve eszméletlenül finom, pont olyan, mint az olvasztott csokoládé" - írja cikkében.

Williams otthon is megpróbálta újraalkotni Bon receptjét, amit alább mi is közzéteszünk. Ő egy kis rumot használt folyadékként, az eredmény a hagyományosnál egy kissé sötétebb csokoládé, melyről textúráját tekintve nem lehet megmondani, hogy van-e benne zselé, vagy sem. Íme a recept, amihez kell egy adag türelem, egy hőmérő és egy kis agar:

Hozzávalók: 100 gramm csokoládé (tej-, ét-, vagy fehér-) 20 gramm agar-oldat (szárított agar beszerezhető az interneten és egyes szupermarketekben)

Elkészítés: Az agart hideg vízzel keverjük el a csomagoláson található utasításoknak megfelelően. A víz egy része, vagy teljes egésze helyettesíthető gyümölcslével, vagy alkoholos itallal. Egy serpenyőben melegítsük fel 90 és 95 Celsius fok közé, egészen addig, míg az agar fel nem oldódik és a keverék átlátszóvá válik. Hagyjuk lehűlni. Eközben gőz fölött olvasszuk meg a csokoládét.
Amikor az agar-oldat 50 Celsius fok környékére hűlt - még mindig átlátszónak kell lennie - keverjünk 20 grammot az olvasztott csokoládéhoz egy botmixer segítségével. Hagyjuk a keveréket 25 Celsius fokra hűlni, majd jól rázzuk össze. Öntsük ki egy formába és tegyük hűtőbe, ahol hagyjuk két hétig pihenni.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Inquisitor #11
    Borzasztó nagy ostobaságnak tartom, ki van zárva, hogy ne romoljon az ízhatás. Könyörgöm zsír és olaj az aroma átvivő anyag, ha kihagyjuk belőle mi marad majd?

    Kakaót, legalább is arra allergiásoknak is kisdedeknek általában a szentjános-kenyérfa termését, a karob/carob-ot szokták pór formájában használni. Kb. annyira nem érezhető a különbség mint a cukor és cukorpótló között. :D
    Jó persze van akinek már halott az ízlelése a sok műanyag ételadalék miatt.
  • Lucy in the Sky #10
    Off.
    Utoljára írok ide, legalábbis addig mindenképp bojkottálom az oldalt, amíg ez a fos, újításnak nevezett retard frontend van rajta. Sikerült az egyik legjobb magyar portálból egy "trendi"=átláthatatlan, gagyi, követhetetlen szarkupacot csinálnotok. Vissza a régi SG-t!
  • fecg21 #9
    "Amúgy kakaót nem akarják pótolni valamivel? ;-) "

    Ó..azt már jó néhány évvel ezelőtt megoldották, neve most nem jut eszembe, de a kedvedért utána fogok keresni valahogy. Volt egy oylan kísérlet a kakaócserjékkel hogy belepiszkáltak a növények termőképességébe, ez részben sikerült is mert adott cserjén sokkal több kakaóbab termett. Csak éppen azok az állatok akik ezt elfogyasztották vagy megbetegedtek, vagy genetikailag hibás egyedeket hoztak létre. (patkányoknál figyelték ezt meg) . Szóval én azt mondom hogy inkább tűnjön el a kakaóbab mintsem hogy még ezzel is mérgezzük majd magunkat.
  • nkmedve #8
    wraithLord: elsőre kicsit másképp értettem amit irtál, de mostmár világos

    "És mivel az ember, ha éhes, nem csokit eszik, ezért felesleges bele sok zsír... Kb. ennyi." - Mennyien csinálják ezt, annak ellenére hogy nagyon káros. Pedig amúgy lehetne egészséges is ha inkább a cukrot próbálnák meg a cikkben emlitett agar-oldattal és minőségibb (természetes) édesitőszerekkel kiváltani. Magas kakaótartalom, kevés cukor, és máris nem kéne aggódni a kölök egészsége miatt ha a suliban mondjuk csak csokit rágcsál...

    Amúgy kakaót nem akarják pótolni valamivel? ;-) Csak azért, mert multkor volt cikk róla hogy a kakaóültetvények számának csökkenése miatt hamarosan luxuscikknek fog számitani. Akkor majd ehetünk jó cukros, agaras, zsirban szegény fehér csokit. Juppi :-)
  • tomcsa4 #7
    A mai emberrel az a baj, hogy kevesebb zsirt eszik, pedig ez kell a szervezetnek. Ha esznek is, inkább a buzi olajat hasznaljak.
  • wraithLord #6
    Az egészséges tápanyagbevitelt pedig nem a csoki "egészséges cukor-zsír egyensúlyával" kell megoldani, hanem normális táplákozással... :)
  • wraithLord #5
    Én ezt tudom, de itt nem "zsír vagy cukor" kérdésről van szó. Szimplán csak arról, hogy több zsír vagy kevesebb zsír. Mivel az agart (poliszacharid) nem tudjuk megemészteni.
    És mivel az ember, ha éhes, nem csokit eszik, ezért felesleges bele sok zsír... Kb. ennyi.

    (Úgy látom, kár volt belekevernem, hogy a másik kettő tápanyag kb. fele annyi energiát tartalmaz grammonként...)
  • nkmedve #4
    wraithLord : Pont ez a gond a mostani felfogással, mindenki csak a számokat látja. Ha egy kicsit jobban utánanézel, hogy hogy is van a zsir és a cukor feldolgozva a szervezetben akkor rájössz hogy a cukor összességében károsabb, még ha kevesebb kalória is van benne.

    Cukor:
    - nagyon gyoran, kevés energiával dolgozható fel és hirtelen emeli a vércukorszintet -> inzulintermelés megugrása -> gyors zsirlerakódás és éhségérzet

    Zsir:
    - lassabban szivódik fel, több energiába telik a szervezetnek a feldolgozása -> nem befolyásolja olyan drámaian a vércukorszintet és inzulintermelést -> lassabb zsirlerakódás, nem növeli az éhségérzetet (sőt inkább laktat)

    Persze sok függ a zsirok tipusától is, de arról a részéről már inkább nyilatkozzon valaki aki jobban ért hozzá :)

    Én részemről úgy gondolom hogy mindig az egyensúly a fontos, a szervezetnek kell zsir és cukor is, de csak mértékkel. Ezt a rakjunk kevesebb zsirt a csokiba hirt nem igazán tudom hova tenni. Persze csökkentsék, de akkor azzal együtt csökkentsék a cukor mennyiségét is.
  • wraithLord #3
    Hát nem tudom, én inkább a kakaó miatt eszem a csokit, nem a kakaóvaj miatt.
    Miért egészségtelenebb? Mert kevesebb tápanyag van benne? A zsírok átlagos egységnyi energiatartalma 9 kcal/g (és a kakaóvaj zsír). Kb. kétszer annyi, mint a cukroké vagy fehérjéké.
    Aki sok csokit szokott enni, annak jól jön, kevésbé hízik el.
  • JKJ #2
    Ezt azonnal tiltsák be! Kevesebb zsír = egészségtelenebb csoki. Ezt csak az "egészségipar" erőlteti, de tévesen.