Hunter
Karácsonyi gasztro-túra 2050-ben
Aligha van ilyenkor olyan ember, aki nem a karácsonyi menü elkészítésén fáradozna, vagy az elfogyasztásáról ábrándozna. Az ízek és a hozzávalók ismerősek, tradicionálisak, az elmaradhatatlan pulykától kezdve a különböző halételeken át egészen a hidegtálakig és a fűszeres, mézes süteményekig.
Stefan Gates, a gasztronauta, az angol konyha egyik legmegdöbbentőbb alakja a jövő karácsonyi asztalai körül tesz egy képzeletbeli sétát, bemutatva az elkövetkező 40 év gasztronómiai vízióit, az elérhető nyersanyagok és a genetika tükrében. Öveket becsatolni, az időutazás kissé rázós lesz.
Kezdjük 2050-nel, amikor az egyik legörvendetesebb hír az lesz, hogy több mint 20 év után visszatér a pulyka, vagy legalábbis valami hasonló. Ha csupán egy felületes pillantást vetünk az ünnepi asztalra, a karácsonyi menü meglepő hasonlatosságot mutat a 2010-es trenddel, de ha el kezdjük olvasgatni a hozzávalók csomagolását, egészen szokatlan összetevőkkel és eredetekkel találkozunk majd. Ételeink az elmúlt 4 évtized alatt teljesen megváltoztak, és ha visszatekintünk, igen érdekes dolgoknak lehetünk a tanúi.
2010-ben sok mindenről nem vettünk tudomást, nem akartuk látni ahogy a világ népességének szaporodása és a bioüzemanyagok iránti növekvő kereslet túlnő a rendelkezésre álló termőföldeken és vízkészleteken. Visszatekintve azonban elkerülhetetlenek voltak az égbeszökő élelmiszerárak, a vízért folytatott küzdelem, és a gabonák kivitele elleni tüntetések, volt azonban egy technológiai megoldás.
Lehet hogy korábban a biomérnökök nem örvendtek túl nagy népszerűségnek, de akkor kihúzták az emberiséget a pácból. Éveken belül genetikai módszerekkel 50 százalékos hozamnövekedést értek el a terményeknél és olyan növényeket alkottak, amik ellenálltak az aszálynak, a kártevőknek, emellett pedig még vitaminokban és ásványi anyagokban is gazdagok voltak. Saját nitrogénjüket is megtermelték, ezért műtrágyából sem kellett sok. Mindezt a biológiai sokszínűség, és nem utolsó sorban a fogyasztói társadalom szenvedte meg, a multinacionális vállalatok minden korábbinál nagyobb gazdasági és geopolitikai hatalmat szereztek.
2020 karácsonyi vacsorája a genetikailag módosított, elképesztően-ízletes-pulyka eljövetelével kezdődött. Ez volt a húsevők számára az a csúcspont, ami után az árak többé már nem álltak arányban a termék értékével. A 2020-as évek végére a hús egyre inkább luxuscikké válik, az ellátás nem képes lépést tartani a kereslettel, az üvegházgáz kibocsátásra rótt adók pedig szinte megfizethetetlenné tették a marha- és a bárányhúst. A kenguru tenyésztés valamelyest enyhített a nyomáson, azonban ez az alacsony metánkibocsátású jószág is csak időlegesen tölti ki a tátongó űrt.
A Föld populációja túljutott a 8 milliárdon, a hús iránti igény meredeken emelkedett, az állatállomány etetéséhez szükséges takarmánymennyiség elviselhetetlen terhet rótt az erőforrásokra. A változás a nyugati államok pénzügyi válságával érkezett el, ami a mezőgazdaságok pénzügyi forrásainak is komoly gátat szabott, így a fejlődő világ végre egyenlő esélyekkel szállhatott be a versenybe. Sajnos az élelmiszer árak az előállítási költségek növekedésének köszönhetően a háromszorosára nőttek, terjedni kezdett a gyakorlatias vegetarianizmus, a nyugati országok élelmiszer pazarlása 30 százalék feletti értékről 10-re zuhant, azonban így is milliárdok éheztek. A világot elérte az élelmiszerválság.
2030-ban új megoldás érkezett, méghozzá egy igen valószínűtlen forrásból, a rovaroktól. A nagy élelmiszeripari cégek elkezdtek szöcske-burgereket és különböző bogár-vagdaltakat árulni a húsok helyettesítőjeként. Már 2010-ben is többen népszerűsítették ezt a tápanyagforrást, a rovarok ugyanis rendkívül hatékonyan alakítják a növényi anyagokat fehérjékké, a rovarkészítmények elterjedéséhez azonban kellett egy nagyfokú kényszer. A nyugatiak először leginkább undorral tekintettek ezekre az élelmiszerekre, azonban amikor egy igazi marhahúsból készül Big Mac 100 angol font körül szerepelt az étlapon, a rovar-fehérjében bővelkedő Bug Mac a maga potom 10 fontos árával egyre vonzóbbnak bizonyult. A világ termőterületei, termény- és vízkészletei végre fellélegezhettek és mindenki feltehette magának a kérdést, vajon miért kellett erre a változásra ennyit várni.
2040 karácsonya az egészség jegyében telt. Az alacsony zsírtartalmú sült sáska őrület a csúcspontjára ért, a cukorfogyasztás pedig gyakorlatilag nullára csökkent. Helyette minden desszert és édesség a természetüknél fogva édes növények kivonataival, például monatinnal vagy sztíviával (jázminpakóca) készül, melyek a cukorhoz hasonló ízélményt biztosítanak szénhidrátok és rákkeltő anyagok nélkül. Ebben az évben mutatkoztak be a szintetikus baktériumokkal ellátott termékek, amik élénk kékké változtatták az élelmiszert, ha az megromlott, illetve megérkeztek az étrend kiegészítő mikrobák. Néhány évvel később megjelentek az élő bél-szenzorok, melyek lehetővé tették a vásárlóknak táplálkozási hiányosságaik diagnosztizálását székletük elszíneződése alapján, ehhez természetesen mellékelték a mindent részletesen elmagyarázó színskálát is.
A 2040-es évek elején a halgazdálkodás is összeomlott, a medúza azonban továbbra is olcsó és bőségesen rendelkezésre álló tengeri élelmiszerforrás maradt. Igen alacsony népszerűségét növelte, hogy az évtized sztárszakácsai egymás túllicitálva igyekeztek ízletessé tenni a sokak számára elképzelhetetlen fogást. Az évtized közepére a biomérnökök elkezdtek a halakon is dolgozni, létrehozva a bálna méreteivel vetekedő klónozható óriás-lazacot, mega-fésűkagylót és giganto-homárt. A klónozás elterjedésével megérkezett a mesterséges hús is, amit már 2000-ben bemutattak, mégis több mint 40 évre volt szükség, hogy az emberiség ráfanyalodjon, pedig már az ezredfordulón is számos előnnyel rendelkezett, igaz a klasszikus marhahús íz kissé képlékeny szerkezettel párosult, az ára azonban kedvező volt, és az íz is sok mindenért kárpótolta az embereket.
Ez az évtized több izgalmas újítást is hozott az élelmiszer technológiában, az egyik ilyen a "húskapszula", amiből a hozzá kifejlesztett rendszerrel gyakorlatilag bármilyen sültet elkészíthetünk, attól függően, hogy mit állítunk be. A kapszula rovar-fehérje port tartalmaz, amiből a "pulyka" programon elkészül a megfelelő proteinmassza. A masszát egy háromdimenziós protein-nyomtatóval a megfelelő formába önti számunkra a technika, ellátva az ételt a ropogós bőrrel és hipp-hopp, kész a nyolcszemélyes pulyka-vacsora. Igaz az íze nem ugyanaz, mint ami 2010-ben volt, azonban egy valódi szárnyas 800 fontos árához képest a kapszula 150 fontért jóllakatja a vendégeket. Megérkeztünk tehát 2050-hez, és újra pulyka gőzölög az asztalon, pont ahogy az azóta megboldogult nagyi készítette anno.
Végül zárjuk írásunkat egy karácsonyi menüsorral a 2050-es évek stílusában:
Előétel: Füstölt medúza és óriás-lazac falatkák, melyekhez szintetikus baktériumokkal készült créme fraiche-t szolgálunk fel
Főétel: Pulykasült gazdagon (a legutóbbi 3D-s nyomtatási technikával készítve, rovaralapú kolbásszal töltve, zöldség-olaj kompozit bacon szalonnába tekert alacsony metántartalmú kenguru szeletekkel körítve)
Köret: Burgonya és paszternák (ropogósra sütve, hidroponikusan termesztve)
Desszert: Hagyományos szilvás pite (genetikailag módosított magas hozamú búzából, természetes monatinnal édesítve, antiallergén mogyoróval és alaszkai mazsolával)
További jó étvágyat és kellemes ünnepeket kívánunk.
Stefan Gates, a gasztronauta, az angol konyha egyik legmegdöbbentőbb alakja a jövő karácsonyi asztalai körül tesz egy képzeletbeli sétát, bemutatva az elkövetkező 40 év gasztronómiai vízióit, az elérhető nyersanyagok és a genetika tükrében. Öveket becsatolni, az időutazás kissé rázós lesz.
Kezdjük 2050-nel, amikor az egyik legörvendetesebb hír az lesz, hogy több mint 20 év után visszatér a pulyka, vagy legalábbis valami hasonló. Ha csupán egy felületes pillantást vetünk az ünnepi asztalra, a karácsonyi menü meglepő hasonlatosságot mutat a 2010-es trenddel, de ha el kezdjük olvasgatni a hozzávalók csomagolását, egészen szokatlan összetevőkkel és eredetekkel találkozunk majd. Ételeink az elmúlt 4 évtized alatt teljesen megváltoztak, és ha visszatekintünk, igen érdekes dolgoknak lehetünk a tanúi.2010-ben sok mindenről nem vettünk tudomást, nem akartuk látni ahogy a világ népességének szaporodása és a bioüzemanyagok iránti növekvő kereslet túlnő a rendelkezésre álló termőföldeken és vízkészleteken. Visszatekintve azonban elkerülhetetlenek voltak az égbeszökő élelmiszerárak, a vízért folytatott küzdelem, és a gabonák kivitele elleni tüntetések, volt azonban egy technológiai megoldás.
Lehet hogy korábban a biomérnökök nem örvendtek túl nagy népszerűségnek, de akkor kihúzták az emberiséget a pácból. Éveken belül genetikai módszerekkel 50 százalékos hozamnövekedést értek el a terményeknél és olyan növényeket alkottak, amik ellenálltak az aszálynak, a kártevőknek, emellett pedig még vitaminokban és ásványi anyagokban is gazdagok voltak. Saját nitrogénjüket is megtermelték, ezért műtrágyából sem kellett sok. Mindezt a biológiai sokszínűség, és nem utolsó sorban a fogyasztói társadalom szenvedte meg, a multinacionális vállalatok minden korábbinál nagyobb gazdasági és geopolitikai hatalmat szereztek.
2020 karácsonyi vacsorája a genetikailag módosított, elképesztően-ízletes-pulyka eljövetelével kezdődött. Ez volt a húsevők számára az a csúcspont, ami után az árak többé már nem álltak arányban a termék értékével. A 2020-as évek végére a hús egyre inkább luxuscikké válik, az ellátás nem képes lépést tartani a kereslettel, az üvegházgáz kibocsátásra rótt adók pedig szinte megfizethetetlenné tették a marha- és a bárányhúst. A kenguru tenyésztés valamelyest enyhített a nyomáson, azonban ez az alacsony metánkibocsátású jószág is csak időlegesen tölti ki a tátongó űrt.
 Stefan Gates |
2030-ban új megoldás érkezett, méghozzá egy igen valószínűtlen forrásból, a rovaroktól. A nagy élelmiszeripari cégek elkezdtek szöcske-burgereket és különböző bogár-vagdaltakat árulni a húsok helyettesítőjeként. Már 2010-ben is többen népszerűsítették ezt a tápanyagforrást, a rovarok ugyanis rendkívül hatékonyan alakítják a növényi anyagokat fehérjékké, a rovarkészítmények elterjedéséhez azonban kellett egy nagyfokú kényszer. A nyugatiak először leginkább undorral tekintettek ezekre az élelmiszerekre, azonban amikor egy igazi marhahúsból készül Big Mac 100 angol font körül szerepelt az étlapon, a rovar-fehérjében bővelkedő Bug Mac a maga potom 10 fontos árával egyre vonzóbbnak bizonyult. A világ termőterületei, termény- és vízkészletei végre fellélegezhettek és mindenki feltehette magának a kérdést, vajon miért kellett erre a változásra ennyit várni.
2040 karácsonya az egészség jegyében telt. Az alacsony zsírtartalmú sült sáska őrület a csúcspontjára ért, a cukorfogyasztás pedig gyakorlatilag nullára csökkent. Helyette minden desszert és édesség a természetüknél fogva édes növények kivonataival, például monatinnal vagy sztíviával (jázminpakóca) készül, melyek a cukorhoz hasonló ízélményt biztosítanak szénhidrátok és rákkeltő anyagok nélkül. Ebben az évben mutatkoztak be a szintetikus baktériumokkal ellátott termékek, amik élénk kékké változtatták az élelmiszert, ha az megromlott, illetve megérkeztek az étrend kiegészítő mikrobák. Néhány évvel később megjelentek az élő bél-szenzorok, melyek lehetővé tették a vásárlóknak táplálkozási hiányosságaik diagnosztizálását székletük elszíneződése alapján, ehhez természetesen mellékelték a mindent részletesen elmagyarázó színskálát is.
A 2040-es évek elején a halgazdálkodás is összeomlott, a medúza azonban továbbra is olcsó és bőségesen rendelkezésre álló tengeri élelmiszerforrás maradt. Igen alacsony népszerűségét növelte, hogy az évtized sztárszakácsai egymás túllicitálva igyekeztek ízletessé tenni a sokak számára elképzelhetetlen fogást. Az évtized közepére a biomérnökök elkezdtek a halakon is dolgozni, létrehozva a bálna méreteivel vetekedő klónozható óriás-lazacot, mega-fésűkagylót és giganto-homárt. A klónozás elterjedésével megérkezett a mesterséges hús is, amit már 2000-ben bemutattak, mégis több mint 40 évre volt szükség, hogy az emberiség ráfanyalodjon, pedig már az ezredfordulón is számos előnnyel rendelkezett, igaz a klasszikus marhahús íz kissé képlékeny szerkezettel párosult, az ára azonban kedvező volt, és az íz is sok mindenért kárpótolta az embereket.Ez az évtized több izgalmas újítást is hozott az élelmiszer technológiában, az egyik ilyen a "húskapszula", amiből a hozzá kifejlesztett rendszerrel gyakorlatilag bármilyen sültet elkészíthetünk, attól függően, hogy mit állítunk be. A kapszula rovar-fehérje port tartalmaz, amiből a "pulyka" programon elkészül a megfelelő proteinmassza. A masszát egy háromdimenziós protein-nyomtatóval a megfelelő formába önti számunkra a technika, ellátva az ételt a ropogós bőrrel és hipp-hopp, kész a nyolcszemélyes pulyka-vacsora. Igaz az íze nem ugyanaz, mint ami 2010-ben volt, azonban egy valódi szárnyas 800 fontos árához képest a kapszula 150 fontért jóllakatja a vendégeket. Megérkeztünk tehát 2050-hez, és újra pulyka gőzölög az asztalon, pont ahogy az azóta megboldogult nagyi készítette anno.
Végül zárjuk írásunkat egy karácsonyi menüsorral a 2050-es évek stílusában:
Előétel: Füstölt medúza és óriás-lazac falatkák, melyekhez szintetikus baktériumokkal készült créme fraiche-t szolgálunk fel
Főétel: Pulykasült gazdagon (a legutóbbi 3D-s nyomtatási technikával készítve, rovaralapú kolbásszal töltve, zöldség-olaj kompozit bacon szalonnába tekert alacsony metántartalmú kenguru szeletekkel körítve)
Köret: Burgonya és paszternák (ropogósra sütve, hidroponikusan termesztve)
Desszert: Hagyományos szilvás pite (genetikailag módosított magas hozamú búzából, természetes monatinnal édesítve, antiallergén mogyoróval és alaszkai mazsolával)
További jó étvágyat és kellemes ünnepeket kívánunk.
